Lehet, hogy akinek cipője sincs, gazdagabb nálad?

Ő boldog, mert adott neki egy öltözet ruhát és mindennapi kenyeret a Jóisten. Te pedig délibábok után futkosol, hogy gyarapodjon a bankszámlaegyenleged.

A szegénységnek többféle formája létezik. Közös bennük, hogy mindegyik szívbemarkolóan igazi. Megérinti azt, aki hagyja magát megérinteni. Igen ám, de mi történik akkor, ha valakinek az életkörülményeit látva könnyek szöknek a szemünkbe, viszont észrevesszük, hogy az illető boldog? Ha a saját szemünkkel győződünk meg róla, hogy szinte felfoghatatlanul szerény körülmények között is elérhető az a kiegyensúlyozott lelkiállapot, amire mi rengeteg időt, energiát és pénzt áldozunk, ám mégsem találjuk?

Amikor először tárult elém indiai utcakép, annyi embert kezdtem el egyszerre sajnálni, hogy azt hittem, valami meghasad belül… úgy kell majd újra összeragasztani.

Nem tudtam eldönteni, hogy a magát gördeszkán toló alsótest nélküli férfi miatt szakadjon meg a szívem, vagy a biciklis riksáján alvó „taxistól”, aki mezítláb kénytelen pedálozni, mert még egy olcsó papucsa sincsen, vagy a málladozó fal tövében gyönyörűen játszó furulyástól, aki hálásan fejet hajt negyven forintnyi adománytól, vagy pedig az olajszagú utcai kifőzde mellett koszos műanyag széken ücsörgő pocakos kismamától, akinek három további csemetéje lelkesen kéreget fűtől-fától némi aprót.

Tiszta dallamok.

Mint megtudtam, szerencsére létezik gyógyír a nyugati ember akut szívfájdalmára. „Ne nézz a szemükbe” – hangzott a tanács, amely úgy folytatódott, hogy „akkor úgysem tudnád lerázni őket”. A tippet megfogadva kipróbáltam, milyen. Úgy éreztem magam, mint egy bollywoodi film díszletei között, ahol a tökéletesre maszkírozott, nagy műgonddal összepiszkított statiszták kellékek csupán.

Egy pillanatra jó volt elhitetni magammal, hogy ez nem a valóság. Az illúzió megszabadította ugyanis a lelkiismeretemet a tenni akarás vágyától, és Istent is felmentette előttem az igazságtalanság vádja alól.

Nagyjából másfél percig kifogástalanul működött a dolog. Aztán kipróbáltam, milyen az, ha az aranyat érő tanácsot megszegve mégis belenézek ezeknek az embereknek a szemébe. Mély lélegzetet véve felkészültem a kétségbeesett reménytelenségre. „Ha már lúd, akkor legyen kövér” alapon a gördeszkás úrral kezdtem, akinek a sors ugyebár megadta, hogy egy teljes outfithez csak pólót kelljen szereznie.

Ahelyett, hogy a nincstelenség legelképesztőbb fokozatához szerintem méltó módon szomorúságot sugárzott volna felém, úgy mosolygott rám, mintha a Teremtő tejben-vajban fürösztené.

Haloványan visszamosolyogtam, és elkönyveltem elmeroggyantnak szegényt. De miután a mezítlábas riksás, a fejet hajtó furulyás, a szmogos olajgőzben üldögélő kismama, továbbá a három kolduló porontya is egytől egyig valamiféle rejtélyes elégedettséget sugároztak, rá kellett jönnöm, hogy itt bizony én vagyok az elmeroggyant.

Mert a sajnálatom saját magamról szólt, nem pedig róluk.

Azt vizsgálgattam, milyen érzések kavarognak bennem amiatt, amit rájuk vetítek látatlanban. Előre eldöntöttem, hogyan illik megítélniük a tulajdon körülményeiket, viselniük a sorsukat. Egy mozit néztem róluk a képzeletbeli vetítővásznon – ahelyett, hogy szemügyre vettem volna a valóságot.

Másodpercekkel korábban még mindenáron meg akartam menteni őket, de muszáj volt rádöbbennem, hogy ők pont most mentettek meg engem.

Attól, hogy szemellenzősen, a saját fogalmaim, mércém és ítélkezésem fogságában éljem le az életemet.


