Amikor a nő nem csinál semmit

„Csúnyácska volt, de úgy csinálta a semmit, hogy megőrültek érte a férfiak” – olvastam valakiről valahol. Már nem tudom, kire vonatkozott, maga a mondat viszont nő létemre tökön szúrt.

Mert nekem mintha mínuszból indulva kellett volna megtanulnom, hogy mit is jelent ezt a dolog. Negatívnak hittem, mert kifejezetten rosszul hangzott.

Akkor úgy éltem meg, mintha a cikkíró tehetetlen rongybabának titulálná a fekete-fehér fotón ábrázolt madárijesztőszerű hölgyet, akiért történeti források szerint helyi nagymenők versengtek. Bántónak éreztem a nőiség esszenciáját pont a nem cselekvésbe sűríteni, hiszen ez annyira nem okos, nem karakán, nem elismerésre méltó viselkedés.

Fókusz. | Fotó: kuvaajankulma @ Deviantart
Fókusz. | Fotó: kuvaajankulma @ Deviantart

Miután ilyen remekül megállapodtam saját magammal, hogy mekkora hülyeség az idézett gondolat, természetesen meg is feledkeztem róla. Legalábbis próbáltam. Mert tapasztalatból már tudom: csak az tud ennyire mélyre hatolni, amivel dolgom van.

De ettől még fenntartom a jogot, hogy egy darabig saját magam előtt is letagadjam. Ezt például különösen jólesett az eszement baromságok kategóriájába sorolni, mivel dióhéjban tulajdonképpen nem más, mint az aktuális életszakasz-leckém.

„Pont ez? Ne máááár! Méééér?” – vinnyogtam magamban az ég felé, amikor belém hasított a felismerés.

Pont ez volt az, ami teljességgel hiányzott belőlem, és még egyszer sem gyakoroltam, soha az életben.

A semmit sem csinálás. A hagyni levés. Úristen! Nagyon nehéz. Komolyan mondom, nekem ezerszer kisebb kihívásnak tűnt megmászni a Himaláját, mint amit a semmit sem csináló hölgy csinált.

Persze, ez nem csak férfi-női kontextusra értendő nálam, hanem úgy általában mindenre. Kimondani, kimondatni, rákérdezni, felpörgetni, haladni… mint egy faltörő kos, aki ugyanúgy közelít a kőfal és a fotocellás ajtó felé, mert hát ez az egy stratégiája van neki. Csak nekem ez nem stratégia volt, hanem természetes. Mígnem rájöttem, hogy az életben minden egy folyamat, és rohadtul nem kéne mindig belepiszkálni, elvégre eredendően jól van kitalálva.

Kivéve, ha várni kell. Akkor szarul van kitalálva. Még ma is így érzi a lelkem egyik apró darabja. A többi részem már tudja:

olykor a semmit sem csinálásban, a hagyni levésben nyilvánul meg az a különleges paradoxon, hogy ha mindent elengedek, akkor minden az enyém lesz, következésképpen semmiért sem kell harcolnom.

Csak saját magammal. Hogy ne akarjak harcolni folyton. Először szörnyű volt. Főleg, mert sejtettem, mikor kellene egy adott helyzetből kivonni lehetőleg az összes energiámat, mégis forrongtam magamban, hogy fú, de sürgősen helyre kéne rakni a dolgokat. Miközben – basszuskulcs! – a dolgok általában pontosan a helyükön vannak, tehát csak saját magamat szívatom a rakosgatással.

Nagy tanulság volt tehát, hogy a tudatos nem odafigyelést, illetve a kívülről-felülről megfigyelő távolságtartást értették abban a bizonyos cikkben semmit sem csinálás alatt. Ami nem más, mint a saját gondolatok és érzések fölötti hatalom. Az elengedés diadala. És ez olyan magasságokba repít, ahová egy faltörő kosnak esélye sincs felkaptatni.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

10 Comments

  1. Egy kicsit férfias hozzállásnak látom ezt a “semmit nem csinálást” – ha jól értelmezem a cikked, és a pszichomókuskodásra gondolsz, nem pedig más, mondjuk munka frontos témára, mert akkor előre visszaszívom azt is, amit ebben a percben még le se írtam – ami nem feltétlenül jelent rosszat, de azonosulni sem nagyon tudok vele. Mármint, a nő általában egy bizonyos életkort még be nem töltő férfival szemben, rendelkezik némi kommunikációs előnnyel és az érzelmi inteligenciánk is magasabb. Vagyis, nagyon sok szituációnál a nőnek előnye van és szerintem ezt érdemes használni. Azt már tapasztalatból tudom mondani, hogy a nő jól eltalált szavai (amit előtte át kell gondolni alaposan) az égig emelhetik a férfit, vagy letaszíthatják a legnagyobb önpusztításba is. Egy olyan szupererő van a kezünkben, amit nem hiszem, hogy parlagon kéne hagyni, csak azért, mert a flörtölési szakaszokban az egyszerűség vonzóbb lehet. Másrészről azonban igazat adok, mert a görcsös akarása valaminek még sosem hozott sok jót senkinek. Annál meg rosszabb nincs, mikor egy nő ráköti magát valamire, és akkor se hajlandó elengedni, amikor a másik már a földön fetreng “véresen” és rimánkodik, hogy “hagyjuk már rá…!”. Ha rosszul értelmeztem a cikked, akkor szólj rám, és pls konkretizálj. :D

    Kedvelés

    1. Oké, hogy magasabb érzelmi inteLLigencia, de nincs ez ellentétben azzal, amit írsz? „Annál meg rosszabb nincs, mikor egy nő ráköti magát valamire, és akkor se hajlandó elengedni, amikor a másik már a földön fetreng <>” Láttam már elég nullás EQ-val élő nőt.
      A nők kezében amúgy valóban lehetne hatalom, és át is kellett volna már rég venniük, mert jelenleg pszichopata elmebetegek uralnak mindent, most már mindkét nagyhatalmat, ami tragikus. Persze, nőies nőkre gondolok…vagy igazából olyan uralkodók kellenének, akik integrálták magukban mindkét nemre jellemző legelőnyösebb tulajdonságokat, így el lehetne kerülni ezt a beteges egyensúlytalanságot, ami van. Csak ehhez ugye előbb el kellene ismerni, hogy amire rásütik, hogy nőies, az nem azt jelenti, hogy akkor az rossz és ciki! Ehhez viszont le kéne mászni a fáról, hogy ne ott tartson már ez az embernek csúfolt faj a XXI. században is, hogy az a különb, aki nagyobbat tud odabaszni a másiknak!
      De hát az emberek csak visszamaradott, gonosz majmokat akarnak a saját nyakukra. Az legalább nem jobb náluk.

      Kedvelés

      1. Én csak általánosítottam, tudom, hogy csúnya dolog, de külön felemelgetni minden szitut, ami ettől eltér komplikált lenne. Nem tartottam fontosnak megjegyezni, hogy vannak hülye nők, mert azt hittem evidens, ahogy vannak hülye férfiak is, és ez is evidens…
        Nem csak lehetne, hanem van is, a kérdés, hogy ki hogy használja, illetve kihasználja-e ezt az előnyt, (az amit említettem szitu pont a kihasználásról szólt). Én azt vettem észre, hogy ez a férfaknak valahogy jobban megy, mármint a képességeik kiaknázása, mint a legtöbb nőnek.
        A többivel viszont a legkevésbé sem értek, egyet, sőt, nem is “értem”, hogy miről beszélsz… Pont az ellenkezőjét lehet megfigyelni a közéletben, politikában. Kevés nőt engednek be arányosan, az igaz, de nem baj, mert megoldják a hiányt a férfiak azzal, hogy kezdenek elnőiesedni, legalábbis a képernyők előtt. A fiatalabb korosztályokban ugyan ez figyelhető meg. Egyáltalán nem ezt látom, hogy a nőies energiák, vagy jellemzők cikik lennének, hanem azt, hogy akkor vagy ciki, ha nem virág nyelven beszélsz, és nem vagy kedves, és aranyos és a férfiaknak is kedves és aranyosnak kell lenniük… Az építő kritika átment majom szeretetbe, a vélemény formálás szabadsága szélsőséggé vált, a vita fogalma egyenlő lett a veszekedéssel, a veszekedés pedig a bunkósággal. A vetélkedés gyakorlata is alantassá vált az “emberség” fogalma mögött. Sőt, minden ami az erővel kapcsolatos, ami a férfi jellem egyik alapköve, nem kívánatossá vált az “emberség”-el szemben. Egy fiatal fiú elkap egy baseball labdát egy cím meccsen, de addig nem lehet kerek a sztori, amíg azt a nehezen megszerzett labdát át nem adja egy tolószékes kisfiúnak. Hát mi ez, ha nem totális elnőiesedés? Mert őszintén, a tolószékes kisfiú meggyógyul a labdától? Nem. Jobban tud neki örülni? Nem, hiszen ez nem képesség, vagy kompetencia kérdése, hogy valaki jobban tud örülni, mint a másik… Az örömöt mindenki azonosan éli meg, csak az öröm forrása változik. Tehát mi történt? Egyszerűen csak annyi, hogy nem az erő vagy az ügyesség döntött, hanem az empátia és a sajnálat. Előbbi kettő férfias jellemző, utóbbi kettő nőies.

        Kedvelés

      2. Én csak általánosítottam, tudom, hogy csúnya dolog, de külön felemelgetni minden szitut, ami ettől eltér komplikált lenne. Nem tartottam fontosnak megjegyezni, hogy vannak hülye nők, mert azt hittem evidens, ahogy vannak hülye férfiak is, és ez is evidens…
        Nem csak lehetne, hanem van is, a kérdés, hogy ki hogy használja, illetve kihasználja-e ezt az előnyt, (az amit említettem szitu pont a kihasználásról szólt). Én azt vettem észre, hogy ez a férfaknak valahogy jobban megy, mármint a képességeik kiaknázása, mint a legtöbb nőnek.
        A többivel viszont a legkevésbé sem értek, egyet, sőt, nem is “értem”, hogy miről beszélsz… Pont az ellenkezőjét lehet megfigyelni a közéletben, politikában. Kevés nőt engednek be arányosan, az igaz, de nem baj, mert megoldják a hiányt a férfiak azzal, hogy kezdenek elnőiesedni, legalábbis a képernyők előtt. A fiatalabb korosztályokban ugyan ez figyelhető meg. Egyáltalán nem ezt látom, hogy a nőies energiák, vagy jellemzők cikik lennének, hanem azt, hogy akkor vagy ciki, ha nem virág nyelven beszélsz, és nem vagy kedves, és aranyos és a férfiaknak is kedves és aranyosnak kell lenniük… Az építő kritika átment majom szeretetbe, a vélemény formálás szabadsága szélsőséggé vált, a vita fogalma egyenlő lett a veszekedéssel, a veszekedés pedig a bunkósággal. A vetélkedés gyakorlata is alantassá vált az “emberség” fogalma mögött. Sőt, minden ami az erővel kapcsolatos, ami a férfi jellem egyik alapköve, nem kívánatossá vált az “emberség”-el szemben. Egy fiatal fiú elkap egy baseball labdát egy cím meccsen, de addig nem lehet kerek a sztori, amíg azt a nehezen megszerzett labdát át nem adja egy tolószékes kisfiúnak. Hát mi ez, ha nem totális elnőiesedés? Mert őszintén, a tolószékes kisfiú meggyógyul a labdától? Nem. Jobban tud neki örülni? Nem, hiszen ez nem képesség, vagy kompetencia kérdése, hogy valaki jobban tud örülni, mint a másik… Az örömöt mindenki azonosan éli meg, csak az öröm forrása változik. Tehát mi történt? Egyszerűen csak annyi, hogy nem az erő vagy az ügyesség döntött, hanem az empátia és a sajnálat. Előbbi kettő férfias jellemző, utóbbi kettő nőies.

        Kedvelés

        1. Őszintén és röviden erre annyit tudok írni, hogy én szívesebben élek/élnék egy olyan világban, ahol az empátia győz, mint olyanban, ahol az erő, utóbbi ugyanis az állatvilág! (Vagy a háború.)
          Nem tudom, melyik országból írsz amúgy? Svéd esetleg? De az meg jól működő ország.
          Gyere Magyarországra, itt aki nem fél centis hajú kigyúrt majom, azt illik lebuzizni, a kisfiúk már az óvodában megtanulják, hogy a rózsaszíntől okádni kell, mert az lányos; ha a kisfiú veri a kislányt az óvodában, és a lány megvédi magát, akkor a lányt büntetik meg, mert miért nem hagyta; a miniszterelnök meg egy olyan országhoz dörgölőzik, ahol most legalizálták a nőverést! Valamint le van szarva az egészségügy, a kultúra és minden, ami humán, csak a sport, csak az a menő, hogyan legyünk egymás ellen!! Neked talán tetszene…gyere Magyarországra! :) Úgyis olyan kevés elégedett magyar van.

          Egyébként emberinek lenni nem nőies, hanem simán csak emberi!
          Lefelé taposó állatnak lenni pedig nem férfias, hanem csak állatias! És igen, az állatiasság nemkívánatos az emberiességgel szemben, milyen jól látod!

          Kedvelés

    2. a cikket, amiben olvastam, férfi írta :)

      szerintem fontos az aktivitás és a passzivitás közötti egyensúly, tehát nem írtam, hogy mindig az utóbbira lenne szükség. egyszer az egyikben, máskor pedig a másikban rejlik elsöprő pozitív erő, de adott esetben rombolni is lehet velük. a döntéshez már intuíció, bölcsesség és némi tapasztalat szükségeltetik.

      Kedvelik 1 személy

      1. Szinte tudtam, hogy pasi írta… :D Le se nagyon tagadhatná.
        Hát igen, az intuícióink jók, a tapasztalatot meg magunkra szedjük, csak idő kell, de a bölcsességnek sokszor hiján vagyunk… Hol a bölcsesség, amikor mondjuk féltékeny az ember? A nő vagy a férfi, az mindegy, de olyankor hogy illeszted be a semmit nem tevés elméletét? Még az is lehet, hogy alaptalan a félelem, de a szimulált érzéseink is éppen olyan erősek és kényszerítőek, mintha éles lenne a helyzet. Nagyon, nagyon nehéz. Nekem például az segített semmit nem tenni az ügyben, hogy elolvastam a többi nő fórum beszélgetéseit a témában, és rájöttem, hogy nem akarom, hogy a párom is így lásson engem, ahogy én azokat a fröcsögő, gyűlölködő, bosszú szomjas nőket, azonban a kérdés mindig itt lesz, hogy helyesen csináltam? Tényleg nem csalt meg? Csak én haluztam? Nem kéne utána nézni? – Persze hogy igen, nem, igen és NEM. De nő vagyok és a semmit nem tevés nem természetes állapotom :D

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s