A „másfajta” menekültek

Vajon honnan lehet egy menekültnek kötegnyi készpénze, ájfónja és márkás cipője?

Nem mondom, hogy a menekültek között nincsenek ösztönszinten rekedt vadállatok. Nem mondom, hogy nincsenek köztük olyanok, akiknek már minden mindegy. Nem mondom, hogy nincsenek „felsőbb” érdekek, amik alapvetően meghatározzák, kik menekülnek, hogyan és merre.

Nem luxuscikk. Átlag.

Én csak azt mondom, hogy van valami, amiről nem tudtam. Egy apró részlet az egészben, ami hozzám pont nem jutott el. De most elég volt egy kérdés, hogy a homlokomra csapva pislogjak, és átrendeződjön a fejemben a kép.

Tegyük fel, hogy jómódban élsz. Olyan helyen laksz, ahol a magyarnál lényegesen jobb az átlag életszínvonal.

És egyszer csak el kell indulnod otthonról, mert egyre közelebb harcolnak valami miatt, amihez neked momentán nem sok közöd van. A kérdés így hangzik: mit viszel magaddal?

Valószínűleg zsebre vágod a pénzedet meg a telefonodat, hogy aztán a legjobb cipődben vágj neki az ismeretlen útnak. Muszáj, mert hirtelenjében már semmit sem érnek az ingatlannak hitt anyagiak. Az életed forog veszélyben. Fene bánja, mi lesz a szép lakással – csak juss ki innen a szeretteiddel.

Nem évek óta tartó nyomorból akarsz kiszabadulni a nagyvilágba. A Vanból egy pillanat alatt csöppensz át a Nincsbe, a bőségből a szűkségbe.

Élni szeretnél csupán, ahogy eddig éltél, de úgy már nem lehet. Ugyanott és ugyanúgy többé sohasem. Egyszer majd talán visszatérhetsz, ám most csak az a fontos, hogy biztonságot adó fedél legyen a fejed felett.

Kicsit furcsállom, hogy nekem még senki sem szólt erről egy szót sem. Furcsállom, hogy egyszínű, homogén tömegnek szokás nézni a menekülteket, és abban a szellemben dönteni róluk, mintha egyformák lennének. Európa-szerte mélyen elhallgatott tény, hogy a Közel-Keleten nem csupán zsigeri szintre aljasult vallási fanatikusok élnek, hanem olyan társadalmak is, amelyek a balhé kitörése előtt sok tekintetben előrébb járnak a miénknél.

A frontvonaltól néhány órányira még mindig vannak helyek, ahol a gazdasági nehézségekkel sújtott állapot úgy néz ki, amilyenről jelen pillanatban Magyarország – vagy a többi gyenge láncszem az amúgy sem túl erős EU-ban – nem is álmodhat.

Kurdisztán iraki részén például egyre nagyobb probléma a közalkalmazottak bérének visszatartása. Igen ám, de azok az emberek, akik hónapok óta nem kaptak egy fillért sem, mégis megélnek: mindenki bőven félre tudott tenni, hiszen a fizetés nem csupán a hó végi nullszaldóra elég. Elképzelhetetlen például, hogy egy tanárnak meg kelljen gondolnia, mit vehet a boltban. És a háború veti fel egyáltalán a dilemmát, hogy ez nemsokára megtörténhet, ha így megy tovább.

Persze, megértem, hogy a távolból sokkal könnyebb vadembernek bélyegezni azokat is, akik valamit talán egy kicsit jobban merészelnek csinálni, mint mi, a demokrácia és a jóléti társadalom állítólagos kiváltságosai.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s