„Na, ugye!” – mondta a megérzésem

Fenntartom a jogot arra, hogy bárhol és bármikor éles kanyart, vagy akár száznyolcvan fokos fordulatot vegyek az intuíciómra hagyatkozva. Ha ugyanis nem teszem, abból általában keresztben csíkos szopóálarc van.

Amikor hallgatok a kis megérzésemre, utólag rádöbbenek, hogy minden a lehető legelőnyösebben alakult körülöttem. A legutóbbi történet, hogy konkrétan egy fellépő miatt vettem Balaton Sound jegyet péntekre a barátnőmmel. De csütörtökön megmondtam neki, hogy bár ez most vérlázítóan irracionális lépésnek tűnik, inkább adjuk el. Eladtuk. Az illető DJ pedig közvetlenül a koncert előtt lemondta a fellépést.

Fentről jön. | Fotó: Huffington Post
Fentről jön. | Fotó: Huffington Post

Velem tulajdonképpen napi szinten történnek ilyenek. Hogy érzékelek egyfajta belső iránymutatást, mikor és hol (nem) kell lennem, illetve mit (nem) kell tennem.

Játszi könnyedséggel lehetne így élni az életet, ha a józan eszem nem akarna közbeugatni feszt.

Csak két példát említenék erre: a tragikomikus dániai utazást, aminél sztoikus nyugalommal állapítottam meg a reptéri kapuzárás előtti utolsó percekben, hogy ez bizony le lesz késve; valamint a szintén szerencsétlen végkimenetelű autóvásárlást, amikor jelzésként elvitték előlem az elsőként kinézett példányt.
A koppenhágai járatot sajnos nem késtem le, mert bal agyféltekés üzemmódra kapcsolván a fizika összes törvényét meghazudtoló sebességgel sikerült átmennem a biztonsági ellenőrzésen, továbbá gurulós bőrönddel együtt keresztülszáguldani fél Ferihegyen. Néhány órával később az őrangyalom mintha a fülembe suttogta volna az ötven kilométer per órás jeges szélben, amikor egy üveg majdnem fagyos ásványvíz a hátamra borult a fűtetlen szállásra igyekezve, hogy „saját magadtól nem menthetlek meg!”

Akkor se tudott megmenteni, amikor augusztusban fekete-fehéren megüzente a cigánykártyával, hogy Veszteség lesz az autóvásárlással. „Lófaszt lesz veszteség, hagyjál békén, kell a kocsi!” – mondtam neki. Kinéztem egy Tigrát Nyíregyházán, hogy másnap értemegyek, de a várva várt reggelen hívtak a kereskedésből, hogy mégse kell menni. Elvitték.

Mondtam a fentieknek, hogy velem ugyan nem basztok ki.

Úgyhogy hamarosan megtettem a hatórás és több átszállásos vonatutat a mikszáth-i nevű Bajáig, ahonnan hazavezettem egy másik Tigrával, ami három hét múlva motorhibával megdöglött, szóval lett is baja elég.

Ez a két sztori tavalyi. Azóta már pontosan tudom a jelek, a sugallatok és a megérzések helyét. Ami nagyjából úgy néz ki, hogy…

minden egyéb körülményt hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni.

Pláne a racionális érveket, mert azokról általában kiderül, hogy holmi külső elvárások belsővé válni igyekvő megnyilvánulásai. A külső elvárások pedig nem az én utamon kalauzolnak előrébb. Ha azoknak akarnék megfelelni, nem a saját életemet élném, hanem valami olyasmit, amit a többi ember életnek hisz.

a-woman-uses-her-intelligence-to-find-reasons-to-support-her-intuition-quote-1

Például reggelente azért kelnék, hogy elmenjek dolgozni valami tökömet se érdeklő céges irányszám megvalósításáért, nem pedig a fasza kis gellérthegyi otthonom árnyas-madárcsicsergős melegében műfordítanék. A valóságom idilli állapotnak tűnik, és sok tekintetben az is.

Csak hát nagyon sokszor és sok mindennel kellett érte szembemenni.

Főleg a saját józan eszemmel, amit szabadságra küldtem akkor is, amikor önmagát eltartó, felelősségteljes felnőtt emberként húztam egy kártyát a macskás tarot paklimból az utolsó bármennyire is klasszikusnak tekinthető munkahelyem elhagyása előtti pillanatokban.

A szándékomra adott válaszként kijött a hatalmas aranytömbre felnéző cica, a bőség és az álmok testet öltésének szimbóluma – pár óra múlva pedig úgy alakult a helyzet, hogy az összes ottani feladatom lezárult azonnali hatállyal. Azóta semmi(!) kötelező napi teendőm nincsen, mégis tele vagyok munkával. Mindig is ilyen felállásra vágytam, csak nem mertem elhinni, hogy van.

Pedig annak is a hit a lényege, hogy már feltétel nélkül tudok hallgatni a megérzéseimre. Hiszek benne, hogy az észérvektől meg a túlgondolástól lecsupaszítva ők vezetnek oda, ahol éppen lennem kell – legyen szó álom-helyzetről, vagy olyanról, ami épp kihívást jelent.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s