Címkék rabjai vagyunk mindannyian

Ki vagy te? Hány diplomád van? Mi a foglalkozásod, mennyit keresel, mit tettél le eddig az asztalra? Mit tudsz felmutatni a karrieredben, a magánéletedben és mindenhogyan?

Mindig rohanunk valami után. Igazából csak a rohanás kedvéért, hogy megszerezzük az újabb strigulát. Van a fejünkben egy szép kis lista arról, hogy mi számít társadalmilag elismerésre méltónak. És mi csak szorgalmasan gyűjtögetjük a pontokat, mint valami elcseszett játékban. Ez a játék azért van elcseszve, mert igencsak kötött a cselekménye. Tudati és tudatalatti alprogramok határozzák meg, hogy főszereplőként merre indulhatunk a pontgyűjtésben. Az izgalom nem lehet valódi, hiszen kiszámítható játszmák történnek.

Mindenki azt akarja. | Fotó: aliexpress.com

Az izgalom ott kezdődne, ha az innen-onnan belénk szivárgott alprogramokon túl tartalmazna valami extrát is a szoftver. Például szabad döntési lehetőséget. Sziklaszilárd különbségtételt aközött, hogy belső és külső igények szerint kivé kell lennie az embernek. Az élet nevű játék frissített verziójának telepítéséhez az kell, hogy túllássunk a címkéken. Mások címkéin nevetségesen könnyű túllátni: a takarítónő elkuncog magában a professzor vélt vagy valós hiányosságain, a halmozottan hátrányos helyzetű pedig címlapra kerülhet bármivel, amit a „kiváltságosoknak” magától értetődő elérni. Ezzel semmi baj nincs.

De tudni kell, hogy csakis a saját címkéink felülvizsgálata vihet minket előre. Az nem, ha másokat próbálunk lerángatni a piedesztálról, vagy éppen felmagasztalni az égbe.

A saját magunkra vonatkoztatott címkék levedlése sokkal nehezebb, mint társainkról lerángatni az övéket. Utóbbi általában mindenkinek kiválóan megy. Előbbi viszont már haladó szint, és számos kishalálszerű megtapasztalást igényel. Akad olyan címke, amit nevetve ismerünk fel, és lazán félrelökjük, amikor már nem kell. S olyan is, amitől olyan érzés megválni, mintha megnyúznának élve.

Nem egyszerű szembesülni vele, hogy nem az vagy, akinek hitted magadat.

Ha például van egy elvileg bombasztikus munkád, de gyakorlatilag rájössz, hogy tényleg csak egy munka, és nem hivatás, akkor rád sütik a bélyeget, hogy kiégtél, besokalltál vagy megkattantál. Mert hogy néz az ki, hogy keményen küzdöttél az okleveledért, a szükséges tapasztalatok megszerzéséért, aztán hirtelen lepkevadásznak mész? És az, hogy egyszer csak szabadulni akarsz egy kapcsolatból, aminek múltja van, de jelene már nincs?

A címkék azt üzenik, hogy nem teheted meg. Előre kijelölt ösvények közül választhatsz, visszafordulásról vagy irányváltoztatásról szó sem lehet. Illetve lehet, de akkor bukod az eddig megszerzett pontokat, és nulláról indulsz a külvilág szemében.

A címkék fogságából gyakran olyan krízis vezet kifelé, amikor az ember valamilyen szempontból „lenullázódik”. Kiüresedik. Eljut arra a pontra, hogy képtelen beérni az elvárt magatartásért járó buksisimikkel, mert azoknál sokkal több kell.

A buksisimikről lemondani nem egyszerű. Látszólag azokért élünk. Hogy megdicsérjenek, hogy emlékezzenek ránk, hogy elismerjenek minket.

A „ki vagyok?” kérdésre pedig csak akkor születhet valódi válasz, ha felteszünk mellé még egyet: „mit adnék a világnak, ha egyáltalán nem számítana, hogy mit kapok érte cserébe?”

Itt kezdődne az említett játék izgalmasabb verziója, amikor már nem a pontgyűjtés meg a ranglista segít az öndefiníció meghatározásában, hanem maga a személyre szabott élmény.


Még több:

 

1 Comment

  1. Én bármilyen címkét félredobok, (de tényleg bármit) ami nem tetszik, illetve nem is veszem magamra, bármit is mutat a látszat. Pl. egy publikus példa: hiába vagyok betanított munkás és élek egy külvárosi panelban, mégsem tartom magam prolinak.
    Még a ruhából is kivágom a címkét, mert birizgálja a nyakamat. :D :D :D

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s