Hagyod elfolyni az idődet?

Nem a pihenésről beszélek. Hanem arról, amikor még csak jól sem eső pótcselekvéssel teszel érte, hogy elmenjen melletted az élet.

Vakon görgeted a Facebook hírfolyamot. Jó alaposan megnézed a félig ismeretlen ismerős bejegyzése alatti huszonvalahány kommentet. Az egyik mintha érdekes lenne. Megnézed az illető profilját. Már a tavalyelőtti képeinél jársz, amikor rádöbbensz, hogy azt se tudod, hogy keveredtél ide. Nyomsz egy visszát, de akkor meg belefutsz egy ígéretes bulvárhírbe. Villantott a sorozatsztár. Persze, a hónalját. A sorozatról meg sose hallottál. Azért nem hangzik rosszul, gyorsan le is töltöd belőle az első évadot. Megvan a ma esti programod.

Amivel az égvilágon semmi gond, ha tényleg érdekelnek azok a bizonyos kommentek, az az ember, az a hír, az a hónalj és az a sorozat. Ha kedvtelve kattintgatsz egyikről a másikra. Ha kikapcsolódsz, önfeledten laza áramlásban. Akkor viszont baj van, ha igazából nem esik jól az egész, és csak azért csinálod, hogy csinálj valamit. Ha engeded komótosan elvánszorogni a perceket, utána pedig csillapíthatatlan hiányérzettel fekszel le, hogy holnap ugyanott folytasd, ahol abbahagytad.

Telik, de hogyan? | Fotó: alphacoders.com

Az idő ajándék. Azért kaptad, hogy szabad akaratodból kezdj vele valamit.

Nem kötelező világot váltani. Bár valójában mindenkinek az lenne a nagykönyvben megírt terve, legalább a saját belső világára vonatkozóan. De még így sem muszáj megtenni. Nem kell most, ráér később is. És nem szükséges állandóan aktívnak lenni. A legtöbb ember életében vannak passzív időszakok is – csakhogy ez messze nem egyenlő azzal, amikor valaki hagyja elfolyni az idejét. A pihenés, a nem cselekvés, vagy éppen a szándékoltan élvezetes hiábavalóság mind tudatos döntés.

Az örömtelen hiábavalóság azonban alapvetően el van cseszve. Így is adott a funkciója: olyan, mint az egyre inkább teletermelt pelenka, aminek azért már eléggé csíp a tartalma.

Előbb-utóbb muszáj megszabadulni tőle, mert örökké senki se bírja. Persze, mindenki kipróbálja. Mindenkinek megvan a maga idő-elfolyató, örömtelen hiábavalósága. Biztos neked is.

A kérdés csak az, hogy mikor vagy hajlandó kibújni a pelusból, megmosni a valagadat, és frissen-üdén szétnézni a világban.

Megtalálni és felvállalni azokat a tevékenységeket, amik hozzád tartoznak. Amik előre visznek, vagy ha oda nem, legalább hátra sem, és adnak egy kis örömet. Amik mellett újra és újra szabad akaratodból, a lelked szavára hallgatva döntesz. Ez egy nagyszabású jótékonysági akció megszervezésétől kezdve a lábszőrszámolásig bármi lehet.

A lényeg, hogy ne kiüresedett zombiként műveld, hanem önazonosan, lelkesen és zsizsegve.


Még több:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s