Mucika esete a rúdtánccal

Egészen addig maga sem hitte el, hová tart, amíg az öltözőbe lépve meg nem csapta a tömény női izzadságszag.

Mucika ekkor megtorpant. Nem a lámpafényben csillogó fémrudaktól riadt meg, és nem is a melltartó-bugyi kombóban flangáló lányoktól. Hanem a két ellentétes minőség érezhető találkozásától. Tudta ő, hogy kőkemény sportról van szó, valami mégis a szívébe – meg az orrába – nyilallt a párás bukétól.

Egy pillanatra elmosolyodó arcok üdvözölték, akik nyomban el is fordultak, hogy rutinosan a hónaljukba fújják a dezodort.

WTF?! | Fotó: Chris’s Country Files

Mucika visszamosolygott, aztán a homlokát ráncolva várakozott. Hiányérzete volt. Majd elmúlik, gondolta, majd besétált a terembe a rudakhoz. Odaállt az egyik mellé, és majdnem közölte vele, hogy helló, rúd. Mert a rúd hideg volt, kemény, tekintélyt parancsoló. Bemelegítés zenére, egy-két-há-négy, gimis tesióra feeling.

Mucika megkapta a tájékoztatást, miszerint egy kicsit kötöttebb a lába, de így is menni fog, semmi para. Addig igen jónak tartotta a lábát, így csodálkozott, hogy egy ilyen pulcsiknak való jelzőt aggattak rá. Helló, kötött láb.

A légies szőke teremtés ezután feltette a kérdést, hogy ki az, aki először van itt. Mucika úgy tette fel a kezét, mintha kötött lenne a karja is.

Jó, akkor neked ezt kell csinálni, mondta a szőkeség, és tett egy ránézésre húsz lépésből álló mozdulatsort, aminek a végére Mucika elfelejtette az elejét.

Öööö… akkor most hogy fogjam meg, kérdezte, és jött a válasz, hogy így. Jól rá kell markolni.

Mucika jól rámarkolva megkísérelte a dolgot, amelynek során irgalmatlanul odabaszogatta mindenét a kőkemény rúdhoz. Nem nézett közben a tükörbe, mert anélkül is tudta, hogy nagyjából úgy festhet, mint egy növendék tűzoltó sietős bevetéskor.

Körbepislogott, hogy csinálják mások. Volt, aki gyönyörűen pörgött-forgott. Mucika már majdnem megcsodálta, hogy ez igen, amikor a lány a rúdra fonódva szembefordult. Olyan arcot vágott szegényke, mint aki óvatlanul rálépett egy földön heverő gereblyére, s kegyetlenül pofán vágta a nyele.

Mucika megnyugodott, hogy ez bizony mindenkinek kurvára fájdalmas lehet, így még tizenöt nyögvenyelős tűzoltózás után lelkiismeret-furdalás nélkül engedélyezett magának egy rúdtörlésnyi szünetet.

A rúdtáncoló nőknek amúgy sem az arcát szokás nézni, szóval a szenvedés mindegy. Mucika behunyta a szemét, és a tucctuccosított popzenére koncentrálva megint rászánta magát a pörögni próbálásra.

Képzeld, vettem cipőt harmincezerért, átlátszó csillámos aljút, újságolta az egyik rúdnővér a másiknak. Hozzátette, hogy kábé tizenöt centi a platformja. Mucika megpróbálta elképzelni magát egy hasonló darabban, mire rögtön megbotlott, pedig csak zokni volt rajta. Az órának mintegy varázsütésre vége, egészségetekre, köszönjük szépen.

Mint a suliban, ahol a diákok az ötösre hajtanak. Itt másra. Figyelemre, elismerésre… tetszeni akarnak.

Maguknak és a férfiaknak, akik ugyebár nincsenek jelen, csak megint a masszív női izzadságszag az öltözőben.

Mucika ezen a ponton döbbent rá, miért idegen neki a pálya. Ő már tetszik magának, hiába kötött a lába, és hiába nincs égig érő platformcipő rajta. Hazafelé menet tudta, hogy nem is lesz soha. De megint megbotlott, mert eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s