Kapcsolatom a hazugsággal

A hazug ember tényleg nagyságrendekkel utolérhetőbb, mint a sánta kutya – de miért kergetném őket, amikor úgyis van elég baja mindkettőnek?

Amikor régen hazugságon kaptam valakit, iszonyúan kinyílt a zsebemben a bicska. Hogy merészeli? Hülyének néz? Miért csinálja? Csak hát a zsebben kinyíló bicska általában a zseb tulajdonosát sebzi meg a legjobban, így egy idő után tanácsos volt végiggondolnom, miért fáj ez nekem annyira, s miért vésődik mások minden egyes kamuzása neonfényes cégérként villogva a tudatomba. Jó mélyre kellett ásnom magamban. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem tetszett maradéktalanul, amit odalent találtam.

Viszonylag későn ismerkedtem meg a hazugság fogalmával. Míg a kisgyermekek lépten-nyomon találkoznak többé-kevésbé kegyes füllentésekkel – „nem fog fájni a szuri”, „az a játék nem lenne jó neked” –, nálam ez totál kimaradt, mert a szüleim még ilyen apróságokban is őszinték voltak velem. Így amikor az oviban az egyik kisfiú a szemem láttára letagadta, hogy elvette a másiknak a dömperét, akkor csak álltam ott az udvaron, mint akinek az agyában lefagyott a rendszer, hogy ez most mi.

Az arcukra van írva. | Fotó: YouTube

Miért kell a valóság helyett mást mondani?

Aztán persze próbáltam a koncepciót tesztelgetni. Közöltem anyával, hogy piros pontot kaptam, pedig nem is. Lebuktam, mint a szélvész. Rossz érzés volt, ezért amikor a csóró szomszéd kislány elhintette, hogy Malyorkára megy nyaralni, inkább nem húztam rá a vizes lepedőt, csak mélyet sóhajtva jó utat kívántam neki. Valójában még a strandra se nagyon jutott el szegény, nem szerettem volna még pluszban bántani.

De nemsokára megváltozott bennem valami. Miután az iskolatársaim kommunikációjának kábé fele nyilvánvaló tódítás volt, elpattant a húr. Aki csak egyet is füllentett, arról elkönyveltem, hogy hazug. Az első félév végére a „nem hazugok” listáján már egyetlen név sem volt. Nem tudtam mit kezdeni az egésszel, és valahogy nem is akartam. Miután nem ez volt az egyetlen dolog, amit nem értettem a többiekkel kapcsolatban, jól eltöltöttem az időt magamban. Közben pedig sajnáltam, hogy nekem nem szerez örömet, ami mindenki másnak igen.

Kevesebbnek éreztem magamat azért, mert semmi kedvem nem volt kiszínezni a kis életemet. Összességében úgy jött le, hogy hiányzik belőlem egy alapvető késztetés, rosszul vagyok bekötve.

A hazugsághoz való viszonyomban a következő szakasz bizonyult eddig a leghosszabbnak. Az igazságosztó, leleplező, harcos szerep – némi átnevelési törekvéssel. Magyarán: „ha felmerül a vetítés gyanúja, akkor beleverem a falba a fejedet, és a saját véredtől hörögve mondatom el veled hetvenszer, hogy nem hazudsz nekem többet – másnak kamuzzál nyugodtan, de nekem aztán ne, mert én őszinte voltam veled, így elvárom cserébe, hogy te is az legyél velem”. Szép, ugye? És hót komolyan azt hittem, ez a hozzáállás részemről tökéletes.

A baj csak az, hogy így viszonylag sok energiám elment erre az önként vállalt Zorró szerepre.

Lassan, kőkemény tapasztalatok árán megtanultam, hogy senkitől sem várhatok el olyasmit, amit ő saját magától nem óhajt elvárni. Nem magyarázhatom meg neki, micsoda érték az őszinteség, miközben nem áll rá készen, hogy felvállalja a döntéseit, a sorsát, az életét.

Vagyis magyarázhatom, de felesleges szájtépés.

Beláttam, hogy minden egyes hazugság kisebb-nagyobb személyes tragédia, ami arról árulkodik, hogy az illetőnek külső vagy belső nyomás miatt nem elég jó a saját valósága. Nem tartja prezentálhatónak. Egyébként mindenkinek az életben akad néhány kevésbé dicső mozzanat, így az őszinteség tulajdonképpen ajándék, nem alap.

Akár tetszik, akár nem, nincs jogom elvárni a másiktól, hogy őszinte legyen. Ez az ő szabad döntése.

Az meg viszont az én szabad döntésem, hogy miként reagálok erre, mennyi energiát adok a dolognak, hagyom-e ettől függővé válni a gondolataimat, az érzéseimet… Vagy inkább letudom egy sokatmondó félmosollyal, hogy „jó utat Malyorkára, de az élménybeszámolót tartsd meg magadnak”.


Kapcsolódó:


Még több:

1 Comment

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s