A legmélyebb félelem

Arra késztet, hogy hazudj másoknak és saját magadnak. Megteszed, mert a menekülés érdekében bármire képes vagy. Ha nem figyelsz, ez uralja a gondolataidat.

Olyan mélyen lakik, hogy nem divat szavakba önteni. Kimondva hülyén hangzik. Leírva még hülyébben néz ki. Elsőre nevetségesnek tűnik, de valahogy mégis összeszorul tőle a szív. A lelke mélyén mindenki ettől fél. Akár bevallja, akár nem. És akkor már jobb, ha igen. Azért jobb, mert amit a nevén nevezünk, annak már nincs hatalma felettünk. A fél-elemnek meg aztán végképp ne legyen, mert gátolja az egész-séget. Csak ne volna a félelem nélküliség is olyan félelmetes!

Szembe kell nézni vele. | Fotók: entrepreneur.com

A legmélyebb félelemben az a szörnyű, hogy a legtöbben eredendően azzal érkezünk. És az benne a legjobb, hogy felszabadulunk, ha fülön csípjük. Ami nem egyszerű, mivel először le kell róla szedegetni a hagymahéjakat. Fel kell tárni a traumákat, a kapcsolati problémákat, a kudarcokat. Az öntudatra ébredés egyik első fázisa, amikor rádöbbenünk, hogy egy-egy esemény vagy ember milyen hatással volt a belső világunkra. Hogy mennyi mindent beengedtünk magunkba, amit nem kellett volna – pedig dehogynem kellett volna, máskülönben nem tanulhattuk volna meg, hogy lehet ezt bölcsebben, okosabban.

De miért engedtük be? Miért lehet egyáltalán bármiféle szenvedést okozni nekünk? És miért temetjük el magunkban olyan mélyre, hogy aztán ilyen-olyan módszerekkel kelljen kiásni és feldolgozni az egészet? Miért csinálunk olyan dolgokat, amikre egy, öt vagy tizenöt év múlva visszagondolva csak a fejünket fogjuk majd, hogy úristen?

A nem kelléstől való félelem. Az irányít mindent.

Először a szüleinknek akarunk minél jobban kelleni, pedig hát ők jó esetben akkor se dobnak le minket a Tajgetoszról, ha a szobatisztasággal egy kicsit tovább szarozunk. Aztán a család többi tagjának, közösségbe kerülve a kortársainknak, az iskolában a tanárainknak, a munkaerőpiacon pedig valakinek, aki megfizeti a szolgálatainkat.

Mindig kelleni akarunk. És ha nem kellünk, az tragédia. Emiatt hazudunk bele a saját pofánkba, pláne másokéba.

Pedig a kellésnek nem egyfajta tökéletesség a kulcsa. Nincs hozzá semmiféle küszöbérték. Se kiló, magasság vagy mellbőség. Se diplomaszám, fizetés vagy márkajelzés. Csak annyi kell, hogy magadnak kelljél. Úgy, ahogy vagy. És ha nem tudsz magadnak kelleni, hát formálódj olyanná, hogy tudj. Ne másokért! Magadért. Mert ha ez megvan, teljesen máshogy fogsz belenézni a tükörbe és a többiek szemébe. Nem lesz rá többé okod, hogy ne legyél őszinte.

Lassacskán eloszlik a köd, és megtapasztalod, mennyire más így az élet. A felismerésnek kockázatai és a mellékhatásai is vannak, persze.

Konkrét életterületeket, vagy akár egy egész életet is rá lehet alapozni a nem kelléstől való félelemre. Talán ez volt a pályaválasztásod döntő indoka. Talán ezért vagy együtt a pároddal. Talán azért vállaltál gyereket, hogy még jó néhány évig folyton kelljél valakinek.

Súlyos dolgok ezek. Meg kell bocsátani magadnak az összeset. Megbocsátani, hogy féltél. Felismerni, hogy a múltat már nem változtathatod meg, de itt és most dönthetsz, szeretnél-e továbbra is rettegni.

Ha a félelemben maradásra szavazol, az sem ciki. Csak tudd, mi mozgatja a döntéseidet, és ne restelld kimondani a nevét.


Még több:

1 Comment

  1. Ennek simán elejét lehetne venni megfelelő szaporodással. Tehát azzal, ha az emberek akkor vállalnának gyereket, amikor akarnak. Nem amikor CSOK-ot adnak érte, meg amikor már túl sokat kérdezgetik az ismerősök, meg amikor lyukas a gumi…meg amikor az a „kultúra”, hogy az életnek a sok utód az egyetlen értelme. Nem! Hanem amikor az ember olyan szépnek és teljesnek érzi az életet, hogy már tovább akarja adni eme csodát valakinek! Mert már van miből adnia!
    Ez a legritkább.
    Pedig végre normális lenne a népsűrűség, sokkal kisebb mennyiségű és sokkal jobb „minőségű” emberek népesítenék be a bolygót.
    Ha nem egóból közönybe, hanem szeretetből szeretetbe születnének a gyerekek.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s