Fénymásolt tanítómesterek

Előfordulhat, hogy szinte mindenki fejet hajt előtted – olyasmiért, ami sohasem volt a tiéd, és nem is lesz.

A „szinte” itt a kulcsszó, mert főleg te magad vagy az, aki a lelke mélyén érzi, hogy valami nem stimmel, így nem tudsz beleállni a sikerbe. De azért próbálsz. Csak egyre jobban szétszakít belül a próbálkozás. Olyan, mintha lenne egy nyilvános éned, amelyik rendületlenül tartja a markát az elismerésért, és vele együtt létezne egy rejtett is, amelyiknek kínszenvedés a vágyott reflektorfény.

Belső sötétséggel fizetsz a külső ragyogásért.

Ki tojta a spanyolviaszt? | Fotó: krsnaknows.com

Persze, földi szemmel nézve nyilván megéri. Jönnek a rajongók, a lájkolók, a tanítványok… és lehet, hogy a számuk egyre növekszik.

Mivel itt nem jogi értelemben vett plágiumról van szó, látszólag nincs kockázat, nincs lebukásveszély.

Konkrétan arról beszélek, amikor tisztának vélt forrásból származó információkat adsz át anélkül, hogy saját magadból bármit is hozzátennél. Az én-szűrő, a saját megélés hiányzik. Pedig az tenné az egészet hitelessé.

A lopás egészen sajátos kategóriája ez, aminek eredményeképpen a „meglopott” fél nem lesz szegényebb, a tolvaj viszont – a gazdagodás álcája alatt – igen.

Ez történik például akkor, ha elmész valamilyen előadásra, tanfolyamra, terápiára vagy akárhova, és úgy adod tovább az ott hallott dolgokat, mintha a sajátjaid volnának. Oké, hogy az ilyesmi végtére is egyetlen közös forrásból ered, de ennyi erővel Schmitt Pál is hivatkozhatott volna a kollektív tudatalattira, amikor fülön csípték az összeollózott doktorijával.

A helyzet az, hogy a manapság terjengő életbölcseletek és önismereti tanácsok döntő többsége pont olyan, mint Schmitt Pál doktorija.

Csak miután általában nincs személyként beazonosítható egzakt forrás, egyik fénymásolt tanítómesternek sem kell lemondania. Vagy ha van is, ő mindössze elegánsan legyint, mert tudja: a karma úgyis megoldja.

A tiszta forrásként működő emberek egyébként pontosan tudni szokták, ki milyen szándékkal töltögeti náluk a palackját. Mégsem teszik ki a szűrét annak sem, aki a tőlük kapott vízzel fog turnézni anélkül, hogy a saját sójából akár csak egy csipetnyit is beletenne.

Mégpedig azért nem, mert az idegen tollakkal való ékeskedésnek itt vitathatatlan a létjogosultsága.

Talán csúnyán hangzik, de mindenki a maga szintjének megfelelő tudást fogja megkapni. És megesik, hogy ez a szint a steril kopipészt. Nem ciki, mert a létrán feljebb járók is mind legalul kezdték, még ha szeretnek is erről néha megfeledkezni. Az viszont már ciki, ha az első fokra állva beüt a látszólagos megvilágosodásélmény, amitől a steril kopipészt-anyagot rögtön szentírásként kell kezelni, a fénymásolt tanítómestert pedig egyenesen istenként.

Ha tehát beállsz a fénymásolt tanítómesterek közé, szürkeárnyalatos sokadpéldányként igyekszel magadat színesnek mutatni.

Fárasztó meló, de vakok előtt akár sikerülhet is.


Kapcsolódó:


Még több:

1 Comment

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s