Az önkényes „egótörés” mítosza

Aki rézfaszú bagolyként tekint a saját egójára, és mindenáron törni-zúzni akarja, még nagyon távol áll tőle, hogy tudatosan működtesse azt.

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, fogták magukat, és összeültek az Okosok. Úgy gondolták, hogy minden embernek szüksége van egy bűnbakra, akit minden viszontagságért hibáztathat. Hiszen ez segít a negatív gondolatok és érzések ésszerű csatornázásában – anélkül, hogy a Rendszer működése veszélybe sodródna. Igen ám, de ki legyen az a bűnbak? És miként lehet elérni, hogy a nép hosszú távon is őt tartsa annak?

Siker? | Fotó: hswstatic.com

Mivel a nemes szerepre egyetlen önként jelentkező sem akadt, az Okosok kitalálták: a bűnbak mindenkinek legyen önmaga. Így az állandó lelkiismeret-furdalás révén még a gondolatrendőrség működési költsége is megspórolva, ráadásul az ekképpen meggyengített lelkek kevésbé fognak bízni magukban, ergo nem sok vizet zavarnak.

Az Okosok a markukba röhögve előálltak hát az elmélettel, miszerint a földi tudatot játszó ego szörnyű, gonosz, nem Istentől való. Sőt, mi több, maga a Sátán leheli az emberbe, akinek alapjáraton is van elég baja, mert hát bűnben született. A helyes út nem más, mint az ego darabokra törése a tudatos fájdalomkeresés módszerével. Mert a szenvedés tisztít és nevel.

Most mondanám, hogy itt a vége, fuss el véle – de ennek a mesének még egyáltalán nincs vége. Az Okosok egész iparágat rittyentettek köré, amit a Bölcsek aggódva szemlélnek, a Hülyék pedig egymást lökdösve állnak sorba, hogy baseball ütővel darabokra verjék az egójukat, és puszta felebaráti szeretetből (vagy jó pénzért cserébe) társaik egótörésén is fáradozzanak egyúttal.

Senki sincs, aki feltenné a kezét, hogy hé, fiúk-lányok, nincs olyan részetek, amit nem egyazon teremtőerő alkotott, így mindenetek tökéletes.

Vagy ha van is ilyen, alig veszik észre, hogy a levegőben hadonászik szegényke. Mert az önhibáztatás bizonyos szempontból rettentő kényelmes. Ha selejtesnek tartod magad, mintha mentességet kapnál az alól, hogy beleállj a sorsodba, s véghez vidd a benne megírt tetteket. Márpedig a suliban is azok az órák tűnnek a legélvezetesebbnek, amikor nem kell csinálni az égvilágon semmi értelmeset. Más kérdés, hogy az élmények és az emlékek pont nem ilyenekből születnek, így mégse makulátlan ez a megúszós stratégia, kérem szépen.

Az ego lenézésének kultusza nem más, mint lelki és szellemi önmegbéklyózás. Mivel alapvető tévedésen alapszik, ezért nem helytálló a célja, nem valódiak az eszközei.

Fejlődés szerintem csakis belső konszenzusból teremtett egyensúllyal lehetséges. Amihez egyetlen működtető erőnket sem szabad megvetni; ellenben muszáj megismerni és tudatosan működtetni őket. Ez viszont nagyságrendekkel nehezebb munka, mint a reflexszerű önostorozás, hogy „úgyis van egy szar részem, hadd vesszen… megyek, seggbe rúgom magam még egyszer”.

Meggyőződésem, hogy az ego folyamatainak tudatosulásához szükséges helyzeteket tálcán kínálja az Élet. És a tálcát jól beleveri az arcunkba, hogy biztosra menjen. Ezek mindig egyfajta törést jelentenek. A harmóniára törekvés elve pedig megkívánja, hogy az ilyesmire ne újabb pusztítással feleljünk, hanem jótékony rendteremtéssel.

A tudatos önfejlesztő munka célja tehát sohasem az ego „megtörése”, „megsemmisítése” vagy „eltüntetése”, hanem a működésének minél mélyebb megismerése, és ellenségből baráttá való felemelése.

Persze, erre csak az érezhet késztetést, aki már megsejtette, hogy az Okosok meséje tényleg csupán egy mese – amiből örökre hiányozni fog az a rész, hogy „boldogan éltek”…


Kapcsolódó:


Még több:

1 Comment

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s