Mindenki úgy éli meg a női(es)ségét, ahogy jólesik. De ez a mainstream spirikörökben túlspilázott ősanyaság nekem már túlzás egy kicsit.

Egyetértek azzal, hogy korunk egyik kulcskérdése a női minőség felvállalása. Merni kell áramlani, befogadni, érezni és gyengé(d)nek lenni, mert a múlt század mindenkit próbált férfivá formálni.

Egyetértek azzal, hogy finom energiákat magas szinten működtető női körökre szükség van. Merni kell összegyűlni, megnyílni és szövetségre lépni, mert a mindennapok kicsinyes pletykáktól hangos tyúkketrece köszönőviszonyban sincs a nőiség valódi magvával.

Véresen komoly. | Fotó: YouTube

Véresen komoly. | Fotó: YouTube

Egyetértek azzal, hogy bizonyos női szertartások segítenek felderíteni, megélni és elengedni dolgokat. Merni kell felkutatni és kipróbálni őket, mert a kézzelfogható világon túli tapasztalatok rengeteget adhatnak. Úgy is mondhatnám, hogy egyetértek a női létet övező szent dolgokkal.

De azzal már nem értek egyet, hogy ezeket egészen kifacsarva kellene a nagyközönség orra alá dörgölni mintegy sokkterápiaként – például pontokba szedett listán hirdetni, hogy mi mindent lehet a havonta távozó vérünkkel kezdeni.

Elárulom egyébként, hogy én nem pont ettől a témakörtől kaptam a fejemhez. Semmiféle vérérzékenységem nincsen, és a ciklusom minden napjával ki vagyok békülve. Csak tudom, hogy sokan már egyetlen cseppecskétől is rosszul vannak, így a bevételre hajtó kattintásvadászok pont erre alapoznak. (A címmel most én is erre alapoztam, de legalább nem invitállak százötvenezer plusz áfáért karmatisztító vérzőtáborba.)

Amikor valaki másodpercre lebontott részletességgel közzéteszi a spirituális tapasztalatait, vagy előre megfogalmazza, hogy bizonyos alkalmakkor mit illik érezni, szerintem ellopja az egésznek a lényegét.

Szentségtelenít. Nem azt mondom, hogy nem szabadna ilyenekről írni, mert szabad és kell is, de nem mindegy a hol, a hogyan és a miért. Én egyébként az árnyaltságot részesítem előnyben: bármilyen szertartásnak, előadásnak vagy összejövetelnek lehet Facebook-eseményt csinálni, viszont az úgy legyen közszemlére téve, hogy ne röhögjenek rajta térdüket csapkodva a muglik.

Nem azért ne röhögjenek, mert annyira fontos lenne, hogy mit gondolnak. Hanem azért ne, mert a szentség sohasem lehet nevetség – vagy éppen üzlet – tárgya.

Sajnos egy kicsit olyan, mintha a kiteregetett szertartás lenne korunk bűnbocsátó cédulája.

Egyszer elmész, megtisztulsz (akár a menstruációd aktív bevonásával, akár egyéb módon), aztán két perc múlva már világgá is kürtölheted, hogy más ember lettél, ráadásul még a női felmenőidet is hetedíziglen gyógyítottad közben.

Igen, van az az út, ami a teljes nőiséghez, önfelvállaláshoz és testi-lelki gyógyuláshoz vezet. De az nem holmi reflektorokkal megvilágított játszótéren át vezet, ahol belépti díjért cserébe egy szétreklámozott ősanyajelmezes rak helyre.


Kapcsolódó „spiri” posztok:


Még több cikk: