A „pénzespasis” társkereső is ugyanolyan, mint a többi

A másiknál keresed, ami neked nincs. Pénz és hatalom. Fiatalság és szépség. De a hiányérzet szülte emberi kapcsolódás csakis további hiányt tud szülni.

Sokan élvezettel fröcsögnek a „pénzespasis” társkereső oldalak miatt. Összefirkálják az egyértelmű szándékkal mosolygó fiatal lányokat ábrázoló óriásplakátokat, erkölcscsősz litániákat fogalmaznak – és hangoztatják, hogy ez tisztességtelen, undorító, társadalombomlasztó hatású, blabla. Szerintem nem így van. Ezek a fórumok csupán meglévő igényt szolgálnak ki, önmagukban tehát nem nevezhetőek se jónak, se rossznak. Igen, kiszolgálják az igényt, de hogy kielégítik-e, már más kérdés.

Kölcsönös előnyök. | Fotó: venue51.com

Annak ugyanis, aki egy másik emberben keresi, ami saját magából hiányzik, teljességre esélye sincs. A társaság csak valamiféle átmeneti enyhülést nyújthat neki. Ez bizony nemcsak a mai „sugar daddy” és „sugar baby” viszonyokra igaz, hanem a kölcsönös vonzalomra vagy akár szerelemre épülő kapcsolatokra is. A különbség mindössze annyi, hogy az utóbbi kulturálisan elfogadottnak számít. Itt és most természetes dolog kihűlt románcban vegetálni a biztonság illúziójáért, miközben visszatetszést kelt nyílt kártyákkal játszani.

A nyílt kártyák előnye, hogy az ember könnyebben megtalálja, amit keres – már ha tényleg tisztában van vele, hogy mit keres. A többség ugyanis azt keresi, amit a környezete kerestet vele.

Elég hosszú szokott lenni a ráébredési folyamat, hogy mi is lakozik a kiskorunktól fogva ránk rakódott külső elvárások ébresztette ál-igények alatt. Ahányan vagyunk, annyiféle mintát hordozunk, de…

Létezik egy sztenderd, miszerint a Nő erőt és biztonságot keres, a Férfi pedig szépséget és gyengédséget. A helyzet tragikuma, hogy egyik sem fogja meglelni ezeket a másikban, amíg saját magában nem találja.

Sem a nyitott szemmel járó Nő, sem pedig a vadászó Férfi nem járhat sikerrel addig, amíg magát félnek tekinti. Amikor pedig beüt a felismerés, hogy „hoppá, én egésznek lettem teremtve”, akkor a keresgélés rögtön el is veszíti a kétségbeesett színezetét.

Aki rádöbben a saját egész mivoltára, annak már eszébe sem jut öndefinícióra – vagy bármilyen direkt előnyszerzésre – használni a másikat.

Nem kívülről akarja pótolni a tulajdon erejét, gyengédségét, szépségét és biztonságát. Tisztában van vele, hogy nem is tudná.

Ebből a szempontból az összes társkereső egyforma. Kényelmes azt hazudni, hogy nem, mert az ego könnyebben elbírja. Nincs is ezzel baj, mert mindnyájunkat az emberi kapcsolatok tanítanak. És jogunkban áll dönteni, milyen szintűekre tartunk igényt. Csak közben nem ildomos elfelejteni: még véletlenül sem úgy hívják a szinteket, hogy „szerelem” vagy „pénz”. Hanem úgy, hogy fél-elem vagy egy-ség.


Még több:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s