Mersz-e igazi Nő vagy Férfi lenni?

Nem számít, hogy állva vagy ülve pisilsz-e. Nem számít, kihez vonzódsz, vagy kihez nem. Az számít, hogy a saját női és férfi oldalad harmóniában van-e.

Lehet vitatkozni arról, hogy hány nem van a világon, illetve élhetnek-e teljes értékű kapcsolatban az ugyanahhoz tartozók. Lehet osztani az észt, hogy milyen a Szabványnő meg a Szabványférfi. Lehet úgy tenni, mintha létezne valamiféle egyetemes lista, aminek valamelyik öntőformába bújva muszáj megfelelni; sőt jókat lehet harcolni ennek az állítólagos listának az átírásáért vagy éppen a megmaradásáért. Igen, mindezt simán lehet… csak szerintem nem érdemes.

Gyerekcipőben. | Fotó: socksupsimon.com

Mert addig egyetlen nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi kérdés sem fog megoldódni, amíg magukban az emberekben nem tisztázódik, mit jelent számukra az a két fogalom, hogy és férfi. Ezek egyébként nem ellentétes fogalmak, amik közül az egyik húz jobbra, a másik meg balra. Hanem egyazon egész részei. Egymás kiegészítői és értelmezői. Egyik nélkül nem létezik a másik. Megtalálható benned mindkét minőség, mint ahogy bennem is. Csak az nem mindegy, hogy mennyire tudjuk őket saját magunkon belül egyensúlyban működtetni.

Ez nem szexuális orientáció vagy párkapcsolati státusz függvénye. Én speciel azt gondolom, hogy mindenki lehet boldog, aki rátalál egyfajta belső rendre.

Onnantól kezdve már nem is az öndefiníció része az a fajta címke, amit a külvilág ragaszt az emberre. De ezt a belső rendet nem adják ingyen. Kell hozzá némi meló önismereti téren. Fel kell tenni hozzá azokat a kérdéseket, amik elől olyan kényelmes elmenekülni. Le kell venni az álarcot, ami mögé olyan jó elbújni.

Persze, sohasem muszáj megtenni. Viszont mindig van rá lehetőség. A sors újra és újra felteszi a kérdést, hogy akarsz-e „coming outolni”. Mert önmagad felvállalása akkor is szép nagy feladat, ha heteroszexuális vagy. Tapasztalatból tudom, mert sokáig eljátszottam, hogy lelkileg és szellemileg férfi minőséget erőltettem magamra.

Erősnek akartam látszani, hogy ne bánthasson senki. Kiáradva, tűzzel-vassal akartam világot váltani. Erre a saját világomat pont azzal a felismeréssel váltottam meg, hogy finom energiákkal játszadozva sokkal jobban érzem magam, mint faltörő kosként.

Az első pillanatban meg is ijedtem, hogy bakker, talán mostantól kezdve rózsaszín bugyikat fogok varrogatni csillámpónikkal körülvéve, továbbá bőgök majd minden olyan helyzetben, amikor eddig csípőre tett kézzel csúnyán néztem – de nem. Mert a női és a férfi energiának is megvan a magas szintje. Nyilván az alacsonyt is ki szokta próbálni az összes földre pottyant istengyermek, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a különbséget:

mindenki viselkedett már „punci” vagy „pöcs” módjára attól függetlenül, hogy melyikkel szerelte fel az anyatermészet.

Az embernek megvan a maga története. Külső szemlélő csak akkor lát bele mások sorskönyvébe, ha megkapta rá a felhatalmazást és a képességet. Konkrétan úgy megy ez a dolog, hogy még a szülő sem lát bele a gyerekébe, ezért amikor egy kisfiúra rászólnak otthon, hogy ne sírjon, vagy egy kislánytól elveszik a kisautót, elkezdődik az álarcosodási folyamat, amit a kortárs csoportba kerülés – a külső elvárások hatványozódásával – többnyire csak fokoz.

Kapcsolódások közepette keményedünk vagy puhulunk.

Ilyennek vagy olyannak akar látni minket apa, anya… az osztálytársak, a barátok, a szerelmek, a munkatársak, a pénztárosok a boltban… És egyre több szar rakódik a valódi identitásunkra.

Napjaink drámája, hogy a felnőtté érő nő nem mer odaállni a férfi mellé, hogy segítsen neki az ideát anyagba teremteni. A férfi nem meri társteremtői szintre emelni a nőt, hogy átadja neki a gondolatait.

Mert ehhez mindkét egésznek félnek bátornak kell lenni. Bízni kell saját magunkban, a másikban, és a forgatókönyv tökéletességében is. Rájönni, hogy ha az önazonosság megvan, és Nőként óvva átöleljük a saját Férfi oldalunkat, Férfiként pedig áhítattal kezet csókolunk a bennünk élő Nőnek, akkor eljutunk a harmónia olyan fokára, ahol nemcsak az elvárásokról feledkezünk meg, hanem néha még a szétszakított kettősség állapotáról is.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s