A szürke ötven árnyalatának magyar változatában az Oroszlánkirály egy Lángoló szex című dalt ad elő, a főhősnő pedig „várakozásteljesen” harap az ajkába, s nem hiába, mert hamarosan jókora „döfést” kap. A fordító, Tótisz András saját megítélése szerint nem hibázott, noha egy kurva jó könyvből faragott csöpögős mamipornót.

„Na, nézzük, jogos-e ez a nagy felhajtás” – gondoltam, miközben megrendeltem az E. L. James néven publikáló Erika Leonard háromkötetes regényfolyamának első darabját, amely egyenesen Nagy-Britanniából pottyant a postaládámba. A távolság prózai oka nem holmi kultúrsznobizmus, hanem egyszerűen az, hogy így sokkal olcsóbban jutok ezerszer jobb minőségben gyártott könyvekhez, mint a hazai boltok polcain. Eleinte foglalkoztatott, vajon kinek a zsebébe vándorol mifelénk az árkülönbözet. Gyanítom, nem a fordítók gazdagodnak meg belőle, de végül is tök mindegy. A fordítás maga viszont koránt sem az.

Fejedben nem süt az ész?

Minden szövegnek lelke van. Egy Facebook-posztnak, egy háromsoros üzenetnek, egy bulvárhírnek, egy ismeretterjesztő cikknek éppúgy, mint egy filmfeliratnak, egy novellának vagy akár egy terjedelmesebb történetnek. A szavak nem csak állnak egymás mellett, mint idegenek a hipermarket csemegepultja előtt. Az eladónak aligha számít, milyen indíttatásból kér a disznósajtot meg füstölt sonkát másodpercekig gusztáló, ágrólszakadt nyugdíjas végül tíz deka akciós párizsit. Odaadja neki és kész, aztán húzzon el, mert nyitja a száját a következő delikvens. Tótisz András olyan munkamorállal ragadta meg A szürke ötven árnyalatát, mint a minimálbérért kiszolgáló emberek a lecsókolbászt ama bizonyos pult túloldalán.

„Lenyom egy gombot, és az oroszlánkirály, kezd énekelni. Hmm… ezt ismerem. – Lángoló szex. – Ideillő” – idézhetem példa gyanánt, de a néhány sorral alatta szereplő „Átmailezték az NDA-t, Mr. Grey. – Női hang” sem tűnik sokkal olvashatóbbnak. Egy másik, éppen csókolózó párocska felé címzett „get a room” szófordulat a T.O. Teasként is ismert krimiíró szerint „menjetek szobára” helyett „egy kis helyet kérek”. Sokan a „szentséges basszantyúvá” avanzsált „holy fuck”-ot is kifogásolják, de szerintem pont ez a két szó nem ugrál páros lábbal a regény kontextusán. Minden más viszont igen, és a helyesírási hibákon látszik: nem akadt, aki nyomdába kerülés előtt lektorálja a szöveget, ami egy erős középfokú angoltudással bíró egyén első piszkozatának felel meg.

Tótisz Andrásból hamar úgynevezett „mém” lett: a lelkes netezők félrefordításból eredő régi és új szóviccek hátterébe biggyesztik a portréját, például a Smashing Pumpkins együtteshez kötik a tökök csattanását, a White Stripes-ot Csík zenekarrá keresztelik, a lekváros buktát pedig „fuckup with marmalade”-dá. A kétnyelvi lelemény humortára kiapadhatatlan, míg T.O. Teas rajongótábora a legkevésbé sem az. Facebook-profilján ugyanis látszik, hogy legújabb, Ojabun című regényének dedikálására mindössze tizennyolcan jelezték előre részvételüket. Így a saját bevallása szerint „pörgő, olvasmányos” művek mestere kénytelen volt a virtuális kapcsolat törlésének rémével megzsarolni ismerőseit.

Forrás: Facebook

Fotó: Facebook


Még több cikk: