Felszabadulás

Eljön az a pont, amikor már nem agyalsz rajta, hogy mit csinálnak mások. Jó szívvel engeded őket haladni az útjukon, mert tudod: nem rajtuk múlik a sorsod.

Zseniális illúzió, hogy Ede erről tehet, Ada meg arról. Freud szerint anyád miatt lettél hülye, az előző életbe hipnotizáló fazon szerint pedig azért, mert az ókori Egyiptomban bezártak egy piramisba öt percre. Lehet, hogy Ede elhagyott, Ada elárult, édesanyád a kannás bort ölelgette helyetted, Anubiszka pedig tényleg ilyen ostoba módon viccelt meg i.e. 2549-ben – de az összes sztoriban közös, hogy csak rajtad múlt, hogyan élted meg.

Saját kézben. | Fotó: Vryheid @ Pinterest
Saját kézben. | Fotó: Vryheid @ Pinterest

Nem baj, ha belehaltál vagy ilyesmi, mert úgy kellett lennie. Úgy volt teljes a lecke. Csak annyi a lényeg, hogy itt és most tudatosítsd magadban: akár lapozhatsz is a tankönyvben. Nem kötelező kétpercenként összetörni. Sőt: igazából akkor sem kötelező, ha kívül látszólag minden összedőlt. Nyilván szabad, mert nem tiltja meg senki, de néha jobban esik legyintve továbbmenni.

Ehhez nem hit kell, az kevés. A hit arra jó, hogy kimássz a gödörből. Ehhez bizonyosság kell. A bizonyosság arra jó, hogy bele se kerülj a gödörbe.

A nagykönyvben megírt játékszabály szerint viszont muszáj megjárnod néhány gödör mélyét ahhoz, hogy a következőnek a szélén állva udvarias mosollyal kijelentsd, hogy „kösz, nem”. Mintha csak egy partizánkodó szórólap-osztogatót szerelnél le, hogy aztán elegánsan továbbmenj.

Az elegancia itt nem felszegett állú pökhendiséget jelent, mert ha nem nézel a lábad elé, akkor a következő gödör vendége leszel, vagy éppen felkenődsz egy villanyoszlopra – a visszautasított szórólapos legnagyobb kárörömére. Az elegancia itt valami belülről jövő és odafentről ajándékba kapott tartást jelent, aminek az a bizonyosság az alapja, hogy az identitásod magva szent és sérthetetlen.

Bárki bármit csinálhat körülötted, hiszen igazából ő viseli érte a következményeket. Te inkább a reakcióid következményeit viseled.

Ennek a tudomásulvétele elméletben sem kis falat, gyakorlatban meg aztán pláne. Ismerek olyat, aki kezességet vállalt egy nagyobb összegű kölcsönnél, és elúszott a lakása, kocsija, mindene. Ahelyett, hogy nekiállt volna a vétkest ostromolni vagy magában keseregni, inkább belül kezdte a megoldás kulcsát keresni. Jobb lakás lett belőle és jobb kocsi. (Az eredeti adós pedig azóta is sokfelé tartozik, és éjszakánként a lelkiismeretével sakkozik.)

Tudok olyan egykori párról, ahol az egyik felet „elszerették”. A másik reflexből szentségelt egy sort, aztán vállat vont. Bevillant neki a tudás, hogy akármilyen kapcsolat van két ember között, az nem birtokviszony. És hogy lehetne elveszíteni, ami sohasem volt a tiéd? Persze, ha azt hitted, hogy a tiéd volt, akkor az más kérdés. Amire a gödörben találod meg a választ. Nem gond, kimászol belőle, legfeljebb sokáig tart.

Gödrök egyébként mindig lesznek. Kicsik, nagyok, közepesek.

Valaki bele akar lökni, valaki ki akar húzni belőle. De tulajdonképpen tökmindegy, ki mit csinál, mert a te döntésed, hogy belemész-e, illetve meddig maradsz benne. Ha nem vagy tudatos, akár egy két centis szintkülönbség miatt is kimehet a bokád, ám ha tudatos vagy, akkor egy krokodilok lakta szakadékban is eszkábálhatsz magadnak létrát.

Fogalmam sincs, lehet-e minden percben tudatosnak lenni. Szerintem az már ilyen félig felemelkedett mesteri szint, amikor évekre eltűnsz meditálni egy fa tövébe, és nem jelölöd be a Facebookon sem, hogy részt veszel a „Fa tövében meditálás” c. eseményen. Világi emberként a többé-kevésbé stabil hit is szép teljesítmény, ami segít a gödrökből kimászni. A bizonyosság pedig még szebb, hiszen maga a korlátok nélküli egységélmény: hogy vigyázva vagy, bármi is történik odakint.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

4 Comments

  1. Egyszer éltem át a bizonyosságot kb. 40 percre. Éreztem, hogy egy nagyobb valami kis kivetítéseként megyek a belvárosban. (Ahol egyébként utálok lenni. És utálom a tömeget, de akkor nem zavart.) Egyszerűen csodás érzés volt. És nem tudom, mi okozta, semmi különös nem történt. (És soha semmilyen tudatmódosítót nem fogyasztok. :))

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s