„Há’ micsinász, te? Nem látsz a szemedtől?” – indulatoskodik remegő bajusszal Berci bácsi a tévé előtt. „Na, azér’ mondom, így kell ezt csinálni! Hajrá magyarok!” – üvölti fél perccel később, mellette ülő felesége pedig kis híján hanyatt vágódik a hirtelen jött biztatás hangerejétől.

„A szívbajt hozod rám, a jóisten áldjon meg!” – méltatlankodik az asszony, majd lehajol, hogy fölvegye a padlóra hullott napilapot. „Ez olimpia, te ehhez nem értesz!” – legyint Berci bácsi, aki egy pillanatra sem emeli le tekintetét a villogó dobozról. Komótosan a kanapé mellé bekészített sör után nyúl, de elvéti, mert a ki tudja, milyen sportágban jeleskedő itthoni versenyző sorsdöntő pillanatra készül. A kézfejjel eltalált pohár felborul, a kommentátor pedig levegővétel nélkül próbál minél részletesebben beszámolni a szituációról.

„Ússzál, fiam, mintha csak én csinálnám!”

„Mit is jelent az a kínai szó?” – kérdezi elmélázva Berci bácsi, de oldalra pillantva észreveszi, hogy párja helyett egy csípőre tett kezű sárkány mereszti rá lángoló szemeit. „Nézd meg, mit műveltél, te állat! Elázik a parketta, büdös lesz az egész szoba!” – vicsorogja a fenevad, mire a férj önkéntelenül rápillant az utolsó cseppektől megszabaduló, földön fekvő korsóra. „Majd a meccs után feltakarítod. Olimpia csak négyévente egyszer van… aranyom!” – teszi hozzá kedveskedő hangsúllyal az öreg, ám a felmosó és a vödör hitvesi tomporral alkotott bizarr triója már el is takarja a milliók által figyelt adást.

„Nem látok!” – közli rémülten, karját az égnek emelve Berci bácsi. „Tudod egyáltalán, mit kéne látnod?” – visítja az elviselhetetlen perszóna, mire urának elakad a szava. Hogyne tudná? Azt kell látni, hogy harcol a magyar, akinek aztán könnyes himnusz közepette ott díszeleghet a nyakában az arany! Számít-e, hogy földön, vízen, levegőben, pályán vagy szeren szerzi meg? Ugyan már! A vaknak is feltűnik például, mennyire helytáll most ez a stramm gyerek, csak az a hülye ellenfél ne lenne gyorsabb és erősebb!

„Menj már arrébb, hát nem látom, amikor nyer ez a hogyishívják! Ott a neve az újságban, tudom én, csak nem jut az eszembe…” – reklamál és bizonygat egyszerre Berci bácsi. Minden közvetítés minden percére menthetetlenül kíváncsi. „Végeztem, még pont megnézheted, ahogy kikap. Kár érte, mert jóravaló teremtés az anyukája, volt vele a múltkor egy riport a sztáros műsorban…” – rebegi a pikkelyeit időközben levedlő oldalborda, s takarító felszerelését saját magával együtt lassacskán elvonszolja.

„Gyere már vissza! Nem hiszed el! Azt mondják, hogy a másik nyert! Idióta pontozás… Most akkor mi lesz? Mér’ nem osztogatnak ennek a végén érmet?” – hadarja a selejtező fogalmát nem ismerő Berci bácsi, és hangja minden eddiginél kétségbeesettebb. „Ez olimpia, ehhez én nem értek…” – mosolyog fáradtan a nej, aki egy másik sörrel a kezében egyensúlyoz reménytelen emberének közelébe, s az újabb „hajrá, magyarok!” hallatán már szeme sem rebben.


Még több cikk: