Csókolom, karmikus a kapcsolatom?

Kezdjük ott, hogy minden emberi kapcsolat – még egy „idegenek” közötti összenézés is – karmikus. Csak hát némelyik annyira az, hogy a fal adja a másikat.

Mostanság már a nyolcadikos lányok is betelefonálnak az Ezo tévébe, miután a buszon a jóképű Emillel szemeztek, és megkérdezik: csókolom, ez karmikus-e? Nyugodtan meg lehetne spórolni azt a párszáz forint plusz áfát, mert a válasz mindig igen.

Akinek a kártya vagy a kristálygömb nemet súg, az vak, nem pedig látó. A karmikusság annyira is korlátozódhat, hogy egyszer meghallasz valakit az utcán telefonálni, és a szavaitól félóra múlva heuréka-élményed támad. Ehhez képest nem kérdés, hogy ahol kölcsönös kontaktus van, már eleve karmikusabb.

Csillagokba írva. | Fotó: YouTube
Csillagokba írva. | Fotó: YouTube

Persze, a nagykönyvben nincs olyan, hogy valami „kicsit” vagy „nagyon” karmikus. De olyan már van, hogy viszonylag kevés vagy sok a tanulnivaló. Maga a karma ugyanis az a törvény jellegű sorsformáló erő, amelyik a „ki mint vet, úgy arat” elve alapján segít, hogy egyre jobb paraszt ember legyél.

Ez egyedül, elzártan ücsörögve elég nehéz, ráadásul értelme is kábé annyi, mint elméletben szántani. Úgyhogy kapsz a művelethez néhány társat, azaz falubélit, akiket látszólag nem te választottál ki – pedig egyszer valamikor mégis.

Ezen a ponton felmerül az a nem kispályás dilemma, hogy ki az a „te”, aki társakat választ.

Elvégre tudtoddal nem te választottad a családodat, az osztálytársaidat, a kollégáidat… Ráadásul akit tényleg te választottál, olyan „hülye” tud lenni néha, mintha nem is te választottad volna. Azért, mert nem a racionális tudatoddal választasz, hanem azzal a részeddel, amelyik magasztosabb szempontokat mérlegel. Mondhatjuk, hogy a szíveddel.

A szív pedig olyan úton is képes elindulni, ami fáj neki, hiszen tanulni vágyik.

Pontosabban szeretni vágyik, de azt előbb meg kell tanulni. Mert ésszel nem lehet szeretni. S ahhoz, hogy megtanulj feltételek és elvárások nélkül, nem bántva és számon kérve szeretni, bizonyos lépcsőfokokat muszáj végigjárni. Ez a fajta szeretet az a vetés, amiből a legbőségesebben lehet aratni. Addig viszont adódik néhány kör veszekedés a traktoros Jancsival meg a műtrágyás Juliskával, amíg erre rá bírsz jönni.

Előfordulhat, hogy valakivel táncolsz egyet a falunapon, aztán csak mosolyogva köszöntök egymásnak a sarki vegyesbolt két polca között, mert ennyi volt. Őt már nem is várod. „Kicsit” karmikus a dolog, de ne becsüld alá, mert simán lehet belőle pillangó-effektus.

Előfordulhat, hogy valaki kirámolja az egész kis nádfedeles vályogházikódat, de a névjegyét direkt otthagyja az asztalon, amiben ott rejlik a lúdbőrös ígéret, hogy még keresni fog. Őt várni fogod, mert valahol mélyen még rémlik, hogy a faluba költözéskor te adtál neki univerzális kulcsot a mostani mellett az összes eddigi és jövőbeli záradhoz. Erre mondhatjuk, hogy szopó „nagyon” karmikus.

Tehát ne azt kutasd, hogy karmikus-e egy bármilyen természetű kapcsolat, hanem inkább azt, hogy mit hoz ki belőled a másik, milyenné válsz általa.

És a perpatvarok közepette is tudsz-e úgy vetni – talán vele, talán nélküle –, hogy abból jóféle aratás legyen.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s