„Ha mindennap mozgok, jobban érzem magam a bőrömben” – hallatszott a majdnem mutáló fiúcska hangja a tévében. A tizennégy éves Kitti elkerekedett szemekkel meredt a képernyőre, mert nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen a mindennapos testnevelést dicsőítő kisfilmen.

„A tesinek annyi köze van az egészséghez, mint a tökkelütött rajztanáromnak a művészethez” – gondolta magában Kitti, és képzeletének játékaként rögtön megcsapta orrát az öltöző bűze. Bár a mozgás sosem volt ellenére, hiszen szívesen biciklizett, úszott és futkározott, amikor tehette, de a tornateremben vagy az iskola udvarán eltöltött röpke vergődések egészen más érzést keltettek benne. Létezik, hogy ősztől minden áldott hétköznap át kell majd élnie?

WTF?! | Fotó: warwick.ac.uk

„Nem!” – pattant föl a kanapéról, aztán a kamaszok szokásos stresszkezelési módszerével bevágta maga mögött a szobaajtót. Szülei meg sem rezzentek, elvégre szinte mindennapos volt az efféle jelenet. Kitti erőtlenül dőlt az ágyra, mire eszébe jutott a tesicuccos reklámkölyök másik mondata. „Ha mindennap mozgok, erősebb leszek!” – mondta jó lassan a srác, Kitti pedig szeretett volna utólag is ráordítani. „Mitől, te hülye gyerek? – kérdezte tőle fejben, mivel negyvenhárom perc kötélmászáshoz vagy szekrényugráshoz történő sorban állástól még senkinek sem nőtt tekintélyes bicepsze.

De a sorban állás a legkisebb probléma. A testnevelés úgy szar, ahogy van: az előző osztály tizenötféle dezodorral keveredő izzadtságszagában bemutatott ötperces öltözőmutatványtól kezdve, az értelmetlen gyakorlatokon át, egészen a csapzott hajjal eltöltött további órákig. Utóbbira szerencsére ritkán akadt példa, mivel az esetek többségében két kis kör futással, tizenöt törzsfordítással és az óra további részére szánt feladat előkészítésével telt el az idő. A retkes szőnyegek huzigálásával és a puha labdák felfújásával mindig kitűnően lehetett piszmogni.

Kittinek az egészséges mozgásról mindig a jóleső fáradtság és a kiadós zuhany jutott eszébe, de a suliban ilyesmi föl sem merülhetett. Az évente egyszer-kétszer esedékes erőnléti felméréseken nulla órai készüléssel kellett teljesíteni – bár tök mindegy volt, hiszen a tanár úgyis kozmetikázta egy picit az eredményt. Hát nehogy már az ő diákjai legyenek a leggyengébbek! Az öltözőben lévő, rozsdás csaptelepekből, penészes-rohadt zuhanytálcákból, málladozó csempékből és a két hete nem takarított, villany nélküli vécéből álló wellness-részleget pedig még az sem látogatta meg, akinek iszonyatosan kellett pisilnie.

Kittit éppen a természet hívó szava rángatta ki a rögtönzött oktatáspolitikai elmélkedésből. Nagy dünnyögve föltápászkodott az ágyról, majd a legkisebb helyiség felé vette az irányt. A nappalin áthaladva ugrott csak be neki, hogy miért is huppant le tíz perccel azelőtt a tévé elé: szerette volna nézni egy kicsit az olimpiai közvetítést. „Micsoda időzítés…” – állapította meg egy alig látható félmosoly kíséretében, és elképzelte, hogy a heti öt tesióra eredményeként akár rögtön érettségi után aranyérmes lehet.


Még több cikk: