Beszéljünk a húsevésről!

Csökkenti a rezgésszintedet, gátolja a kapcsolódásodat Istenhez, büdös leszel tőle, s úgy általában véve szétrohasztja a beledet. Állítólag. És itt most álljunk meg egy szóra…

Ha én most leírom, amit gondolok, még a pogányok is kiakadnak majd, hogy eretnek vagyok. Márpedig leírom. Elő lehet készíteni a máglyát, majd grillezek fölötte húst. Mert szeretem, sőt értékes és egészséges tápláléknak tartom.

Nálam a húsevés egyetlen feltételezett hátránya sem igazolódott be, mint ahogy a hús nélkül töltött napoknak sincs semmi előnye. A dogmák ellen eredetileg lázadó spirituális körökben mintha mégis kőbe vésett szabály lenne, hogy tudatosságra törekvő lélek inkább csak növényi eredetű dolgokat vigyen be a testébe.

Kinek mi hiányzik. | Fotó: eater.com
Kinek mi hiányzik. | Fotó: eater.com

Ha egy szabály kőbe van vésve, akkor már eleve nem stimmelhet. Legalábbis szerintem. Egyfelől azért, mert ahányan vagyunk, annyifélék, így óriási baklövés általánosítani vagy tipizálni. Nincs két ember, akinek a szervezetében ugyanaz a hatás száz százalékig ugyanolyan folyamatokat indítana el – tehát ami az egyiknek „jó”, a másiknak korántsem biztos, hogy az lesz. Másfelől pedig…

Olyan, mintha a vegetáriánus vagy vegán életmód lenne napjaink bűnbocsátó cédulája, mely a testben elkövetett bármilyen „bűnért” járó poklot instant Disneylanddé változtatja.

Én azt vallom, hogy a táplálkozás – és maga az étel, az ital – szent dolog.

A szentséget sokféleképpen meg lehet élni. Van, akinek keretek kellenek hozzá, s van, aki szabadon szereti. Az utat, a belső hívást mindenki maga érzi. Ha valamiért éppen a húsról, illetve az állati eredetű holmikról való lemondás az út, hát legyen, váljék az illető egészségére. Mivel azonban mindenkinek elidegeníthetetlen joga megérezni és megtapasztalni a saját maga számára legáldásosabb utat, senki sem jelentheti ki, hogy ez vagy az a tuti, hogy emez különb amannál, hogy alávalóbb az egyik, mint a másik.

Eleinte csalódás volt látni, hogy egyébként nagy tudású tanítók és segítők torzulnak elvakultan hadonászó keresztes lovaggá a témától.

Hogy a spirituális fejlődés egyetemes fokmérőjévé próbálnak tenni valamit, miközben a spirituális fejlődés legfőbb ismérve, hogy nincs – és természetéből adódóan nem is nagyon lehet – egyetemes fokmérője.

Van, akinek aszkézis kell a fejlődéshez, míg mást a bőség formál inkább.

De a „kell” egyszerűen nem lehet külső kényszer, mert úgy nem éri el a célját. Senkiben sem szabadna elültetni annak a magvát, hogy „ha ezt vagy azt (nem) csinálod, akkor előrébb jársz”, hiszen az eltévedt felebarát emiatt végképp összezavarodhat, hogy valójában hol is jár.

Pedig a válasz egyszerű: jó úton halad, ha jól érzi magát – ha félelem nélkül, önazonosan tudja (t)enni, amit kíván.


Még több cikk:

4 Comments

  1. Ennyikeh :) (sic!)
    És köszi, ezt megint jó volt olvasni.
    Egyébként én attól akadok ki, amikor valaki magát erkölcsi nagyságként állítja be, mert nem öl élőlényt, hiszen nem eszik húst. Olyankor meg szoktam kérdezni, hogy mégis szerinte a növények micsodák? Nekem speciel mindig eszembe jut, amikor felvágom a hagymát reggelire, hogy most éppen egy élő organizmust darabolok. Viszont 3 és fél milliárd éve úgy működik a világ, hogy mi élőlények megesszük egymást. Sőt, mindenki tömeggyilkos anélkül, hogy tudná, nagy bajban is lenne, ha nem lenne az. Naponta mikroorganizmusok (bizony, aprócska, aranyos élőlények) milliói esnek az immunrendszerünk áldozatául.
    Szóval ez rendben van. (Mint ahogy az is rendben van, hogy a halálom után férgek fogják megenni a testem. Legalább valamicskét visszaadok a bioszférának, amiből éltemben annyi mindent kivettem.)
    Amúgy azt vettem észre, hogy annál jobban sajnálunk valamit, minél emberszerűbb. (Én pl. egy macskát sokszor még jobban is, mint egy embert. :P) És ez is rendben van, csak legyen mindenki kezében szabad a döntés, hogy mit eszik.

    Kedvelés

  2. Amikor megtudják az emberek, hogy (a hal kivételével) nem eszem húst… :D Általában jönni szokott a lesajnálás, meg a burkolt pocskondiázás, hogy ez mégis milyen dolog. Nem szoktam fairnek érezni az ilyen helyzeteket, mert sosem kötök bele “húsevőkbe”, hogy jesszus haver, etc.
    Van még hová fejlődni az emberiségnek a szemléletmódokat illetően – legyen az hús- vagy növényevő egyén. Szűk látókörű vegánokat is láttam már, na meg amikor valaki megszállottá válik… Ihaj.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s