A megtartó női kör misztériuma

Sokféle összejövetelt, rendszeres programot, szervezett akármit hirdetnek a „bizalmas női kör” csalogató szövegével. A bizalommal pedig jó, ha bölcsen bánik az ember.

Ez az egész „női kör” dolog a legrégebbi korokból ered. Bár a két nem szépen kiegészíti egymást, azért van, amit inkább a velünk egy oldalon állókkal osztunk meg. Emiatt a férfi körnek is hasonló a funkciója, de mivel a nők testileg-lelkileg szüntelen áramlásban élnek, másmilyenek a csoporton belüli kötődések. Ma már csak a történelemkönyvek apró betűs részéből tudjuk, hogy a helyi közösségek vörös sátrában egyszerre menstruáltak a lányok és az asszonyok, mert a közös időtöltések mellett az egymást beavató beszélgetések hatására is összehangolódott a ciklusuk.

Merre nyújtod a kezed? | Fotó: sisterhoodoftheredtent.com

Ebből a huszonegyedik századra a barátnős sorozatnézés meg a közös pletyizés maradt. Nem csoda hát, hogy a női körök felélesztésére hatalmas igény támadt. Igen ám, csak míg őseink beleszülettek egy ilyenbe, így természetes közegüknek számított, ma már másképpen működik a szerveződési mechanizmus, és a bizalmat is újra kell tanulnunk.

Adott hát a faramuci helyzet, hogy valaki e-mailben jelentkezik a „bizalmas női kört” hirdető izére, aztán este hatkor odaállít egy pesti bérház második emeletére, ahol nyolcig igyekszik úgy tenni, mintha parancsszóra meg tudná nyitni a szívét. És ezt hetente, kéthetente megismétli, hátha egyszer tényleg olyan lesz, amilyennek ígérik.

Pedig nem lesz olyan. Nem tud olyan lenni. Ez a koncepció egy önismereti csoportnak felel meg, ami korlátozott időre szólva szembesít ezzel-azzal. Néha hasznos, csak kellemetlen következményekhez vezet, ha összekeverjük a szezont a fazonnal. Szervezett akármikre ugyanis azért jelentkezik az ember lánya, hogy előrébb jusson a sorsával. Másokat is azért hallgat meg, hogy tanuljon belőle. Explicit igényről van szó, „fejlődni akarok!” felkiáltással – amivel nincs semmi baj.

A megtartó női kör tagjai viszont egyszerűen csak szeretnek együtt lenni, mert jó nekik. Megbeszélik, ha van mit, de ha éppen nincs, akkor is ott vannak egymásnak: sütnek-főznek, varrnak, énekelnek, táncolnak. Látják egymást különböző szituációkban, életszakaszokban.

Nehéz piaci alapon megszervezni az ilyesmit. Valahol jó, hogy lépten-nyomon workshop jellegű női szeánszokra lehet jelentkezni, mert legalább elindult valami, tudatosult az igény. Ugyanakkor visszás a mesterséges bizalmaskodás, ami ezzel jár. És veszélyes is.

Hiába lakozik ott mindenkiben az eredendő bölcsesség, mégsem természetes egy csapatnyi vadidegen előtt belső krízisről beszélni, hiszen rálátás híján olyan útra terelhetnek, ami nem feltétlenül a legkedvezőbb irányba visz.

A pofon után meg jön konklúzió, hogy mekkora hülyeség ez a női körösdi. Amiről egyébként az jut eszembe, hogy az oviban megutáltatták velem a tökfőzeléket – valami sűrű, fehér, kesernyés lónyálat raktak elém –, és később kellett rájönnöm, hogy a rendes változat isteni. Persze, ettől még a lónyálnak is megkérdőjelezhetetlen a létjogosultsága, csak szerintem nem kellett volna tökfőzeléknek hívni.

Ugyanez a helyzet a női körökkel: kóstolgatás előtt nem árt ellenőrizni a receptet.


Még több:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s