Kapcsolódó:


Még több:

 

17 Comments

  1. Ennek is vannak szerintem arnyalatai: valoszinuleg eleg sokan vannak, akik egyaltalan nincsenek kepben azzal a vilaggal, ahonnan Te jottel. Nem elerheto szamukra mondjuk a bankszamla, vagy az internet, de lehet, hogy a TV sem. Ha igy elsz, es mindenki igy el, akit csak ismersz, akkor elkepzelheto, hogy azt sem tudod, mi az, amire vagyhatnal, hiszen olyan senkinek nincs korulotted. Nem tudom, hogy ott a kasztrendszer az mennyire mukodik meg (lehet, h tajegysegenkent eltero), de ahol erosebben el, ott talan azert is fogadja el a sorsat, mert axiomakent tekint arra, hogy nem tud onnan kitorni. Indiaban is szamos informatikus van, es kihelyezett telephely pl amerikai vagy europai cegektol. Az ott dolgozo indiaiak szamara elerheto az okostelefon, a feljebb jutas, hovatovabb a TV-ben es a neten latott eletkorulmenyek. Szerintem nagyon sok kulonbseg lenne lathato a programozo es az altalad is latott utcai nehez sorsu, de mosolygos emberek gondolkodasaban. Emiatt feltetelezem azt, hogy ez a rajtuk lathato boldogsag, “elegedettseg” sokszor inkabb az ismeretek hianyabol es a megvaltoztathatatlannak tuno sors elfogadasabol fakad, mintsem abbol, hogy ismeri es teljesen tisztaban van a “nyugat” altal kinalt delibabokkal, de ot az hidegen hagyja. Emellett nagyon kivancsian olvasom a beszamoloid, mert tetszik, ahogy irsz, az orszag es az ott elok gondolkodasa, kulturaja nagyon erdekel, viszont tudom magamrol, hogy soha nem latogatnek el oda. :)

    Kedvelik 1 személy

    1. Szent Ágoston mondott valami olyasmit, hogy az emberi fejlettség fokát nem a technika határozza meg, hanem az, hogy milyen erős az istentudata. A bankszámla, az internet, vagy akár a tévé szerintem csupán egyfajta kvázi-fejlettséget mutat: ezek önmagukban semleges eszközök, amelyek sem jobbá, sem rosszabbá nem teszik az életet, egyszerűen csak másabbá a korábbihoz képest. Azok a társadalmak pedig, amiket egyenesen “primitívnek” hívunk, sok tekintetben fejlettebbek a miénknél. Ebben a történetben szerintem nincs fekete és fehér – kölcsönös tanulási folyamat van. A kultúrák minden tekintetben hatást gyakorolnak egymásra, ez a dolgok rendje. Nekem mindenesetre tetszik az az elképzelés, hogy a nagy rohanás helyett állandó hálaérzetben legyek, és tényleg inkább a számomra releváns impulzusokat engedjem be :) Mert lássuk be: a java része bullshit annak, amit nálunk az “előrejutásról” vagy a “jó körülményekről” gondolnak. Az gazdag, akinek van bőségtudata. El tudom fogadni, hogy ehhez nem mindenkinek szükséges sok pénz vagy internetkapcsolat.

      Kedvelés

      1. Egyetertek, h a hit rengeteget szamit, de Szent Agostonnak meg fogalma nem lehetett arrol, h egyszer a fejfajast majd 30 perc alatt meg lehet szuntetni egy kis pirulaval, vagy megszuletik es elerhetove valik az antibiotikum, vagy akar a furdoszoba, ahol nem kell forralni a vizet ivas elott. Ezek szerintem hatarozottan jobba tettek az eletet, a TV nem volt jo pelda. Az is igy van, h semmi nem fekete es feher, es van a kulturajuknak olyan szeglete, amit eltanulhatnank, de a primitivebb kulturakat bizonyos tekintetben nem fejlettebbnek mondanam, inkabb kulturajuk bizonyos osibb vonasait meg most is elenkebben orzik, mint mondjuk mi. Ilyen pl a hitrendszeruk is, es a csaladi osszetartas, ami nelkul sokszor iranyvesztett a “nyugati” ember. Az elobbre jutassal kapcsolatos bullshit meg sajnos engem is korulvesz a multi letben, es ma mar teljesen furanak tunik, mikor azt mondom, en a helyemen vagyok, nem akarok feljebb jutni a ceges rangletran, nem akarok vezeto lenni. Nem mindenkinek valo az, megis csak kevesen ismerik fel, mert ez az elvaras, akkor jutottal el “valahova”. A nagy rohanast is el tudnam engedni, de orulok, hogy meg az en eletem alatt elerte az emberiseg, hogy megismerhetek olyan embereket es tajakat, ami net nelkul 50 evvel ezelott elkepzelhetetlen volt. Csak azt gondolom, hogy az o kulturajuk bizonyos vonasai az enyembol kitekintve tunnek/tunhetnek vonzonak, de valojaban szerintem nagyon nagyon kevesen adnak fel ezeket a vivmanyokat veglegesen azert, h ott elhessenek “boldogsagban”. Ez a harmonia kb az elso durvabb betegseg megeleseig tartana.

