Te mi elől futsz, amíg út közben pokémonokkal szopódsz?

Erre még nem volt példa, hogy egy játék miatt emberek milliói járkáljanak süketen és vakon a világban.

A Pokémon GO fölött nem érdemes pálcát törni. Csupán egy termék, amire hatalmas az igény. Magán az igényen viszont el lehet gondolkodni, mert nagyon szépen megmutatja azt a tudatos önszabotáló folyamatot, amit minden kor szülöttei hajlamosak voltak elkövetni.

Nevezetesen azt, hogy „nem tetszik a saját valóságom, ezért átszököm egy másikba helyette”. Lánykori nevén eszképizmusnak hívják a jelenséget, és bizonyos szemszögből a pálinkára hasonlít. Abban legalábbis biztosan, hogy kis mértékben orvosság, nagy dózisban méreg szokott lenni.

Se lát, se hall. | Fotó: bloomberg.com
Se lát, se hall. | Fotó: bloomberg.com

Ez a fajta elvágyódás szülte meg a pletykát már a barlanglakóknál („felrajzolom a falra, mit csinált a Gizi férje azzal a lator homo erectus-szal”), ez hívta életre az irodalmat, a színházat és a filmet. És ezért szeretünk valaki másnak a valóságába bekukucskálni a Facebookon keresztül, vagy éppen Angry Birds-özni a metrón, amikor eljutunk oda, hogy senki emberfia nem érdekel bennünket.

A Pokémon GO már azt a „szarok mindenbe” állapotot testesíti meg, amikor az érzékelésünket szinte teljesen kivonjuk a környezetből, és áttesszük egy annál kellemesebbnek ígérkező helyre.

Egy „kiterjesztett”, avagy augmentált valóságba, amiben találkozik tárgyi világ meg a virtuális. Jelen esetben nemcsak időben, hanem térben is.

Tehát úgy megyek ki az utcára, hogy a telefonom kijelzőjét bámulva, virtuális önmagam bőrébe bújva igyekszem mindenféle lófaszkákat gyűjteni, amik valós fizikai helyeken vannak a játékban, és ha sokat gyűjtök belőlük, akkor menő leszek – ámde menőségem ott ragad a mátrixban, mert a nem virtuális önvalómat kivasalja a villamos, vagy nekimegyek vele az oszlopnak.

A koncepció merőben más, mint a kamaszkoromban megszokott számítógép előtt ragadás.

Azt nyilván én is csináltam. Nyilván másfajta pótcselekvések is vannak. Nyilván mindenki pótcselekszik valamit, és ez bármi lehet az ivászattól kezdve a flörtkényszeren át a munkamániáig. A lényeg, hogy az ilyen tevékenység kivezeti belőlünk azt az energiát, amivel nem tudunk mit kezdeni.

Pedig az energia, s az azt áramoltató figyelem nagy kincs. Az idő is.

Meg lehet velük váltani a világot – saját magunkét legalábbis biztosan, és az elég is.

De nem kell mindig mindenkinek világot váltogatni. Én erre a pokémonlázra is azt mondanám talán, hogy a kutyának sem árt, ha valaki eltölt vele egy-egy boldog félórát. Bár ez hülye hasonlat volt, mert a kutya – saját híján a szomszédé, vagy e bolygón bármelyik – bizonyára felbecsülhetetlennek érezne félóra emberi törődést, ami ily módon a semmire pazarlódik. Amúgy meg irreális a feltételezés, hiszen senki sem félórát tölt ezzel, mert az eb-allegóriánál megmaradva úgyis rákap, mint pitbull a jóllakott napközisre.

Feltennék néhány költői kérdést, amire kivételesen ér válaszolni. Milyen értéket és élményt nyújt a Pokémon GO, amit a játékon kívül is lehet kamatoztatni?

Mi lesz azzal a rengeteg perccel, azzal a visszahozhatatlan és pótolhatatlan életidővel, ami nem létező izékék begyűjtésére ment el?

Mi lesz azzal a sok-sok színnel, zajjal, illattal, hangulattal és érzéssel, amit a telefonodba a szokásosnál is jobban belemélyedve mulasztottál el? Mit érsz vele, ha kiszúrtad a pokémont a víz mellett, de miatta észre sem vetted az ott álló másik embert?

Hát persze… Az a legjobb az egészben, hogy tökéletes alibivel szolgál mindenre. Nem kell látnod, nem kell hallanod, nem kell beszélned. Csak zombiként lépkedve nyomogatod a mobilodat, és örülsz neki, hogy a néhány hüvelykes képen mennyivel egyszerűbb teljesíteni a nagy célt, mint a komolyabb feladatokkal teli háromdimenziós HD-n.


Még több cikk:

8 Comments

  1. Nem ertek egyet. Most az egyszer nem :) ez egy erdekes ujdonsag, amit – mint minden mast -, tulzasba lehet vinni. A kulcs itt is a mertek, pont mint az etkezesnel. Nem kell moge latni minden jatekosnal a valosag elol elbujni akarast. Ez egy jopofa kis jatek, ha ugy tetszik egy uj techonologia es mondjuk boltba setalas kozben miert ne nezhetne meg az ember, hogy van-e az utba eso park kozepen egy pokemon. A jatek hatasa termeszetesen generacionkent mas es mas, de mast jelent egy termeszetjaronak es mast egy IT-s arcnak vagy egy jatekfuggonek. Mert abban biztos vagyok, hogy minden “szubkulturabol” kiprobaljak ;)
    Az pedig, hogy miert erre forditanak idot? Ez a kerdes millio+1 dologgal kapcsolatban felteheto. Csak most ez van fokuszban. Es hogy milyen elmenyt vagy erteket nyujt, amit jatekon kivul lehet kamatoztatni? Ketsegtelen, hogy masfajta elmenyt, mint mondjuk egy cirkuszi produkcio vagy egy vidampark, de a cel itt sem mas, mint a puszta szorakoztatas. Nem tobb es nem kevesebb 😊 Szerintem.

