VV Fecót asszimilálja az RTL Klub
január 27., 2012 - 10:50 | Kategória: cikkek | Szóljon hozzá most!Címkék: Balogh Ferenc, Big Brother, botrány, bulvár, celeb, cigány, diszkrimináció, Jade Goody, Magyarország, rasszizmus, Shilpa Shetty, tévé, Temptylicious, Való Világ, Való Világ 5, valóságshow, VV Fecó
„Shavale, romale” stílusú szófordulatok sokasága, heves gesztusok tömkelege, a jóisten sűrű említése, jellegzetes hanghordozás és megannyi apróság tanúskodik a Való Világ szereplőjének roma identitásáról. Már ha a csatorna bevágja ezeket az esti összefoglalóba. Érdekes, hogy többnyire roppant mérsékelt formában szokta.
Múlt héten a villalakók kaptak egy olyan feladatot, amelynek során egymás viselkedését kellett prezentálniuk. Ekkor derült fény a turpisságra: Seherezádé sokkal „cigányosabbnak” mutatta be Fecót, mint amilyennek a nézők megismerhették. A játékostársak sűrű, röhögéstől rázkódó bólogatása az érintett „igen, pont így szoktam csinálni” kurjongatásával együtt egyértelművé tette: autentikus külső jegyeinek ellenére az RTL valamiért szándékosan „magyarítja” a többnyire elképesztően hegyes orrú cipőben pompázó versenyzőt.
Ingoványos talajon. | Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Bársony Bence
Persze, nyilvánvaló, hogy miért történik ez. Egy népszerű valóságshow a társadalmi diskurzus középpontjában áll, jelenségként kezelik, kap hideget-meleget. A bekamerázott épületbéli viszonyokat gyakran nagyobb csoportokra is kivetítik. Következtetéseket vonnak le arra vonatkozóan, miként bánnak a férfiak a nőkkel, a fiatalabbak az idősebbekkel, milyen a tekintélyhierarchia és a munkamegosztás. Hiányzik-e, hogy Fecó összezörrenései miatt valaki véletlenül a cigányok és a magyarok között húzódó feszültségre asszociáljon?
Komolyan kinyírják a kommunikáció szakot?
január 24., 2012 - 10:26 | Kategória: cikkek | 8 hozzászólásCímkék: újságírás, diák, diploma, egyetem, felvételi, főiskola, hallgató, kommunikáció, Magyarország, média, oktatás, pénz, politika, szakma, tandíj, Temptylicious
„A sok hülye legalább nem fog egy értelmetlen szakon vergődni évekig állami pénzen, aztán meg picsogni a munkanélküliség miatt” – gondolhatták néhányan, amikor a legfrissebb hírek szerint nyilvánvalóvá vált, hogy kommunikáció és médiatudomány képzés kizárólag költségtérítéses formában indulhat idén szeptemberben.
Bár az idézett vélemény eléggé sarkított, van benne igazság. Semmi szüksége nincs az országnak évente ikszezer frissen végzett kommunikátorra. Hiába szövi át életünket a média, az állások jelentős hányadát ilyen irányú képzettség nélkül szokás betölteni. Újságnál, tévénél, rádiónál nemigen kérik a diplomát, de ha mégis, akkor csak annyi a lényeg, hogy legyen valamilyen. Legföljebb a „mocskos multik” keresnek kifejezetten kommunikációból kiokosított fiatalokat néha. Ennek ellenére óriási ballépés a kormányzat részéről az alap- és a mesterszak ellehetetlenítése a fizetőképtelenek számára.
Hentesmunka.
Valami rejtélyes oknál fogva a hazai oktatáspolitikában az átmenet nélküli, hirtelen, kapkodós döntéshozatal a divat. Húznak egy vonalat, majd mosolyogva közlik, hogy innentől kezdve szopni fogtok. A kétszintű érettségit meg a bolognai képzést is a szükséges előkészületek nélkül vezették be. És emlékszem, gólyakoromban volt napirenden a tandíjvita, akkor még FER fedőnéven.
Noha magát a tandíjat sosem véltem ördögtől valónak, mégis mélységesen fölháborított, hogy pont nekem kellett volna egy előre megállapított összeget fizetnem – annak pedig semennyit, akit például egy esztendővel, vagy akár csak kilenc hónappal hamarabb dobott le a gólya, s ezáltal felvételije nem a kérdéses tanévre esett.
Újságírónak lenni
január 21., 2012 - 10:39 | Kategória: cikkek | 11 hozzászólásCímkék: állás, újságírás, ego, karrier, média, munka, pénz, portál, szakma, Temptylicious, tini
„Ígérd meg, hogy fogsz írni a környezetvédelemről!” – kötötte a lelkemre az egyik osztálytársam öt évvel ezelőtt, miután fölfedtem pályaválasztási szándékomat. „Tudnál segíteni az ismerősömnek, aki újságírói állást keres?” – kérdezte a másik tíz nappal ezelőtt, miután rájöttem, hogy ilyen pálya már nem is létezik.
