Szegényebb leszel, ha mástól veszel el

Ha adsz, akkor neked is adnak. Ha pedig elveszel, tőled is elvesznek. Ilyen egyszerűen működik a világ, csak valahogy mindenki elfelejtette.

Könnyű belemenekülni az illúzióba, hogy neked azért van kevés, mert akiknek sok van, azok csak ezt engedik. Talán az emberiséggel egyidős ez a tévhit, ami – a tévhitek természetéhez hűen – önbeteljesítő jóslatként képes egyfajta alternatív valósággá válni. Sőt, a benne élők Egyetemes Igazságként tisztelik.

Persze, mindkét oldalról adott a belépés esélye: lehetsz az, aki elvesz, és az is, akitől éppen elvesznek, s ezért visszavenne. A szándék azonban ugyanaz, csak ugye az egyiknél átmenetileg fent vagy, a másiknál pedig lent.

Megvan az ára. | Fotó: apmcdn.org

Zseniális, hogy így pont azok között jön létre mélytudati kapcsolódás, akik a legkevésbé áhítják.

Elképesztő mennyiségű energia cserél gazdát, miközben az Elvevő új utakat fundál ki az elvételre, a Kifosztott pedig azért próbál foggal-körömmel harcolni, hogy visszavegye, ami szerinte az övé, sőt még annál is sokkal többet.

A szereplők vérszemet kapnak, a színjáték eldurvul.

De ha észhez térsz, és igazi bőséget akarsz teremteni, akkor minden jót kívánva egyszerűen lesétálsz a színpadról. Ezt bármikor meg lehet tenni, csak a belesüppedés fokától függően nehéz. Egy csomó hiedelmet, sérelmet, berögződést el kell hozzá engedni.

Először azt, hogy akinek van, az rossz. Mert puszta önvédelemből maradsz a Nincsben, a hiányszemléletben, amíg így gondolod. Önszabotázs felsőfokon. Aztán félre kell tenni, hogy az anyag – és egyik fő megnyilvánulásaként a pénz – valamiféle élettelen, tehetetlen tégla, amit a kiváltságosok kényük-kedvük szerint mozgatnak ide-oda. Nem!

A lóvé egy bölcsen kimunkált nagy egész része, törvények útján áramló energia. Lehet ide-oda terelgetni erőszakkal, de annak megvan az ára.

Mégpedig az az ára, hogy ilyenkor sem áldást, sem bőséget nem hoz magával. Mint egy mesterséges mederbe terelt folyó, ami a gondos számítások ellenére tiszta víz helyett bűzös hordalékot szállít a lábadhoz.

Hiszen sohasem lesz gazdag, aki mástól vesz el. Sem lelki, sem szellemi értelemben.

Aki pedig tőle akar elvenni valamiféle önkényes igazságosztás címén, ugyanabban a hajóban fog evezni, ha sikerrel jár – bár ez már olyan alacsony szint, hogy valószínűleg csak a saját meglévő rozoga tutaján fog dohogni.

Ez azért rohadt nehéz, mert be kell látni hozzá, hogy mindenki felelős a saját sorsáért. Te is. Minden pillanatban döntést hozol, hogy bűnöst vagy áldozatot játszol a színpadon. Harmadik lehetőségként pedig az egésznek beintve felvállalhatod a teremtőerejének tudatában lévő istengyermeki mivoltod, és megtalálhatod a módját, hogy végre adni tudj.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s