    Kedvelik 1 személy

    1. egy természetjáró nem a pokémonokat fogja nézegetni, ebben biztos vagyok :)

      annak tényleg nem több és nem kevesebb, aki úgy tekint rá. de szerintem maga az okostelefonozás is társadalmi szinten nézve kb. 90%-ban elbújni akarás, 10%-ban pedig hasznos technológia-kihasználás.

      Kedvelés

      1. Nem szabad benne biztosnak lenni, mert nem ismerhetsz minden termeszetjarot :) a nomad korulmenyek kozott turazni, hovatovabb vadkempingezni imado parom velem egyutt vadassza a virtualis lenyeket, am legnagyobb meglepetesemre az IT szektorban dolgozo ismerosomet teljesen hidegen hagyja. Meg kivancsisag szintjen sem toltotte le. Nyilvan a parom nem ezzel tolti a szabadidejet, de alkalomadtan igenis ranez, mert kivancsi, es ez teljesen ertheto :).
        Abban viszont egyetertek, hogy maga az okostelefonozas vegtelenul addiktiv, en is tobbet nyomkodom, mint egeszseges lenne, de pl a Pokemon Go – mint barmelyik mas jatek – a telefonnal toltott idomnek csak egy elenyeszo hanyadat tolti ki. Ugyanakkor a telefonrol elerheto cikkek nagyon sokszor segitenek ertelmesen eltolteni a hosszu varakozasokat, mert konyvet bizony nem mindig mindenhova viszek magammal.

        Kedvelik 1 személy

  2. Úgy látom én is, hogy igazából csak akkor káros, ha túlzásba viszik, na de azzal teljesen egyetértek, hogy a legtöbben nem tudják mennyi az elég.
    Egyébként tény és való az is, hogy a Pokemon előtt nem egyszer akartak nekemjönni az utcán, mert úgy beletemetkeztek az okostelefonjukba. :D

    Kedvelik 1 személy

  3. Én és a SwarmApp… :D Hirtelen csapott át az egész nálam függésbe, aztán egy szép napon azon kaptam magam, hogy ha nem tudok becsekkolni XY helyre, akkor kiakadok. Töröltem is utána a francba, jobb lett az életem. c:

    Kedvelés

  4. Mi van akkor ha egy arc pokémonozik, belém jön, és széttörik a telefonja? Vagy éppen futok, és hirtelen elém ugrik mert éppen levadássza? Így járt nem? :D Amúgy egyre több zombi van úgy vettem észre, és akinek mondom csak legyint hogy á hülye vagyok én. Na mindegy azért megkérdezném a járókelőktől spontán, hogy hányan tudják pl a másodfokú egyenlet behelyettesítőjét, ja nem… a szorzótáblát :D

    Kedvelés

    1. A szorzótáblát (vagy a másodfokú egyenlet megoldóképletét) miért is kéne tudni? Pont annyi mindennapi haszna van, mint pokémont fogni. Én inkább azt kérdezném meg, hogy hol tartja a windows-a a temporary file-okat, és hogy tudja kitakarítani. Vagy azt, hogy tudja-e, hogy működik a hűtőgépe, a gáztűzhelye, a mosógépe, a lakását tartalmazó házban a távfűtés, az ajtókilincs (és mit csináljon, hogy elkerülje a beszorulást) stb.

      Kedvelés

  5. Én azt a kérdést tenném fel inkább – kiindulva abból, hogy igazad van azzal az elbújás dologgal -, hogy miért olyan szar hely a társadalom, hogy az emberek nagy része menekül belőle (pokémon go-ba, italba, brazil sorozatba, sportba stb.), és mit kéne csinálni vele, hogy jobban érezzék magukat benne az emberek?
    .
    * * *
    .
    Azt mondtad, ér válaszolni a kérdéseidre. Te akartad… :)
    1. Milyen kint is használható értéket: jobban megismeri a helyeket, ahol pukimont keres. Pl. ha egyszer mégis úgy hozza a sors, hogy igazi élő embereket kell kalauzolnia, valószínű, hogy eszébe fog jutni, hogy “ott volt valami múzeum, ahol azt a lila kutyagumisaurt olyan nehezen sikerült megfognom”.
    2. Sok elvesztett életidő: pont ugyanaz, mint azokkal a percekkel, amiket egy kocsmában iszogatva, vagy otthon sorozatot nézve, esetleg egy edzőteremben az előtte tornázó hátát nézve vesztett el.
    3. Sok elvesztett külső inger: mint 2. pont.
    4. Pokémontól észre nem vett ember: miért, azzal mit érek el, ha észre veszem a vízparton a másik embert? Miért KÖTELEZŐ emberfixáltnak lenni, és csakis a társas tevékenységeket tartani minden értékek origójának?
    .
    * * *
    .
    Miért mindenki olyan biztos benne, hogy az, amit maga körül lát, valóság? Egyáltalán: mi a valóság? (Erre egyébként tudok egy nevetségesen egyszerű választ: valóság az, amiről nem tudod, ki rakta eléd, illúzió, amiről igen (vagy legalább azt, hogy valaki eléd rakta).)

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s