Kell-e adni még egy esélyt?

Örök dilemma: vajon melyik döntsön, az ész vagy a szív szava? Én úgy tapasztaltam, hogy egyikre se szabad hagyatkozni, mert mindkettő egyformán csalfa.

A „még egy esély” kérdésköre bárkire és bármire vonatkozhat. Emberre, helyzetre, vagy akár élettelen tárgyra. A Józsira, a cigi letevésére, vagy akár a villanyborotvára.

Ami minden hasonló szituban közös, az a természetes hajlam a túlérzésre és túlagyalásra.

Ez természetes, hiszen a „még egy esély” közvetlen előzménye nyilván negatív tapasztalat kellett, hogy legyen. A csalódás és a fájdalom elől pedig ösztönösen menekülni akar a lélek. Az agy eközben a lehetséges hasznot veti latba – köztük a büszkeséggel és egyéb előnyökkel –, pro és kontra. A külvilág meg rendszerint kibicként megsúgja, hogy pofonért csak a hülye áll kétszer sorba; vagy éppen mutat egy olyan mintát, ahol kifejezetten az efféle mazochista hajlam a divat.

A baj csak az, hogy általában senkinek sincs igaza. Vagy tetszés szerint mindenkinek igaza van. A helyes döntéshez nem visz közelebb sem az ész, sem a szív, sem a jóskártya.

A tanácsadók meg aztán pláne nagy hülyeségeket mondanak – kivéve, ha azon kevesek közé tartoznak, akiknek megadatott a lehető legtisztább, földi tényezőkön messze túlívelő látás ajándéka. Hiába tűnik úgy, hogy nincs segítség a döntéshozatalban, egyvalaki mégiscsak azt várja, hogy az ember ilyenkor megszólítsa.

Szemnek láthatatlan. | Fotó: dreamicus.com

Kezdjük ott, hogy amikor felmerül a „még egy esély” megadásának kérdése, akkor mindig – ismétlem: mindig – megérezzük legalább egy másodpercre, merre billen igazából a mérleg nyelve.

Ezt a fejlettebb kultúrákban intuitív tudásnak hívják, és hallgatnak rá. A fejletlenekben holmi megérzésnek bélyegzik, és csak legyintenek rá, vagy még rosszabb esetben agyonkérdőjelezik. Az intuíció mindenkinek eleve adott, ámde igencsak fejleszthető képesség. Ugyanakkor rombolható is: a gyerekek például olyan oktatási rendszerbe kerülnek, ahol megtanítják őket a belső hang helyett más tényezőkre hallgatni.

Az elém táruló élettörténeteket elnézve a „kell-e adni még egy esélyt?” kérdésre az a felelet, hogy sohasem kell, viszont mindig lehet. Ennek pedig az a legfőbb mércéje, hogy a válaszadónak van-e még dolga az adott emberrel, helyzettel vagy akármivel.

A „dolog” ilyenkor háromféle lehet. Az egyik eset egy cél beteljesítése. Ide tartozik például az a fajta szellemi szövetség, amikor két személynek közösen kell segítenie a többieken. A másik eset a karmikus szopódás, amikor tudatosság híján ide-oda megy a számlatörlesztés: másfél élettel ezelőtt belém rúgtál, most én rúgok egy még nagyobbat beléd. A harmadik eset pedig a puszta ragaszkodás, amikor nincs valódi szövetség, nincs semmiféle törlesztés: csak elnyújtott szenvedés és újabb karmateremtés. (Ezeknek a körmönfont keveréke a legfincsibb.)

Jó hír, hogy van szabad akaratunk, és mindent meg tudunk vele gyógyítani. Reménytelennek tűnő helyzeteket, kapcsolatokat, embereket is. Rossz hír, hogy ugyancsak a szabad akaratunkkal tudunk mindent elkúrni.

Az meg talán semleges, hogy nem kell a világ összes gyógyulásáért és elkúrásáért magunkra vállalni a felelősséget.

Tehát ha nálam előkerül a dilemma, hogy adjak-e még egy esélyt, akkor próbálom a gondolataimon és az érzéseimen felülemelkedve meglátni a választ – ami már nem nehéz. Sokkal nehezebb lehet aszerint cselekedni: egyetlen bólintással vagy fejrázással közölni azt az ítéletet, ami talán fittyet hány mindenfajta szív- vagy észérvre, viszont tudom, hogy belesimul a Nagy Rendező forgatókönyvébe.


Kapcsolódó:


Még több:

 

2 Comments

  1. Hát… nekem eddig a legtöbb dolog, amit a megérzésem hozott, csúfos száraz medencébe fejes lett. Úgyhogy én maradok a józan ész + érzelmek kombinációjánál, ráadásul így legalább egy kicsi hatásom van a saját életemre. Vagy legalább az illúziója.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s