Kedves Véletlenül Olvasó Ember! Csak tájékoztatni szeretnélek, hogy ha szerinted véletlenül olvasol engem, akkor talán mást is „véletlenül” csinálsz – és abból bizony baj lehet.

Mert ugye minden idők legtutibb alibije a véletlen. Te is hajlamos vagy véletlenül csinálni mindent, amiért nincs kedved vállalni a felelősséget. Amit nem akarsz felvállalni saját magad vagy mások előtt, hogy megteszed.

Félrekattintani persze bármikor esélyes. A felnőtt tartalmak látogatottságának kilencvenhét százalékát is a félrekattintások tennék ki, ha névvel-arccal kutatnánk közvéleményt.

Hol a bűnbak? | Fotó: mwcma.wordpress.com

Hol a bűnbak? | Fotó: mwcma.wordpress.com

Szóval félrekattintani tényleg lehet, de véletlenül megnézni vagy végigolvasni valamit már nehezen. Legfeljebb csak akkor, ha az ominózus képek vagy betűk a megfelelő sorrendben pottyannak le eléd az égből.

Már az sem számít véletlennek, ha egy maszkos idegen pisztolyt nyom a tarkódhoz, és az arcodba tolja ezt a posztot: benne van az ő szándéka, meg a te döntésed, hogy ilyen szörnyű áldozathozatal árán is folytatod az életed.

Tehát a lényeg, hogy minden egyes cselekvésed mögött van egy szándék és egy döntés.

Amikor ezt felismered, felelős leszel a sorsodért. Felelősnek lenni nem kötelező egyébként, hiszen akár egy egész inkarnációt is a véletlenre – vagy éppen másokra – lehet kenni. Bizonyára ismersz olyat, aki saját bevallása szerint olimpikon volna, ha kilencéves korában nem bicsaklik ki a bokája. Meg olyat is, aki tiniként még a szülei miatt volt nyomi, azóta pedig folyton választ maga mellé valakit, aki lesz szíves megnyomorítani.

A körülményeket hálásabb hibáztatni, miután azok nem tudnak feleselni.

Nem szólnak rád, hogy „szedd már össze magad, baszki!” Az emberek viszont szólhatnak, de akkor is legyinthetsz rájuk, hogy össze-vissza hadoválnak. Mint például én ebben a posztban.

Fogalmad sincs, miért olvasol egyáltalán ilyen baromságokat, miközben szent meggyőződésed, hogy minden problémádért a körülmények a hibásak. Bezzeg ha minden rajtad múlna! Akkor mi volna? És mi van, ha azt mondom, hogy rajtad múlik minden itt és most, ebben a pillanatban?

Rajtad múlik, mire kattintasz rá és mit olvasol végig. Rajtad múlik, bemész-e holnap dolgozni. Rajtad múlik, mikor és hová térsz haza, ki fog ott várni. Megannyi kisebb-nagyobb döntés, amit neked kell meghozni.

Ennek fényében örülnék, ha belátnád, hogy nem véletlenül vagy itt.

Hanem azért, mert érdekesnek tűnt a bejegyzés címe a fészbúkon, megtetszett a kép, vagy ne adj’ isten szökőévente figyelemmel kísérsz.

Én nem kérek indoklást – csak köszönöm, hogy jöttél.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: