Elengedés kezdőknek és haladóknak

Sokáig azt hittem, hogy az elengedés valamiféle fájdalmas, könnyes, végleges lezárást jelent. Végül is csak akkorát tévedtem, mint a viccbéli sündisznó, amelyik rágerjedt egy súrolókefére.

Az elengedés fáj. Az elengedés kudarc értékű lemondás. Elismerése annak, hogy véget ért valami, amit az ember még ha csak fejben is, de csodának élt meg. Ez a kép élt bennem.

Pedig az elengedés pont a kezdet. A legnagyobb csodák kezdete.

Amikor már nincsenek játszmák, nincs görcsös ragaszkodás, nincs „én akarom” típusú agresszív kismalackodás. Az elengedés megengedés egyben: megengedem magamnak, hogy ne az legyen, amit a kicsi és véges részem akar, hanem inkább az, amit a végtelen és nagy.

Ha nem engeded el, vége. | Fotó: texasbutterflyranch.com

Olvastam én mindenféle okosságot már korábban is az elengedésről. Egy könyv, egy idézet, vagy akár csak egy ezerszer megosztott Facebook-bölcsesség mindig szembejött.

De ez olyan lecke, aminek nem az agyba kell bevésődnie, hanem a lélekbe. Muszáj szigorlatozni belőle a sors-egyetemen, különben nem engednek feljebb. (Jaj, nem a soros-egyetemen…) Szóval nem úgy működik a dolog, hogy ha bemagolod a „Hogyan engedjünk el?” című tankönyvet, akkor onnantól kezdve dudorászva intesz búcsút a szíved vágyának, ha éppen úgy hozza az élet.

Ha belehalást társítasz az elengedéshez, annyiszor pusztulsz bele, ahányszor csak kell, mígnem egyszer ráébredsz: „hoppá, élve maradtam… hát ez meg hogy lehet?”

Mert a polaritás törvénye szerint megtapasztalod a poklot, hogy meg tudd különböztetni a mennyországból, és végül rájöjj: a kettő tulajdonképpen ugyanaz a hely, csak te voltál az, aki más tartalommal töltötte meg őket. Onnantól kezdve pedig törekedni fogsz rá, hogy a lehetőségekhez mérten inkább mennyországot teremts. Ahonnan már nem alulról, hanem felülről látsz mindent.

Az elengedés felülről nézve úgy néz ki, hogy hagyod kicsusszanni a kezedből az eddig kétségbeesetten cibált kötelet – ami különös játékot űzve egyszer közeledett hozzád, míg máskor távolodott tőled.

A csatát látszólag elveszíted, a háborút viszont megnyered. Felszabadul az időd, az energiád, a szellemed.

Amikor eljutsz arra a pontra, hogy belegebedsz a ragaszkodásba, egyszerűen nincs más lehetőséged, minthogy megadd magad. Nem az „ellenfélnek”, hanem az egyetemes rendezőelvnek, a felsőbb akaratnak, a sorsforgatókönyvnek… nevezzük bárhogyan, a lényeget úgyis érted.

Az az elengedés, amikor mélyet sóhajtva ledobsz egy súlyt a válladról, és jólesően fellélegzel. De előtte még megszeppensz egy kicsit, mert el is felejtetted, milyen nélküle. Milyen, amikor nem nehezednek rád a saját elvárásaid. Milyen, amikor megengeded magadnak, hogy másképp legyen. Amikor hajlandó vagy elhinni, a jobb a sztorid annál, mint amilyennek megírtad fejben.

Ez nagyon nagy lépés. Olyan nagy, hogy valaminek tényleg meg kell halnia benned, vagy legalábbis határozatlan idejű fizetés nélküli szabadságra mennie a Csendes-óceán közepére. Talán nem sikerül elsőre. Talán visszacsúszol a „sima”, feltámadás nélküli beledöglésbe.

Amikor viszont összejön, felbecsülhetetlen értékű jutalom jár érte. A felismerés, hogy az elengedés földi szintre lehozott látványképe nem az örökre elbúcsúzó párocska, akik zokogva integetnek egymásnak valami túlspilázott romantikus jelenetben. Hanem az igazi szerelmesek, akik a gondviselésben feltétel nélkül bízva tudják: úgy fog történni, ahogy a legjobb mindenkinek – a dráma tehát felesleges, mert ember örökkévalóságról nem dönthet.

Az elengedés tehát nem végítélet, nem befejezés. A pillanatra vonatkozik. Egy elhatározás, hogy a vágyaid tengeréből itt és most kievickélve hajlandó vagy szintet lépni.


Még több cikk:

2 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s