Ha valaki bántani akar
május 24., 2013 - 10:32 | Kategória: cikkek | HozzászólásCímkék: élet, bántás, egészség, ego, gyermek, konfliktus, lélek, stressz, Temptylicious
Remegve keresi a szavakat, a tetteket, a mozdulatokat. Azt akarja, hogy neked minél jobban fájjanak. Talán eléd sem áll a sérelmeivel, csupán a hátad mögött hajtogatja képzelt bűnlajstromodat. Mindenkinek kell egy ellenségkép, az övé most te lettél. Csak állsz és nézel, mert nem érted, hogy fér belé ennyi keserűség.
Bántani sokféleképpen lehet, a módszerek alapjait még gyerekkorban sajátítjuk el. Pistikétől elvesszük a labdát, mert hülye, Jucikát elzavarjuk a mászókától, mert pulykatojás a feje, Zolika pedig azért rohadjon meg, mert az óvó néni megint megdicsérte. A bántásnak dedósként és felnőttkorban is ugyanaz a lényege: másra vetíteni a belső feszültséget. Mindannyian voltunk már bántók és bántottak is ezerszer. Ütöttünk, rúgtunk, sértettünk embereket. Voltak, akik megérdemelték, és akadtak, akik nem. De mi is kaptunk eleget: némelyik után úgy sajgott a valagunk, hogy megfogadtuk: sosem bízunk többé senkiben.
Megéri? | Fotó: jemopedia.blogspot.com
Elvileg létezik helyes út a bántás kezelésére. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, aztán meg fordítsd oda a másik orcád is, hadd égjen. Persze, ahogy azt Móricka meg a spirituálisan legfejlettebbek együtt elképzelik. Nekem először le kellett küzdenem, hogy azonnal és halálosan vissza akarjak marni. Kavicsért minimum kézigránátot szerettem volna dobni, az orcám helyett pedig a talpamat óhajtottam a célszemély felé fordítani, méghozzá annak a szájába, lehetőség szerint.
Mindenmentes diéta, a hosszú élet titka
május 21., 2013 - 10:56 | Kategória: cikkek | 21 hozzászólásCímkék: életmód, bulvár, egészség, facebook, fogyasztói társadalom, fogyás, fogyókúra, táplálkozás, Temptylicious
Mázlista vagyok, kérem szépen. Ismerőseim jelentős része ugyanis életmódguru lett. Elég belépnem a Facebookra, hogy tudjam, mit szabad ennem, és mit nem. Az összes tanácsot összegezve kiderül: csak a mindenmentes izépor jó, méghozzá kétszer átszűrt forrásvízben, főleg titánium kanállal elkeverve. De ebből legalább napi hatszor lehet enni – igaz, kis mennyiségben.
A fapados Schobertnorbik, Rubintrékák és társaik első lépésben olvasnak egy női magazinos cikket, mondjuk, a teveszőrt mellőző diétáról. „Hát persze, a teveszőr!” – csapnak a homlokukra hirtelenjében, mert világossá válik számukra: a saját kis világukban minden baj okozója ez. A teveszőrtől fáj a has, nő a háj, kopik a szervezet és támad a rák. El kell hát kerülni mindenáron. Jöhet az aromáját pótló por, a tápanyagtartalmát helyettesítő tabletta – persze, csak ha a csomagoláson szerepel, hogy szigorúan teve- és szőrmentes változat.
Ellenséges eleségek. | Háttér fotó: soffk7.wordpress.com
A csodálatos felismerést az ige hirdetésének vágya követi. Elvégre sosem volt még ilyen könnyű meggyőződést kinyilvánítani. Lefotózzák a púpzsírtalan patareszelékkel és föltelenített tevetejjel készült ebédet, majd kiposztolják a haveroknak valami rendíthetetlen egészségről, villámgyors fogyásról vagy hegyet mozgató akaraterőről szóló szöveg kíséretében. Aztán jön az emberiség megváltásának igénye, melyhez elég egy blog, hasonló üzenettel: „Én nem fogok elpusztulni párosujjú-vészben, mint a sok hülye! Járjatok nyitott szemmel, kövessetek!”
Élve eltemet egy kósza bazmeg
május 18., 2013 - 10:40 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: állás, botrány, bulvár, celeb, híradó, karrier, káromkodás, média, szakma, Szebeni István, tévé, Temptylicious
„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.
A királyi tévénél jóval kisebb pályán játszva is tapasztaltam, hogyan válnak közkinccsé a munkahelyi postafiókból pötyögött magánlevelek; milyen harcok mennek egy-egy olyan állásért, amit még boldogan tölt be holmi gyanútlan emberke; s miként lehet rögvest kitenni bárki szűrét a szerződése ellenére anélkül, hogy az illető bármit is cselekedhetne jogainak érvényesítésére. Ez a fajta áskálódás sajnos még nem tenné egyedivé a médiát, hiszen a mai munkaerőpiaci viszonyok között lassan a legnyugisabbnak hitt foglalkoztatási területeken szintén hasonló a helyzet.
