A szerencse lánya

Éppen siránkozott, amikor az őrangyala a fülébe súgta, hogy ő a szerencse lánya.

„Mi van? Te beszívtál?” – kérdezte az őrangyaltól a szerencse lánya, de hiába. Az üzenet kézbesítője addigra elillant. Már ha elillanhat valaki, aki igazából meg sem jelent. Semmi fehér ruha, semmi glória, semmi vakító fény… csupán egy sugallat. Egy léleksimogatással kísért sziklaszilárd bizonyosságtudat.

Neki süt a nap. | Fotó: traveljunkiediary.com

A szerencse lánya abban a percben ráeszmélt, hogy nem az őrangyal volt beszívva. Hanem ő maga. De nem akkor, amikor a sugallatot meghallotta! Még előtte, siránkozás közben.

Mert nem a valóságot látta, csak valami torzképet helyette. Egy tünékeny, hamis illúziót arról, hogy milyen a világ, és neki – vagy egy őrangyalnak – milyennek kellene lennie.

Azért nem tudhatta meg hamarabb, hogy ő a szerencse lánya, mert istenigazából fogalma sem volt róla, mi a szerencse.

A lázálomban, amiből az őrangyal felébresztette, a szerencse lánya cím birtokosa a Szerencsejáték Zrt. egyik topmenedzsere lenne. Luxusapartmannal, hófehér jaguárral, nála is jobban kereső pasival, ilyesmikkel.

Mert hát ugye eszerint a szerencse egy anyagban megnyilvánuló véletlenszerű izé, amiért az embernek a kisujját sem kell mozdítani. Erre jön ez az őrangyal, és közli, hogy a lehetőséget valóban megkapta ajándékba, de ha élni kíván vele, bizony éberséget igényel minden pillanat.

„Akkor most elcsesztem a siránkozással?” – kérdezte immár csak úgy saját magától a szerencse lánya. Hiszen megérezte a benne munkáló teremtő erő határtalanságát, és effajta alacsony szintű manifesztációhoz már nem fűlött a foga. Megunta az önszívató köröket, a kegyes hazugságokat. Készen állt rá, hogy kihúzza a pakliból az adu ászt. Ettől a hasonlattól aztán beugrott neki, hogy egyetlen kudarccal vagy siránkozással sem cseszett el semmit. Sőt: abban rejlik a kimeríthetetlen szerencséje, hogy övé az egész pakli.

Elementáris erővel csapott le rá a felismerés, mit is jelent valójában a szerencse lányának lenni. Azt jelenti, hogy bármi is történik vele – kapjon az adott esemény az illúzió ködén át nézve „jó” vagy „rossz” címkét –, akkora nyereményt szakít belőle, hogy a lottóötös ahhoz képest bakfitty. Végiggondolta hát, miért siránkozott, és rájött, hogy tulajdonképpen minden, amire panaszkodott, felbecsülhetetlen ajándék.

A szerencse lányát minden kudarca a sikerhez vitte közelebb. Mindenki, aki ártani akart neki, elementáris erővel segítette. Ha valamit nem kapott meg, mindig sokkal jobb pottyant az ölébe helyette.

„Baszki, tényleg én vagyok a szerencse lánya!” – pillantott fel az égre. Aztán köszönetet mondott a fentieknek. Amiért siránkozott, azért kétszer.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s