A színház, ahol a migránsok csak statiszták

A migránsos buliban nem az a legveszélyesebb, hogy lecsaphatnak a messziről jöttek. Hanem az, hogy a befogadásuk mellett való elméleti állásfoglalás hatalmas jócselekedet illúzióját kelti benned, míg az ellenzők kapásból mizantrópok lesznek.

A huszonegyedik század a „majdnem tettem valamit, csak lusta voltam felállni” típusú álcselekvések kora. Írsz három sort, mondasz egy igent, vagy megosztasz egy Facebook-posztot, oszt’ jóvan. Máris fő-fő humanitáriussá, állatbaráttá vagy környezetvédővé válsz – legalábbis könnyedén elülteted a lelkedben ennek a magját. És a migránstémában ehhez egy csomó minden gyönyörűen asszisztál.

Szellemes. | Fotó: qzprod.wordpress.com
Szellemes. | Fotó: qzprod.wordpress.com

Az újság sanyarú sorsú közel-keleti kisdedek képét hozza a címlapon, a divatbemutatón pedig burkában vonulnak végig a modellek a kifutón. Elégedetten dől hátra a divattervező meg az újságíró – ráadásul a néző meg az olvasó is, hiszen ők már egy puszta tetszésnyilvánítással úgy érzik, tettek valamit. Álcselekvés volt a magyar népszavazás is, elvégre százszázalékos részvételi arány mellett sem kötelezhetett volna semmire senkit.

Én azért nem mentem el szavazni, mert nem akartam egy ilyen színjáték részese lenni.

Valódi, releváns válasz az lenne erre a migráns dologra, ha valaki kiállna megmondani nekik, hogy nesztek, itt van lakás meg munka. Vagy ha valaki kiállna megmondani nekik, hogy menjenek a picsába. Csak hát kevesen tudnak és mernek valódi válasszal szolgálni a nagy kérdésekre. Sőt, talán még a kicsikre is, azt hiszem.

Érdekes, hogy az álcselekvők is éppúgy tudnak egymással hadakozni, mint azok, akik tényleg tesznek valamit. Talán még nagyobb vehemenciával, mert több idejük és energiájuk marad pörölni. Egy menekültjogi aktivista és egy harcos szélsőjobbos sem tud úgy összeveszni, mint azok, akik csak szájhősként óhajtanak ebben a buliban részt venni.

Az álcselekvés legnagyobb rákfenéje, hogy közben ugyanúgy történnek a dolgok, mintha nem befolyásolná őket az égvilágon semmi sem.

Akármilyen díszletek között népszavazol, ugyanúgy özönlenek át az emberek a határon. Akármilyen plakátokkal vagy közösségi médiás felhívásokkal arcoskodsz, a folyamat ugyanúgy zajlik, mint amikor kussolsz. És ez veszélyes, mert te is elégedetten dőlsz hátra, miután „papíron” megtetted, amit kellett.

De valójában fényévnyi távolságra voltál attól, hogy megtedd…


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s