Ellenbeavatás: amikor a „bölcsek köve” igazából szívás

Ma már néhány ezer forintért mindenki számára elérhetőnek tűnik a megvilágosodás. Ami bizony sötétséget hoz, ha nem a megfelelő módon, helyen és időben adagolják.

Az ember tudni vágyik. Minél többet, minél gyorsabban, hogy haszna legyen belőle. A tudásszomj önmagában egy előjel nélküli eredendő késztetés: a csillapításának módját és eredményét lehet pozitívan vagy negatívan értékelni. Ez pedig szubjektív. Én azt tartom „jónak”, amikor a megszerzett tapasztalat egységélményt hozva hozzásegít a belső harmóniához, és szerintem az a „rossz”, amikor elszakítottság-érzetet ébresztve szít káoszt.

Ki mire esküszik. | Fotó: A Simpson család

Előbbi a beavatás, utóbbi pedig az ellenbeavatás. Nem kell túlmisztifikálni a dolgokat: egy elcsípett beszélgetésfoszlány, egy könyv vagy egy utazás is lehet beavatás – nem csak teliholdas-sámándobos szertartás. Sőt, még azok is be szoktak avatódni, akik saját bevallásuk szerint „nem spirituálisak”, csak a folyamatot másképp hívják. A tudásszomj eszményi célja mindig egyfajta beavatás, még akkor is, ha iskolai tananyagról van szó.

Igen ám, de ennek a zsigeri ösztönnek van egy olyan foka, amikor a szomjazó már mindent meginna. Ilyenkor az egyik veszély, hogy nem tiszta forrásból kortyol. A másik pedig az, hogy túl tisztából, ami éppúgy megfosatja, mint a koszos. Elvégre nem lehet csak úgy össze-vissza iszogatni! Mindenkinek megvan a maga elixírje, ami az adott pillanatban a legtökéletesebb neki.

Pont ez a neospiri ezobullshit tanfolyamok, módszerek és szertartások hátulütője: futószalagon kínálják az egységesített tutit, miközben kettő, azaz kettő embert sem lehet egyformán beavatni.

Az ellenbeavatás legnagyobb veszélye, hogy akivel megtörténik, általában beavatásnak érzékeli. És elkönyveli szimpla mellékhatásként, hogy valami nem stimmel. Mert egy lépéssel távolabb kerül önmagától, az isteni szikrától, a nagyobb összefüggések meglátásától, a saját sorsának felvállalásától. Sohasem fogom elfelejteni, amikor egy terapeuta arról mesélt nekem, hogy a módszer, amit alkalmaz, neki sem segített, mégis eljár kezelésekre, hátha egyszer jó lesz.

Az ellenbeavatás a kétségbeesett lelkekre leselkedő egyik legnagyobb veszély. Felcsillantja a reményt, de inkább elvesz ahelyett, hogy adna bármit is.

A létezését viszont el kell fogadni, mert ahol van fény, ott megjelenik az árnyék is. Aki ébredezik, néha óhatatlanul visszaalszik. Aki felfelé törekszik, olykor megcsúszik. Egyenletes haladás, színtiszta fény-út a földi létezésben nincs.

Az önjelölt mesterek, a háromnapos tanfolyam után tömegeket „gyógyítók”, vagy az ősi alapokra hivatkozva mindenféle valódi tudás nélkül szertartásokat szervezők néha tényleg, tiszta szívből segítőnek érzik magukat.

Fénymunkásnak – pedig árnyékot hordozó álbeavatottak. Ugyanakkor ellenbeavatással szolgálhat az is, aki hús-vér beavatottként tényleg túllát a fátylakon, de még arra éretleneknek mutatja meg az ottani világot. A túl erős fény árnyékba üldöz, elvakít.

A tudatosság egyik első lépcsőfoka, amikor picinyke emberként elkezdjük sejteni, mi az egység és a kétség felé vezető út közötti különbség, így már nem akarunk türelmetlenül beavatódni.


Még több:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s