Megmásított szó

Elméletileg egyértelmű, hogy másokhoz kell-e hűségesnek lennem, vagy pedig saját magamhoz. Gyakorlatilag viszont előfordulhat, hogy eme döntésem miatt bizonyos szemszögből köcsög vagyok.

Nyáron igent mondtam egy munkára. Hogy segítek összerakni egy onlájn magazint – tartalmilag és mindenhogyan. Szeptember eleji indulással. Teltek-múltak a hetek, a fejlesztési árajánlat alapját képező találkozó csak nem jött össze, de közben azért megírtam néhány cikket, hogy haladjunk valamerre.

Ott lebegett a levegőben a nagy kérdés, hogy miért van ez a „nekem nem jó, neked nem jó, nekik nem jó” hercehurca az időpontegyeztetéseknél, ám nem is próbáltam sürgetni; hiszen törvényszerű, hogy az ember előbb-utóbb úgyis mindenre választ fog kapni.

Néha nem árt. | Fotó: quotefancy.com
Néha nem árt. | Fotó: quotefancy.com

Én például kettőt is kaptam, halleluja! Az egyik belülről jött: hogy hiába akarom én ezt szeretni, mint családilag kiházasítandó menyasszony a jó partinak számító vőlegényt, istenigazából nem fog sikerülni. Tehetnék úgy, csak…

szerintem az élet arról szól, amit szeretünk, és nem arról, amit szeretni akarunk.

A másik felelet pedig kívülről érkezett: egy olyan ajánlat képében, ami nem a múltamba illik bele, hanem a jelenembe, s teljes embert igényel (olyannyira, hogy ha kettő lenne belőlem, a másik se unatkozna éppen).

Innentől kezdve tiszta volt a sor. Egy „igen” ide, egy „nem” oda. Mindkettő kurva gyorsan és kerek perec megmondva, ahogy szoktam. Ez idáig szép is lenne, csakhogy a nemleges oldalról olyan reakciót kaptam, amire nem voltam felkészülve. Hogy rajtam múlik minden, és legalább valahogyan segítsek, különben megint évekig a fiókban fog porosodni a nagy terv. Szar érzés volt hallani, mert olyasvalaki mondta, akit egyébként megkedveltem. És ő most nyilván csalódott bennem.

Ezen a ponton nem volt szívem megemlíteni: szerintem olyan nincs, hogy kizárólag más emberek vagy egyéb külső tényezők akadályoznak valamit. Nem létezik olyan terv, amit ne lehetne töretlen hittel és akarattal végigvinni. Csak a hit vagy az akarat néha megreccsen, és akkor jönnek látszólag kívülről az akadályok, hogy valaki szarakodik, lelép vagy ilyenek. Persze, úgy is lehet értékelni a dolgot, hogy tele van a világ megbízhatatlan népekkel – noha nem feltétlenül érdemes.

Mindez egyébként mit sem változtat azon, hogy…

meggondoltam magamat, megmásítottam a szavamat, és a korábbi ígéretemmel ellentétes döntést hoztam.

Mert ha nem így teszek, akkor hazudtam volna mindenkinek, hazudtam volna a tükörképemnek.

Csinos ideológiát lehet gyártani aköré, hogy vajon ki az igaz ember: aki tűzön-vízen át tartja a szavát, vagy aki felvállalja a változást?

Ez valószínűleg szubjektív. Én például mindenféle kontextusban azt mondom, hogy színtiszta őszinteség legyen, és akkor jól vagyunk. Kifejezetten elvárom a másiktól – még akkor is, ha esetleg fájni fog.

Inkább rúgjon fel az igazság, minthogy látszatölelésbe burkoljon egy kegyes hazugság.

Utóbbi amúgy is csak felesleges körökhöz vezet, mert ugyanúgy felrúgás lesz a vége.

Jelen esetben ráadásul nyolc napon belül gyógyul a sérülés, amit bármelyik vállalkozó szellemű webes projektmenedzser helyre tud tenni. Ilyen azért akad, nem kevés. Szó sincs hamvába holt nagy tervről, de ez megint csak nem enyhíti a saját felelősségemet, miszerint júniusban át mondtam, augusztusban pedig bét.

Szóval igen, szoktam ilyet csinálni.

Még nem tudom, hogy ez vajon gyengeség-e, vagy erősség. Talán mindegy is, amíg önazonos a döntés.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s