Jégre téve. | Fotó: parameter.sk
Itt az a szar, hogy a bukásodat mindenki látja – s minél följebb vagy, annál nagyobbat zuhanhatsz. A „mindenki” fogalma, persze, relatív: egy apró cég kommunikátorának vagy egy helyi újságírónak mindössze tulajdon szakmai kapcsolatrendszerét jelenti, míg a tömegmédiában arcok tízezreit, százezreit, millióit. Mindegy, milyen súlyos hibát vétettél, és egyáltalán a te felelősséged-e az egész. Ha a kollégáid vagy a főnökeid a nyakadba varrják, élve eltemettettél.
Angelina melle ment, Ica nénié maradt
május 15., 2013 - 10:07 | Kategória: cikkek | 15 hozzászólásCímkék: Angelina Jolie, beteg, bulvár, celeb, egészség, egészségügy, híradó, mell, mellrák, orvos, tévé, Temptylicious
„Ez se tudja, mit csináljon már jó dolgába’!” – ámult el az idejekorán nénisedő Ica a tévéképernyőre tapadva. Most hallotta egy tanárverés meg egy áremelés között a híradóban, hogy Angelina Jolie mindkét mellét leoperáltatta. „Ennyi erővel mindenét kipakoltathatná ez a perszóna…” – tette hozzá magában.
Icának fogalma sem volt hajlamosító génváltozatokról meg egyéb kockázati tényezőkről. Az indoklásból csak ennyi jutott el a tudatáig: a Brad Pittet Jennifer Aniston kezéről lecsapó, vastagszájú gyerekgyűjtő celeb hobbiból leszedette a csöcseit, mert a mama mellrákos végzete óta nagyon félt. „Ó, ha én is így félnék!” – csapta össze Ica a kezeit, és gondolatban elkezdte sorjázni, hogy a családi kórtörténet alapján mijét kellene eltávolítani. Belátta, nehézkes volna tüdő, gyomor meg belek nélkül élni, bár keblek és petefészek hiányában talán eldöcögne egy darabig.
Azóta frissített kevésbé esendő 2.0-ra. | Fotó: fashionphobia.org
„Jó napot, kivetetném az akármimet. Félek, hogy elrákosodik!” – játszotta el fejben Ica a rendelőbeli beszélgetést. Csak eddig jutott, mert a következő lépésnél Béla doktor, a háziorvos megragadta a telefont, hívta a mentőket, s néhány perc múlva már elmegyógyintézeti ápolók sürgölődtek az ő kényszerzubbonyba csomagolt teste mellett. Icának aztán beugrott, hogy tőgybiznisz talán nem is Bélára tartozik, hiszen a nőgyógyászat máshol lakik. Oda ugyancsak menni kéne évente, de hát messze van, egyébként meg hétpercenként kettesével hívják be az embereket – a mell-levágás pedig aligha fér bele három és félbe.
Egy kapcsolatfüggő hitvallása
május 12., 2013 - 11:03 | Kategória: cikkek | 3 hozzászólásCímkék: élet, önbizalom, férfi, nő, párkapcsolat, sors, Temptylicious
„Nem adom a pasimat!” – sziszegte fogai között Lejla, s gyanakodva pislogott mindenkire, aki szóba állt választottjával. Szerette volna elhinni, hogy kelendő az ő mackókája. Úgy érezte, párkapcsolata az egyetlen vagyona; márpedig csak az lehet igazán értékes, amit más is annak tart.
Lejla iszonyatosan rettegett a magánytól, ugyanezen oknál fogva. Mi lenne vele egyedül, egy üres lakásban? Egyáltalán ki ő maga valójában? Mi a kedvenc színe, a legkedvesebb időtöltése, mit akar kezdeni az életével? Hogyan viselkedne, ha senkinek sem kellene éjjel-nappal megfelelnie? Csupa nyomasztó kérdés, amire nincs felelet. Egyszer, régen talán még volt. A sötét múltban, amikor nem söpörte a szőnyeg alá én-tudatát az önként vállalt szolgasors. Azt hitte, a boldogság rabja, pedig saját lelke ejtette foglyul.
Rosszabb a rossz nélkül? | Fotó: universe.byu.edu
Lejla imádott arról beszélni, hogyan aludt, mit álmodott, mit reggelizett, hogyan ment dolgozni, mit alkotott a munkahelyén, hánykor ért haza, kivel beszélgetett és most éppen mit csinál – a hapsija. Ellenségként gyűlölt mindenkit, aki bántani merészelte a csodalényt. Az érzelmileg zsaroló család, a gonosz főnök, meg a szörnyű munkatársak egytől egyig folyton sebezték a rajongott férfit. Aki emiatt folyton ordibált otthon, szegény. Még a barátai is elrontották, úgy kellett minden áldott este visszanevelni rózsaszín szemüvegen keresztül szerethető szentté.
szósöl
2012.
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
-
Jogok
A teljes szöveges tartalom tempty tulajdona, Chococat pedig a Sanrio oltalma alá tartozik 1975 óta.Feedek
Működteti a WordPress.com. | Pool sablon - Szerző: Borja Fernandez
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
