Lehet-e valaki a tiéd?

A gyermek nem a szülőé. A férj nem a feleségé. A tanítvány nem a mesteré. Tud néha fájni, de így van rendjén.

Embert nem lehet birtokolni. Pedig mennyire szeretnéd! Ha azt csinálná, amit mondasz neki. Ha sohasem kérdőjelezné meg az igazadat. Ha mindig szót fogadna. Ha bölcsen félretenné a tiéddel ellentétes érzéseket és gondolatokat.

De nem! A hülyéje képes feleselni. Máshogy cselekedni. Nem a te értékrended szerint dönteni. Szóval csalódást okozni. És nem tudod, hogy ezt a sorscsapást mivel érdemelted ki.

A rácson túl. | Fotó: Sia – Elastic Heart

Egykor trendi volt rabszolgát tartani. Pontosabban ma is, csak már máshogy hívják, és ez más kérdés.

Sokan úgy élnek rabszolgasorban, hogy észre sem veszik. A gazdájuk egy hatalmaskodó úr vagy egy cég képében maga a társadalmi berendezkedés. A rabszolgának rendelkezhetnek az idejével, az erejével és az energiájával. Kizsigerelhetik fizikailag, a lelke viszont szabad. Amikor birtokolni akarsz valakit, pont a lelkét igyekszel megkaparintani.

Nem fog sikerülni. Mert ez ellentétes az örök törvénnyel.

Hiába vannak negyvenen túli mamahotelesek, rég idegen házastársak, és mindenféle anyagi vagy érzelmi függőségi viszonyok, valami legbelül még a rabláncon is szárnyalni tud. Sőt: minél jobban igyekszel elnyomni a másikban ezt a legbelső valamit, annál zabolátlanabbá válik. Betörheted ostorral, mint egy lovat, de a tekintetéből látni fogod, hogy gyengének tart az eszközeid miatt.

Az lesz a vége, hogy haragudni fogsz rá. Haragudni fogsz magadra.

Tudod, hogy mindig ez volt a vége, valahányszor birtokolni akartál vagy birtokolni akartak. Mégis belecsúszol újra meg újra, mert megszólal benned valami, hogy most hátha.

Szülsz még egy gyereket, hátha az engedelmesebb lesz. Lecseréled a párodat vagy megzsarolod a meglévőt, hogy szorosabban melletted legyen. A szárnyaid alá veszel valakit, hátha arra használja majd a tudását, amire te szeretnéd.

Aztán jön a pofára esés. Mert az ötödik csemete is visszadumál az első épkézláb mondatával. Mert mégsem ölel át igazán az, akinek a karját magadhoz ragasztottad. Mert mást csinál és máshogyan, akinek a tapasztalataidat átadtad.

Rájössz, hogy semmije sem a tiéd annak, akinek mindenét akartad.

Vagy úgy teszel, mintha nem jöttél volna rá, és beleringatod magad az illúzióba. Az elfogadó szeretet égisze alatt látszólag megbocsátasz, de közben húzod a képzeletbeli szerződés megszegéséről a strigulákat, hogy néha felemlegesd annak a hálátlannak.

Azt akarod, hogy féljen nélküled. Pedig te félsz. Te vagy nulla egész öttized. Hiszen aki egész, nem vágyik birtokolni. Nem azért, mert ő jobb, különb vagy ilyesmi. Csak már megtanulta a leckét.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s