Ami régen jó volt

Azzal ma már szívni lehet rendesen. Személyiségfejlődés ide vagy oda, megint fejjel ütköztem a saját megkövesedett véleményembe.

Abban a hitben éltem, hogy már eljutottam az állandó kételkedés szintjére, így én aztán nem csinálok lejárt szavatosságú minták szerint semmit sem. Ehelyett tegnap meg kellett állapítanom, hogy a félnaposra nyúlt rendszertelepítgetés nem túl megtisztelő szintjén tartok.

A kezeim közé került ugyanis egy vadiúj céges laptop, amelyre rendkívül hipszter módon Linuxot szántam azon paradigma alapján, hogy „a Linux jobb, gyorsabb és stabilabb, mint a Windows”.

Türelem kéne, de az mindjárt.
Türelem kéne, de az mindjárt.

Zsenge középiskolás koromban ugyanis ez volt a tapasztalatom, amikor az informatika szakmacsoport oprendszer óráján shell scripteket írogattunk.

Én dolgozat helyett is olyat írtam, ami parancsra betöltött egy szép kis játékot, és ha jött a tanár, akkor gombnyomásra megint a színes karakterláncokat rejtő terminálablakra váltott. Az errormentes beadandót az osztályban egyedüli infós lányként úgyis mindig megkaptam a pad alatt pendrájvon a srácoktól.

Tizenkettő lehettem egyébként, amikor kemény kétéves Pacman-jellegű informatikai tapasztalat birtokában találomra legyalultam az otthoni Wint.

Linuxot raktam helyette – pusztán azért, mert pingvines. Aztán kiderült, hogy szebb is, jobb is, kényelmesebb is, csak máshogy hívják alatta a szoftvereket.

Szóval a tini éveimet egészen az érettségiig végigkísérte a pingvin. Utána viszont rögtön dolgozni kezdtem, és a szerkesztőségi rendszer miatt számított az otthoni rendszerkompatibilitás is. Kikopott az életemből a Linux, nem volt idő hobbitelepítgetni. Most viszont jött ez a 17,3 colos full HD, full SSD cukiság munkahelyi használatra, és mivel oprendszer nélkül érkezett, szabad kezet kaptam a választásban.

Fel is telepítettem rá – a sajnos megrázóan pingvinmentes – Ubuntu legújabb verzióját.

Első blikkre jó döntés volt, csakhogy percek múlva kizuhantak a csontvázak a háttértárból.

A programtelepítő nem telepít, a futtatandó nem fut, a böngésző pedig random http hibákat dobva nem böngész. Megpróbáltam a terminálban, ami szerény szakirányú emlékeimből meg némi guglizásból tellett, de miután egy mezei Chrome-ot is öt újraindítás után engedett fel, mélyet sóhajtva álltam fel, hogy elbandukoljak a legközelebbi Vindózboltig.

Illetve egy másik gépig, amely hajlandó bootolható lemezképfájlt kiírni. Plusz ennek a gépnek a Bioszáig, miután Ubi cimborám kissé megvariálta a dolgokat, hogy őt ne lehessen holmi másik fajta telepítőlemezzel rögtön kinyírni.

Úgy éreztem, keblemre ölelem az egész világot, amikor végre üdvözölt az, amit el akartam kerülni.

A Vindóz Tíz. Amely amellett, hogy esztétikus, még működik is. Igazándiból fogalmam sincs, miért menekültem előle ennyire, de mindegy is. A lényeg, hogy megtanultam a leckét. Megint.

Mert ez amolyan sokszormegtanulós lecke. A korábbi tapasztalatokra épülő védelmi rendszer kudarca és bukása.

Bizonyíték, hogy a tegnapi érték megposhadhat a mai világban. Hiszen még az a fránya pingvin sem ugyanaz!

De semmi baj nincs: így is célt ér, aki nem fél átírni a véleményét.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

6 Comments

  1. A linux világ legnagyobb tragédiája éppen a diverzitás: csak alapítványok (Mozilla) és cégek (Canonical) tudják egyben tartani a fejlesztőket.

    Jót mosolyogtam a poszton, szegény Ubi tőled is megkapta a magáét. Persze lehet, hogy csak nem volt kompatibilis a hardverrel (mert ma már ilyen is van újabbak esetén). Distrowatch.com-on mindig látod a leginkább kedvelt linux verzió toplistát és már jó ideje le van csúszva szegény Ubuntu, helyette a megforkolt Linux Mint valamely, asztali környezetét javasolják.

    Jómagam is Ubuntus voltam 2010-től (amikor az belilult, vagyis a Ludic kiadás óta) 2013-ig. Akkor még fantasztikus távlatokat láttam benne, rengeteget kísérleteztem. Aztán újított az Ubi a Unity felhasználói felülettel és nem volt hova hátrálni a felhasználóknak mert a Gnome is megújult és készített egy érintésre optimalizált felületet (függetlenül, hogy azon kívül minden más dekstop optimalizált maradt).
    Mindezen felül be kellett látnom, hogy a célszoftverek alternatívái esetében nem az a kérdés, hogy hajlandó vagy-e megszokni azokat. Kulcs helyett ki lehet nyitni dróttal is egy zárat. De attól hogy egyszer sikerült még nem jelenti azt, hogy naponta használjam. Főleg mert szakmailag lemerültem az Excel világ sötét bugyraiba, hisz adatelemzőként fontos célszerszám lássuk be.

    Épp három hete vettem meg életem első, legális szoftverét (tudom, shame on me), ami Windows 10 lett. Előtte való évben Insiderként kipróbálhattam a rendszert és megszerettem.

    A “soha többé verzióváltás” és folyamatos frissítések viszont kicsit még aggasztanak. A Start menü egy év alatt már annyi változtatáson esett át az első kiadás óta , hogy csak na. Most pl. kifejezetten idiótára sikerült. :)

    Kedvelés

    1. én még valahol a nyolc telepítőlemezes SUSE korában ragadtam le, amit középiskolás fejjel toltam, viszont minden működött benne :)
      oké, az IRC-hez pl. win emulátor kellett, de annál is tiszta volt a sor, semmi konkrét szívásra nem emlékszem. szóval úgy jártam, mint aki emlékezetből vezet, és be akar fordulni egy nagyon tuti mellékutcába, ami hosszú évek óta nem létezik…

      hú, nem is néztem a win 10 start menüjét. mindent a tálcáról vagy az asztalról indítok, ez csak most tudatosult o.O

      Kedvelik 1 személy

  2. Nekem aszondta valaki, hogy “Don’t be Ubuntard”. :D Így aztán a szerveren Debian, a desktopon (ami valójában lap on the desk :)) WinXP. (Bezony. Tojok a sebezhetőségekre, kivédem őket. Ha nem sikerül, úgyis blacklist-elik az IP-m (fix van), azt meg észre veszem, és célzottan lépek majd. Valószínűleg az utolsók között leszek, aki elhagyja az XP-t, de nem 10 jön utána, vagyis lehet, hogy de, viszont csakis konténerben, virtuális gépen. Egyelőre semmi nem indokolja a váltást, még minden fut ebben a környezetben, ami munkaeszköz (tehát nem Minecraft pl. :P), sőt vannak, amik csak ebben a környezetben futnak.)

    Kedvelés

    1. az XP után nekem is az volt az első gondolatom, hogy “hogy nézel ki, öcsém?” :D

      egyébként hasonló alapon maradhattál volna a dos-nál is :P

      ps: egészségügyi szempontból nagyon helyes, hogy desktopot csinálsz a laptopból, mert ölben igen szar lenne ergonómiailag, továbbá megsütné a herédet. én legalábbis félteném a sajátomat, ha lenne.

      Kedvelés

      1. Ha hiszed, ha nem, a DOS-ról azért váltottam anno win95-re, mert az áramkörtervező és a nyáktervező programomat nem tudtam átváltogatni egymás között. Ha lett volna pénzem 2 gépre, tán még ma is DOS lenne. :DDD (Na jó, nem. Azért másra is használom a gépet, valami szoftverfejlesztő rendszer nem futott 95 alatt, így lett 98SE. 2000 egy project kapcsán lett, azt írták elő oprendszernek, és logikusnak is tűnt a 9x kernelt NT kernelre cserélni (s így a natív DOS-szal szakítani végleg). A 2k-nak is voltak a 95-höz hasonló inkompatibilitási hülyeségei, így kipróbáltam az XP-t bő tíz évvel ezelőtt, és mivel eddig nem futottam semmi áthidalhatatlan inkompatibilitásba, maradt.)

        Kedvelés

        1. nekem az ötödikes koromban látott dos után win 98, ME és XP a nagy múlt, az asztalin jelenleg 8-as van, a laptopom pedig macbook :)

          igazából minddel jóban voltam a ME-t kivéve, aminek akadt valami szörnyű parája, de a részletekre nem emlékszem… mintha állandóan kékhalálozott volna szegény, vagy ilyesmi. viszont így is annyiszor telepítettem wint, hogy mindig fejből tudtam az éppen fent lévőnek a serialját :D

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s