Engem meglep, hogy bárki emberfia képes elcsodálkozni ezen a Népszabadság-„bezárás” cécón. Pedig nem követem a napi politikát, nem nézek híradót.

Nehéz elképzelni, hogy ugyanebben az országban éltek az elmúlt években azok, akiket szíven ütött a hír.

Azok, akik eddig nem tartották lehetségesnek egy lap likvidálását pusztán azért, mert ellenzéki. Azok, akik azt hiszik, hogy holnap ugyanúgy megjelenik, ha kiállnak tüntetni. Azok, akik egyébként sehol sincsenek, amikor az elméletileg ellenzett hatalommal tényleg szembe kellene szállni.

Gyenge kezekben. | Fotó: nyugat.hu

Gyenge kezekben. | Fotó: nyugat.hu

Múltkor írtam az álcselekvésekről, amelyek azt az illúziót keltik, hogy valóban teszünk valamit egy adott ügyért.

A Népszabadság-olvasás is ilyenné vált: a végigböngészett cikkek számától függetlenül az ellenzékiség szimbólumává. Ezzel semmi baj nincs, hiszen a napilapválasztás sokhelyütt egyenlő a politikai állásfoglalással – és jól is van így. De az már nincs jól szerintem, ha az ellenzéki magatartás pusztán ennyiben merül ki.

Én közéleti kívülállóként is azt tartanám egészségesnek, ha az ellenzék erős lenne; attól függetlenül, ki van hatalmon éppen.

Ha legalább két egyenrangú játékos passzolgatná egymásnak a labdát, és hasonló erejüknél fogva felügyelhetnék egymás sportszerűségét, technikáját. A magyar belpolitika azonban úgy alakult, mint egy tesióra, ahol csenevész elsősöket gyepál egy jól megtermett nyolcadikos.

És ez a nyolcadikos erőfölényénél fogva bármit megtehet, hiszen ha a kicsik körülállják, akkor is csak kacag egyet. Körülállhatnák akár úgy is, hogy inkább fenyegető legyen, mintsem vicces, ám ahhoz egyet kellene érteniük egymással meg ilyenek. Jelenleg pedig még saját magukat sem értik meg, így a „nagy” randalírozhat kedvére.

A mostani légkörben egyszerre képzelhető el bármi és minden.

Nevezhetnénk akár kvázi-egypártrendszernek is, miután kormányzásra alkalmasan szervezett másik egyelőre nincsen. És ami az Egypártnak nagyon nem tetszik, mehet a levesbe. Mint a szegény Népszabi, ugye. Szerintem struccpolitikát folytat, aki állítja, hogy ezt eddig nem vette észre.

Márpedig nehezen lesz szabadsága annak a népnek, amelyiknek a homokban leledzik a feje.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: