Istennel sakkozni

Oké, legyen meg a te akaratod. Mondjuk este hatig. Utána meg az enyém. Na, erre mit lépsz?

Levetted a bástyámat? Ó, baszki! Ne csináld már, szerintem tök méltányos volt az ajánlatom, miért kell megsértődni? Ja, nem is te sértődtél meg, hanem igazából én. De csak egy kicsit. Add már vissza azt a bástyát, légyszi!

Akkor legyen este hét. Nyolc? Kilenc? Tíz? Nekem később is jó, ha meglesz az akaratom, mert bagolynak teremtettél. Vagy ha pont áldozatot kéne hoznom, akkor felkelek hatkor, bár olyankor még nincs is akaratom.

Fény és árnyék. | Fotó: wallpoper.com
Fény és árnyék. | Fotó: wallpoper.com

Mi? Hogy igazából máskor sincs, azt mondod? Köszi, inkább a vigyed a másik bástyámat is, csak ilyeneket ne válaszolj. Hé! Most tényleg levetted azt is? De hát ez nem ér, mert én jöttem volna, és nem léptem semmit!

Vagy a visszakérdezésem lépésnek számított? Mindegy, nem gond. Megbocsátok. Tőled tanultam – ugye, milyen jó fej vagyok? Amíg a következő lépésen gondolkodom, elmagyaráznád, hogy van ez az akarat dolog?

Ne röhögj már rajtam ennyire, hát mozog az asztal meg a bábuk! Szóval hogy van? Hallgatom. Várjál, inkább mégse mondd. Leesett a poén. Hogy én itt agyalok a következő lépésemen, te pedig már réges-rég tudod. Tőled kapom a táblát, a bábukat… meg az akaratot.

Előre le van játszva a parti, csak annyi a kérdés, hogy a világossal vagy a sötéttel óhajtok-e lenni.

Bocs, de egy picit zavaró ez a felismerés. Hogy hiába töprengek én itt. Úgyhogy asztalborítást fontolgatok, csak hát tapasztalatból tudom: akkor nekem kell egyenként visszaraknom az összes bábut, és kezdhetem elölről az egész hóbelevancot. Emlékszel, múltkor is milyen ijedten pislogtam az üres táblára? Te meg hátradőltél, hogy neked úgy is jó, rakosgassak csak.

A kezdő felállásban amúgy azt szeretem, hogy a király meg a vezér egymás mellett van. Utána berosál az előbbi. Utóbbi meg a másik sarokból nézi – de közben védi, mert amaz a szerencsétlen magától csak egyet bír lépni, tehát még egy sötét paraszt is mattot tud neki adni.

Ja, hogy azért röhögsz, mert szerinted egyszerre vagyok sötét paraszt és világos vezér?

Tudod, mit? Szerintem is, csak az egyik felét inkább nem reklámoznám kifelé.

Egyébként látom ám, hogy miben mesterkedsz. Meg se moccansz, mindig én lépek. A világossal meg a sötéttel.

Magammal szórakozom itt, fejben. Kitűnő elfoglaltság, tényleg. De neked miért izgi nézni, ha előre vágod minden lépésemet? Várjál, el ne fordulj, mert az nagyon gáz szokott lenni! Olyankor tudok asztalt borítani. Azzal pedig csak magamat szívatom meg.

Ja, hogy egyszer se fordultál el, csak azt hittem?

Ez egyfelől megnyugtató, másfelől viszont még hülyébbnek érzem magam tőle. Ez se baj: ha sose borítottam volna asztalt, akkor nem kerül elő a téma, és nem derül ki, hogy mindig figyeled a meccset. Ahogy itt tologatom jobbra, balra, átlósan meg lóugrásban a világosat és a sötétet.

Most te lépsz vagy én lépek? Ja, bocs, megint elfelejtettem, hogy a kettő egy.

Meg a világos és a sötét is egy. Meg a király, a vezér és a paraszt is egy. A győztes és a vesztes is egy. Hú, amíg ezt emésztem, súgd már meg, mit lépjek…


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

2 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s