A környezetvédelmi cikkel még adós vagyok, és segíteni sem bírtam érdemben. Megadtam néhány e-mail címet, ahová önéletrajz mehet, de mivel pontosan tudom, mi a céges postafiókba érkező CV-k sorsa általában, máris megsajnáltam a delikvenst. Linkeltem még pár állásportált, ám közben fogtam a fejem, mert ki hallott már olyat, hogy zsurnalisztát hirdetés útján keresnek? Persze, én is reménykedtem benne heteken, sőt, hónapokon át, hogy létezik újságírói meló manapság. Be kellett látnom: tévedtem.
„I saw a shadow, and I knew that it wasn't mine...” | Fotó: David LaChapelle
Nincs ezzel semmi gond, hiszen nagyjából így is megtaláltam a számításom. És természetes, hogy egy tinédzser álmai, vágyai módosulnak, alkalmazkodnak a környezethez, szóval kicsit földhözragadtabbak lesznek.
Annak idején elképzeltem, amint egy hangulatos szerkesztőségben, kötetlen munkaidőben pötyögök világmegváltó szövegeket, a fülemre gyógyult telefonba pedig szüntelenül szaktekintélyek nyilatkozatai zengnek, meg celebek csicseregnek. Persze, magától értetődőnek tűnt, hogy cserébe minden hónap végén átnyújtanak nekem egy csinos zsákocskát Dagobert bácsi páncélterméből – vagy ha az nem is, de legalább egy hat számjegyű fizetés mindenképpen kijár.
A hely, ahol tutira megpaskolják a feneked
január 18., 2012 - 10:53 | Kategória: cikkek | 4 hozzászólásCímkék: autó, bulvár, Csajok és pasik, internet, portál, szex, társkereső, Temptylicious
„Nézd, ő a legújabb szívszerelmem, a csépén ismertem meg!” – fordította felém a monitort Panni, s arca sugárzott a büszkeségtől. Egy pillanat erejéig farkasszemet néztem a kitekeredett nyakú, álmatagon pózoló lovag fotójával, majd fintorogva visszakérdeztem, mi az a csépé. „Hát Csajok és pasik, a legszexibb társkereső!”
Miközben a saját laptopomon molyoltam, s csodáltam Panni merészségét, arra lettem figyelmes, hogy említett barátnőm pizsamáról hirtelen csöppnyi topra váltott. Mielőtt azonban föltehettem volna egy újabb hülye kérdést, észrevettem: itt bizony hangtalan webkamerás diskurzus zajlik. Panni előnyös dekoltázspozíció mellett az ölébe helyezte számítógépét, és szélesen vigyorgott immáron egy másik úriemberre, akit szintén a csépén ismert meg.
Csajok és Istók.
Sajnos rontottam szegény lány esélyeit, miután a könyököm és a smink nélküli, szemüveges pofám valamelyest belelógott a képbe. Onnantól kezdve a szobában található legméretesebb díszpárnákkal barikádoztam el magam, nehogy megismétlődjön a szituáció. „Szerintem regelj te is, tök jó buli!” – szólt át Panni a rögtönzött falon, mire válasz gyanánt fölvonultattam szókincsem trágár részének legjavát. De mivel kíváncsiságom erősebb volt a cinikus viszolygásnál, átgondoltam a tanácsát.
Schmitt Pál nem csak egy van
január 15., 2012 - 10:45 | Kategória: cikkek | 6 hozzászólásCímkék: diploma, egyetem, főiskola, hallgató, Magyarország, oktatás, plágium, politika, Schmitt Pál, szakdolgozat, Temptylicious
Az egész ország sírva röhög az „álamfő” szellemi egyszerűségének legújabb ékes bizonyítékán, a plágiumváddal sújtott doktori disszertáción. A húsz évvel ezelőtt megírt dolgozat azonban akár a mai magyar felsőoktatás cégére is lehetne: számtalan friss diplomás rohangál közöttünk schmittpáli képességekkel.
Történelmünk „minek nevezzelek?” korszakában cukorkaként osztogatták a tudományos fokozatot. Egyesek szerint kommunizmus volt, mások szocializmust említenek, de vannak olyanok is, akik e kettő keverékéről beszélnek. Valakinek átkos, valakinek nosztalgikus, ám annyi biztos: aki politikai tisztséget vállalt, vagy egyéb módon – például sportolóként – járult hozzá hazánk imázsához, azt könnyített eljárás révén ilyen-olyan oklevelekhez segítették. Így lett az elemiben lemorzsolódott fazonokból papíron jogász, tanár, satöbbi.
Három karikát elfelejtett odamásolni. | Fotó: nolblog.hu
1992-ben, amikor Schmitt Pál gyöngyöző homlokkal görnyedezett az újkori olimpiai játékok programjának elemzése fölött a mai Semmelweis Egyetem könyvtárában, még kísértett a közelmúlt. Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy végül summa cum laude minősítést kapott az értekezése, melynek több mint nyolcvan százaléka egy Nikolaj Georgiev nevű bolgár kutató irományának koppintása. Erkölcsileg roppant kínos a szitu, mivel lopni bűn, pláne ilyesmit, pláne egy köztársasági elnöknek.
szósöl
2011.
2010.
Aki én vagyok
Nyomj Subscribe-ot, az menő!
-
Legújabb kommentek
Fasza sminkecsetek
Formspring
bloglovin’
Jogok
Feedek
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Bejegyzések és hozzászólás feeds.