        Kedvelik 1 személy

        1. Nekem eszembe sem jutott, hogy a “nyugati” vívmányokból bármit is el kelleni égetni a pokol tüzén a “keleti” bölcsesség integrálásához, de érdekes ez a fajta végletesség, amiben gondolkodsz :)

          Pont az orvoslás esetében a leglátványosabb, mire képes együtt, egymást kiegészítve a kétfajta szemlèletmód. Persze, egyéni logika kérdése, belefér-e az “és”, vagy csak a “vagy”.

          Kedvelés

      2. Viszont rengeteget változtathat az életen a fogamzásgátló, az eldobható pelenka, az automata mosógép stb. Én azt gondolom, van az a minimum, ami alatt az élet nem méltó emberi lényhez, mert nem teljesedhet ki abban, amire született. Szerintem Isten senkit nem arra szánt volna, hogy az utcán ücsörögjön a mocsokban és kolduljon! Pláne nem ilyen sok embert. A túlszaporodásuk szempontjából pedig kifejezetten rossz, hogy ilyen boldogok, és eszükbe sem jut, hogy éhezni és mocsokban fetrengeni nem is olyan jó. Az állatoknál lecsökken az egyedek száma, vagy akár ki is halnak olyan helyekről, ahol nincs elég táplálék, csak az ember tud olyan elképesztően ostoba lenni, hogy a legnagyobb nyomorba túlszaporodik. És ezt persze úgy oldják meg, hogy ráerőszakolják magukat a faszik a nőkre, kitalálnak egy olyan Istent, aki szerint a nőnek kuss van, mert ha valóban akkor lenne dugás és szaporodás, amikor a nő valóban úgy érzi, hogy vágyik rá, (mindenféle társadalmi agymosás nélkül) hát akkor végre ideálisra csökkenne az emberiség lélekszáma! Tisztes szegénység, spórolós, tiszta élet nekem is oké, egy saját szobán kívül nem sok tárgyi vágyam van. A kasztrendszer pedig egy agyrém, Isten megcsúfolása! Aki alsónak nevezett kasztba született, azok közül senki nem kapott tehetséget semmihez? Dehogynem, és be kell vágni a kukába, amit Isten adott, mert hogy ő az emberek által kitalált kasztok közül nem megfelelőbe született. Brrrr.

        Kedvelés

        1. Hú, erről az a véleményem, hogy minden lélek maga választja meg az életkörülményeit. Nyilván nem földi tudatossággal, hanem annál magasabb rendűvel, hogy az leginkább a fejlődését szolgálja. (Zárójel: a kasztrendszer már nem igazán működik a mindennapokban, és az arról alkotott nyugati kép főleg sztereotípiákon alapszik.)

          Kedvelés

          1. Akkor én a felsőbb énemet úgy seggberúgom, csak érjek haza…:D :D Komolyabbra fordítva, én is hiszek ilyesmiben amúgy. Csak valahogy jobbnak tartanám, ha csak akkor lenne gyereke egy párnak, ha őszintén úgy érzik, hogy van mit továbbadniuk- és a koldulás nem az, amit érdemes. :(

            Kedvelés

          2. Én is napi szinten rúgom seggbe az enyémet, de csak röhög rajta :P
            A gyermekvállalás pedig éppen ugyanolyan, mint a többi életterület vagy döntés abból a szempontból, hogy – sajnos vagy nem sajnos – nem mindenki kap hozzá tudatosságot. A teljesen felelőtlennek látszó magatartás és az agyontervezés egyaránt meglep, ám összességében megint csak elismerem, hogy egy baba érkezése nem csupán két emberen múlik: javarészt ő maga dönti el, akar-e jönni, s az aktuális körülmények megfelelnek-e neki.

            Kedvelés

          3. Ha ebben túlzottan hisz az ember, nem válik részvétlenné? Hiszen úgy kell neki…Hát nem tudom. Szerintem az emberek akadályozzák egymás kiteljesedését. Ha valaki gonosz egy gyerekkel, azt nem a gyerek akarta. A “gonosznak” kellett volna magában legyőzni a mocskot, de nem tette, így hozva magára- és a reakciótól függően- az áldozatra is rossz karmát.

