A fal két oldala

Vannak a hírek. És van, amikor a fal két oldaláról hús-vér emberek mesélnek neked.

Izrael

„Látod ott azt a falat? Mi nem mehetünk át rajta, mert megdobálnának. Kővel. A huszonegyedik században. Jó, ott sem mindenki olyan, de vannak szélsőségesek. Nem éri meg kockáztatni. Sohasem tenném ki ilyen veszélynek a gyerekeimet. Te nyugodtan megnézheted, biztos látnál szépeket.

Segítünk odajutni, de nem tudunk bevinni. Csak a katonai ellenőrző pontig. Itt nem komoly az ellenőrzés, leginkább pofára megy. Van, ahol olyan, mint a reptéren: megmotoznak, megnézik a csomagodat, kérdéseket tesznek fel. De ezek a falak nem ellened vannak, hanem ellenünk. Abban az országban, amit nagy nehezen visszaszereztünk magunknak. A saját hazánkban.

Betlehem.

Mi mindig próbálunk megegyezni. Annyi területet odaadtunk már, és sohasem elég. Mindig több kell nekik. Közben meg félnek önállóak lenni, mert kell nekik a pénz meg a biztos jogi háttér.

Mi mondtuk nekik, hogy oké, legyen egy saját országotok, tessék. De csak néztek, mert saját gazdaságuk sincs. Nincs valutájuk, nincsenek törvényeik. A nőkre például nem is tudom, mi várna, ha nem Izraelhez tartoznának. Ez nekik így kényelmes, hogy területekért harcolnak, és innen-onnan támogatókat szereznek maguknak. A muzulmán országokból, persze. Emiatt nem mehetünk például Irakba. Az nemcsak ellenjavallt, mint ennél a falnál itt, hanem tényleg meg van tiltva.

Olyan jó neked, hogy bárhova utazhatsz! Belegondoltál már, mekkora kincs, hogy szabad vagy?

Oké, mi is azok vagyunk, csak hát itt vannak a falak. Elválasztanak tőlünk városrészeket, városokat, országokat. Tiszteletben tartjuk, mert nem akarunk bajt. Nyugodtan nézd meg, mi van a másik oldalon. Nézünk neked buszt. Az arab busz lesz, oda nem jó a bérleted. Inkább a másik hátizsákod legyen rajtad, ne a jeruzsálemes. De neked biztonságos odamenni, csak nekünk nem.” /Dganit, 51/

Palesztina

„Én még nem voltam Izraelben. Csak Palesztinában. Ja, ez most Jeruzsálem, de nekem mindegy, mert a palesztinoknak dolgozom, francia vagyok, Párizsból jöttem. Településfejlesztésben segítünk, mert az nekik nagyon nem megy. Tudod, én nagyon sajnálom a palesztinokat. A zsidók kitalálták ezt a kolonizációt, ami azt jelenti, hogy a palesztin területekre ők is akarnak építkezni. Gondold el: van egy hely, ami a tiéd, és egyszer csak odajönnek az idegenek.

Mert ez itt az araboké. Ők voltak itt hamarabb. Jó, történelmileg nem, de nem úgy kell nézni, az nem helyes! Ez nem történelem, ez a jelen.

És most az van, hogy a zsidók nem hagyják élni a palesztinokat. Jó, ez a fal tényleg túlzás, én nem így oldanám meg. Én azt mondanám, hogy vegyük ketté az országot, legyen egy sajátja mindenkinek. Csak ugye nehéz kettévenni, mert palesztinok mindenhol vannak, és mindenhol települést akarnak fejleszteni. Sok a munka. Még az alapvető dolgokat sem tudják szegények megszervezni. Úgy kell szólni nekik, hogy hé, a szennyvízhálózatot is meg kéne oldani. Tök cukik.

A vőlegényem amúgy muszlim, de ő marokkói. A családja nem tudja, hogy két éve együtt élünk Párizsban. Kibuknának rajta. Mindegy, szóval a palesztinok lényegében saját magukat intézik el ezekkel a falakkal. Gondold el, egy városnak természetes módon terjeszkednie kell. És a saját falaik miatt nem megy. Olyan itt a népsűrűség, hogy csak na. Kicsit stresszesek is miatta. Azért remélem, sikerül békésen megoldani a dolgokat.” /Lucille, 26/


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

3 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s