Barát vagy siránkozótárs?

Tegyük fel, hogy történik veled valami nagyon jó. Ki az, akivel megosztod? És ki az, akinek inkább „elfelejted” megemlíteni a dolgot?

Az emberi kapcsolatok színesek. Amikor két lélek találkozik, nem a matematika törvényei érvényesülnek. Vagy azt lehet mondani, hogy egy meg egy egyenlő a végtelennel, vagy pedig azt, hogy az is „csak” egy – a szó egy-ség értelmében. Nincs olyan, hogy egy kapcsolódás fekete vagy fehér, senki sem tudja a másikat kizárólag emelni vagy romlásba taszítani. De minőségi különbségek igenis akadnak. Méghozzá hatalmasak.

Látszik a különbség. | Fotó: kinja-img.com
Látszik a különbség. | Fotó: kinja-img.com

Itt van például a barát és a siránkozótárs fogalma. Ég és föld, Bugatti és Moszkvics, ötrétegű őszibarackos toalettpapír és smirgli. Mégis könnyű őket összekeverni. Félreértés ne essék, mindkettőnek adott a létjogosultsága, a megfelelő időminősége és a funkciója. A kutyulás viszont baj. Mert nem tudják egymás szerepét eljátszani, hiába próbálod rájuk erőltetni.

Nem árt saját magaddal tisztázni, hogy éppen melyikre tartasz igényt.

Ez most konkrétan arról jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm felhívott az előbb, és elújságolta, milyen kedvező fordulatot vett az élete. Mindig jólesik, ha valaki megtisztel a bizalmával, ám elkerekedett a szemem a felismeréstől: az efféle hírek közléséhez sokkal mélyebb bizalom kell, mint egy príma panaszkodásmaratonhoz, hogy milyen szar minden.

Annyira elterjedt a negatív fókusz a társadalomban, hogy már a „hogy vagy?” kérdésre is egy legalább ötperces siránkozás számít őszinte válasznak, a „köszi, jól” pedig gyenge lerázós dumának. Ennek egyébként az az előnye, hogy a keserűség nem reked odabent. Ha viszont csak gátlástalanul ömlik kifelé, akkor egy idő után bele lehet fulladni.

A siránkozótársak azt csinálják, hogy a nyakig érő szennyvizet egymás felé lapátolják.

Nekem is voltak siránkozótársaim. Akkor azért voltam hálás nekik, mert elmondhattam a magamét, utólag pedig hálás vagyok a viszonyítási alapért.

Hiszen ha nem bandukoltam volna velük a lejtőn lefelé, nem érezném a különbséget, mennyire más valakivel kézen fogva felfelé kaptatni. Persze, a siránkozótársaimat anno barátként értékeltem, elvégre hogyne lenne barát az, akinek gátlástalanul rinyálhat az ember? Csak hát azok a kapcsolatok egytől egyig abba reccsentek bele, hogy történt velem valami, aminek szívből örültem – ők pedig nem örültek együtt velem.

Bármilyen emberi kapcsolatból lehet amúgy siránkozótársi viszonyt formálni: kiváló panaszkodópartnerré válhatnak a rokonok, a szerelmek, a kollégák vagy a szomszédok is.

Tényleg vannak helyzetek, amikor valakire muszáj ráönteni azt a vödörnyi fost, ami belül kavarog, és természetesen viszonozni a szolidaritásból történő együtt tapicskolást, ha úgy alakul. De a siránkozótársi kapcsolat csak erről szól. Nincs közös téma, ha nem történik valami rossz. És szerencsére mindig történik, mert az ember kizárólag azt veszi észre, amikor már arra van kihegyezve az elméje.

Barát pedig az, akinek a lottóötösödet is elújságolhatod, mert nem kell attól tartanod, hogy az irigység elmar benneteket egymástól.

És kunyerálni sem fog. Egy ilyen, tisztább kapcsolathoz mindkét fél részéről önismeret és bizonyos fokú önlegyőzés szükségeltetik. Meg a sziklaszilárd tudat, hogy neked nem lesz kevesebb attól, hogy a másiknak több van. Sőt, ha bármelyikőtök gyarapodik anyagilag, lelkileg vagy szellemileg, azzal a közös egységetekhez is hozzátesz, így szívből együtt örülsz vele.


Még több cikk:

 

3 Comments

  1. Hümm-hümm, és vannak az ún. örülőtársak is, akiknek nem panaszkodhatsz, mert rövid úton közlik veled, hogy persze, nagyon megértenek, de nincs jogod rájuk terhelni a saját problémádat és életedet, és ha nem tudod önállóan megoldani, járjál terápiába. De ők természetesen melletted állnak, és nagyon szívesen teáznak, meg sütiznek veled.
    .
    (Nekem olyan barátaim vannak, akikkel az örömömet és a problémáimat is megosztom kb. tetszőleges mélységig. És ők is velem. Néha sok, ami a másik felől jön, erre kiépítettünk egy early warning system-et, hogy lehetőleg ne a legnagyobb szarban hagyjuk egyedül a másikat. Való igaz, önfegyelem, az kell hozzá. :))

    Kedvelik 1 személy

    1. a “terápiába járni” kifejezés láttán mindig egy vendéglátóipari egység képe jelenik meg a lelki szemeim előtt, ami fölött tábla hirdeti, hogy terápia. az utolsó három betű nagy.

      ez az early warning system nem hülyeség, sőt ;)

      Kedvelik 1 személy

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s