            Kedvelés

          4. Bennem egyfajta tiszteletet ébreszt, ha valaki kívülről nézve “nehezebbet” vállalt, és egészséges korlátok közé szorítja a “meg kell menteni” érzést. Oké, hogy érdemes minden segítséget megadni, de más sorsának megváltoztatásához senkinek sincs joga, az az illető saját döntése. Szerintem amúgy az emberek pont, hogy segítenek egymásnak a fejlődésben, mert olyan szerepet vesznek fel a másik életében, hogy az megtanulhassa, amit éppen kell. (Ez olykor fájdalmas lehet, de az eredője sohasem maga a külső személy, hanem az őt behívó szándék.)

            Kedvelés

  2. A tévé azért nem a legjobb példa, mert manapság minél szegényebb valaki, annál többet néz tévét. Még egy szociológiai körképet is olvastam erről nem olyan rég. Konkrétan a borsodi cigányputriban is van tévé. És ami erről eszembe jut, hogy mennyire szomorú, hogy hülyének nézik őket, és olyan szenny műsorok mennek, hogy az valami döbbenet. (A lakótársamat nem zavarja, ha néha bemegyek hozzá tévézni, amikor nincs otthon. Most pl. valami Balaton és pasik vagy hasonló című mocskot húztam föl magam, pedig csak 2 percet láttam belőle.)

    Kedvelés

  3. Ahh, sajnos nem tudtam atadni, amit valojaban mondani akartam, mert felreertettel. Sorry erte :) Sehol nem irtam, amit Te mondasz, hogy csak egyik vagy csak masik, csak azt, hogy ami nehany het alatt vonzonak, elfogadhatonak, India bájának tunik, ha a nyugati ismereteink, tapasztalasaink birtokaban hosszu idot (vagy akar egy eletet) kene ott leelni, mar nagyon kevesen gondolkodnanak megertoen, elfogadoan es higgadtan pl. az utcai nyomor latvanyara, vagy a zsufolt utcai lokdosodesre. Persze az ut azert vitathatatlanul maradando minden utazo szamara – kinek pozitivan, kinek kevesbe.

    Kedvelés

  4. Szerintem az a baj, hogy képtelenek vagyunk megérteni/elfogadni, hogy olyan körülmények között is lehet boldogságra lelni, ahol a bigott kis felfogásunk szerint nem is szabadna léteznie! Mi túlzottan is a javainkhoz és birtoklásukhoz kötjük a kis boldogságunkat, de még soha egy olyan halotti beszédet nem hallottam, amiben az elhunyt szép tévéjét és drága kanapéját dicsérték volna, mint élete főbb momentumait! Az egy másik dolog, hogy a hagyaték felosztásakor ezeknek az ingyen motyóknak az örökösök mennyire fognak örülni és ezzel kis boldogság csöppen az életükbe… Végig olvastam a hozzászólásokat is, és feltűnt, hogy más kultúrát (ahonnan hiányoznak a nyugati kultúránkban alanyi jogon járó jólét) primitívebbnek titulálnak, mert nem egyezik a miénkkel. Lehet, hogy ők mocsokban élnek, piszkos az orvosi rendelőjük, alap felszerelések hiányoznak (OK? saját sztori, még régebben gengszterváltás környékén nekem is turkált úgy fogdoki a számban hogy nem húzott kesztyűt, nem haltam bele, nem lettem herpeszes…), de ha jön egy “zombi apokalipszis” azt tuti biztos, hogy ők hátba röhögik a vírust és élnek tovább mintha mi se történt volna, míg mi, akik a konyha asztalt is steril fertőtlenítő kendővel törölgetjük és mindenhova kézfertőtlenítő gélt viszünk magunkkal, ami a bacik 99%-át elpusztítja (vajon melyik törzs az a maradék 1%? És ha már marad 1 % akkor, nem mindegy, hogy egyáltalán nyakig bekentem magam vele, vagy nem???) úgy hullanánk, mint 1300-ban a pestis járvány idején eleink. Az antibiotikumokat felhozni pont rossz példa, mert emberi hanyagság eredményezte a felfedezését – mint oly sok másét is a történelemben. Aláírom, pár napot vagy hetet is nehéz fejlett európaiként egy ilyen országban eltölteni, de ha egyszer oda születik az ember, akkor már alkalmazkodik és ez lesz a normális (főleg ha túlélte az első 5 évet, addig szívás). Röviden, most, hogy már van LC/DC tv-énk 300 válogatott csatornával, amit a kényelmes műbársony kis kanapénkról nézhetünk, a csilivili 30-40 négyzetméteres kis panel lukunkból; akkor már legyünk egy kicsit boldogok és örüljünk másénak :) Smile :)

    Kedvelés

    1. “még soha egy olyan halotti beszédet nem hallottam, amiben az elhunyt szép tévéjét és drága kanapéját dicsérték volna, mint élete főbb momentumait!”

      Ott a pont, ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni :D

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s