Tiszta forrásból

Mindenhonnan ömlik az információ, de a tiszta forrás ritka, mint a fehér holló. Megtanultam már, hogy nagyon meg kell válogatnom, mit engedek át magamon.

Minden információ érték. Elvezet valahova, csak az a kérdés, hogy pont oda akarsz-e jutni. És ez a tanulság kitérők árán érik meg, azok nélkül képtelenség levonni. Nekem is voltak kitérőim. Egyik tapasztalatot sem adnám oda semmiért, ám ettől még figyelek, hogy most már a lehető legegyenesebb úton próbáljak haladni – még ha olykor döcögősen is. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a tiszta és kevésbé tiszta forrást meg tudjam egymástól különböztetni.

Kétféleség. | Fotó: deskbg.com
Ez nemcsak a spiritualitásra vonatkozik, hanem a profán dolgokra is. Hiszen a két terület tulajdonképpen egy, nincs értelme szétválasztani.

Egy álhírnek meg egy neospiri ezobullshitnek a gyökere ugyanaz, és a céljuk is egyforma: a meglévő igény kvázi-kielégítése a lehető legpiacképesebb módon, a lényeget kispórolva.

Jólesik elhinni őket, hinni bennük, mert egyszerű kíváncsiság-csillapítást vagy megoldást kínálnak. Felesleges foggal-körömmel küzdeni ellenük, mert lelkes és odaadó közönségük van, amelyik még nem áll készen az igazságra.

Pont ezért nem is kérdőjelezhető meg a nem tiszta forrás létjogosultsága. Rengetegen szomjazzák, és ez a fejlődési folyamat magától értetődő állomása. A tudásvágy alapvetően fantasztikus dolog, de nem véletlenül mondják tudásszomjnak is: ennek a késztetésnek létezik egy olyan mélyről jövő, ösztönös foka, amikor nem számít, hogy nektár vagy kannás bor kerül a pohárba, csak legyen benne valami. S előfordul, hogy ez meg az lecsúszik, amitől rájön az emberre a cifra, aztán meg sírva röhög a vécén.

A nem tiszta forrás egyik szerepe, hogy elhozza a rádöbbenést. Innen szabad az út előre, fölfelé. A másik rendeltetése pedig – és ezt leírni sem esik jól – egyfajta szelekció. Mert aki benne ragad, az a bennragadás idejére alacsony szinten marad. Vagy elkezd csúszni hátra, lefelé. Az pedig a szabad akaraton és az egyéni belátáson kívül még elég sok tényezőtől függ, hogy ki merre bír moccanni. Nem lehet és nem is kell mindenkit felébreszteni, mert az ébredésnek már a korai fázisa is felelősség.

Nem érdemes boldog-boldogtalannak térképet osztogatni a tiszta forráshoz, hiszen bőven akadna olyan, aki képtelen lenne értelmezni, és legjobb esetben is csak arra tudná használni, hogy kitörölje vele a fenekét.

Ráadásul ez egy folyamat. Szép számmal látok olyan helyzeteket, ahol legszívesebben megráznám az illetőt, hogy „nooormális, Margit?” – miközben bizonyos esetekben felülről nézve egyértelmű lehet, hogy éppen én vagyok a megrázni való Margit.

Az egyik legnagyobb felismerésem az volt, amikor rájöttem: a tiszta forrás nem egy túlmisztifikált dolog.

Nem egy rúnákkal teli, égből pottyant könyv, nem egy rejtélyes kristálygömb, és nem egy glóriával a feje körül szaladgáló emberke. A tiszta forrás legbelül ered, az információk csupán segíthetnek rávilágítani erre.


Még több:

 

2 Comments

  1. Átemelte Szanyó László Idézet Blogja :-) és hozzászólt:
    Egy álhírnek meg egy neospiri ezobullshitnek a gyökere ugyanaz, és a céljuk is egyforma: a meglévő igény kvázi-kielégítése a lehető legpiacképesebb módon, a lényeget kispórolva.

    Jólesik elhinni őket, hinni bennük, mert egyszerű kíváncsiság-csillapítást vagy megoldást kínálnak. Felesleges foggal-körömmel küzdeni ellenük, mert lelkes és odaadó közönségük van, amelyik még nem áll készen az igazságra.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s