Részben a tudatlanság az oka annak, hogy ennyi sületlenséget lehet olvasni egészség és életmód témában. Részben pedig kőkemény üzleti érdek, hogy az emberek sötétben tapogatózzanak a saját testükkel és lelkükkel kapcsolatban.

Megvívtam már a magam kis harcait a cenzúrával. Jó, nem is voltak annyira kicsik, mert az igazságérzetemnek nagyon fájtak. Hírszerkesztőként minden egyes információt meggyászoltam magamban, ami ilyen-olyan okból kifolyólag nem kerülhetett napvilágra.

Beveszed? | Fotó: walldevil.com

Beveszed? | Fotó: walldevil.com

A pályám elejéről emlékszem például egy szabolcsi kistelepülésen kirobbant tömegverekedésre, ami sohasem tudódott ki, mert az ügyeletes újságírónak pont jó cimbije volt az ottani polgármester. Emlékszem még rengeteg politikai vagy gazdasági érdekellentétre – ezek gyorsabban ábrándítottak ki a szakmából, mint ahogy tizennyolc éves fejjel sikerült beleábrándulni.

Újságírói identitásválság helyett viszont jött a lélek-kisimító felismerés, hogy „én ezt nem így akarom csinálni”. A napi hírek jelentette darálóból szinte automatikusan kerültem át a tematikus anyagok világába. Rám talált az egészség téma. Ami egyszerre lett a legerősebb és a leggyengébb pontom azóta, hiszen imádom és otthonosan mozgok benne, viszont ez az egy terület, ahol a mai napig nehezen viselem a cenzúrát meg a hülyeséget.

Már a fülem botját se mozdítom, ha kitudódik, hogy politikai vagy egyéb gazdasági érdekek mentén elhallgattak vagy „szépítettek” valamit. De…

ha szamárság kerül elém egészséggel kapcsolatban, akkor szinte ellenállhatatlan kísértést érzek, hogy két példányban kinyomtassam, és összetekerve felhelyezzem az egyiket az információ szerzőjének ánuszába, a másikat pedig a megosztóéba.

Ide tartoznak a semmire építő áltudományos cikkek, a valódi összefüggéseket szenzációhajhász módon félremagyarázó esztelenségek, illetve az alternatív megoldásokat nem megfelelő kontextusban tálaló agyszülemények. Szerettem, amikor egy egészségtudományi hírekkel foglalkozó ügynökség kínálatát én állíthattam össze, mert mintha a kezemben lett volna legalább a tenger egyetlen aprócska cseppje. Összességében talán nem sokat ért, de a lelkemnek jólesett.

Persze, idővel kialakult bennem az a fajta önvédelem, hogy már nem kúrja fel annyira az agyamat, ha valamelyik ismerősöm közzétesz egy képes leírást a Facebookon, miszerint a cicifixbe helyezett káposztalevél gyógyítja a mellrákot, és az sem, ha egy Petri-csészében baszkurált szövetdarabka nanomilliméternyi állapotváltozása nyomán szalagcímnek hozzák le a műértő kollégák, hogy „brit tudósok megfejtették az örök élet titkát”.

Az én szemléletem holisztikus.

Azt vallom, hogy az embernek van teste, lelke és szelleme, így a három közül csupán egyet megcélozva legfeljebb okoskodni lehet, egészséget teremteni nem.

A legjobb gyógyszer sem ér sokat annak a betegnek, akinek betegsége egy megfejtésre váró szimbólum, fontos üzenet. Az üzenetet pedig illik előbb elolvasni, nem pedig olvasatlanul megsemmisíteni – hiszen a postás jönni fog holnap is, a feladó ilyenkor nem nyugszik. És természetesen a legjobb reikis, théta konzulens vagy szellemgyógyász sem bírja tartósan kivakarni a kivakarnivalóból azt, akik baszik rendesen táplálkozni meg mozogni.

A gyors megoldások korát éljük, amikor sokan egy szem pirulától vagy egyetlen „szeánsztól” várják a gyógyulást.

Nem érnek rá betegnek lenni, nem érnek rá a testük nyelvére íródott üzeneteket vizsgálni, nem érnek rá önmagukkal foglalkozni. Ilyen légkörben nyilván jólesik két percre felkapni a csodaszereket meg a csodamódszereket, amit gyönyörűen kiaknáznak az üzleti érdekek.

A kép nem túl biztató: energiaital-gyártók által finanszírozott kutatások (igyál meg napi ötöt, nem lesz semmi bajod), hosszú távon bizonytalan mellékhatású gyógyszerhatóanyagok (a patkány két hétig nem döglött meg tőle, akkor neked is jó), és tátongó szakadék a klasszikus orvoslás meg az alternatív terápia között (pedig a kettő együtt, egységben lenne tökéletes).

Oltári nagy a betegségbiznisz, amiben súlyos milliárdok vesznének el, ha az emberek egészségesek lennének.

Sokkal hatalmasabb gépezet ez annál, mintsem hogy a fene nagy igazságérzetemmel nekimenjek, s egy huszárvágással helyre tegyem. Nem is tisztem. Csak annyit tehetek, hogy igyekszem szűrni, milyen információkat adok ki és engedek be. Máris sokkal egészségesebb lenne a világ, ha egy kicsit többen figyelnénk erre.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk: