Majd én tudom, mi a jó neked!

Sajnos hülye vagy a saját életedhez, szóval még szerencse, hogy itt vagyok, és fogom a kezedet.

Te vagy a vak néni, akit buzgó kiscserkész módjára átsegítek a zebrán – meg sem kérdezem, mennél-e. Sőt, ha hadonászni kezdesz a fehér botoddal, mert mindenáron maradni akarsz, még határozottabban vonszollak.

Te vagy a negyvenes éveiben járó pici fiam, akinek megmondom, mit egyen vacsorára – meg sem kérdezem, kívánod-e pont azt. Sőt, ha észreveszem, hogy érintetlenül hagytad, még meg is dorgállak, hiszen a kedvenced volt kiskorodban.

Embert faragok belőled! | Fotó: shopify.com
Embert faragok belőled! | Fotó: shopify.com

Te vagy a párom, akit letorkolok, hogy ehhez az inghez másik nyakkendő való – meg sem kérdezem, hogy a tyúklábmintás hupilila, amire ráböktem, passzol-e a hangulatodhoz. Sőt, ha ellenkezel, hogy ne csináljak belőled bohócot, még ki is röhöglek, elvégre magadtól néztél ki annak, mielőtt megmentettelek.

Te vagy a barátnak álcázott ügyfelem, akinek életvezetési guruként kifejtem, mihez kell kezdenie jelen helyzetben – meg sem kérdezem, hogy itt és most vágyik-e a továbblépésre. Sőt, ha kiszúrom, hogy bármi jelét adod a szarban maradási szándéknak, közlöm veled, hogy egyetlen esélyed a túlélésre, ha óránként öt számjegyű összegért cserébe a hajadnál fogva kiráncigállak belőle.

Igazából nem is értem, hogy lehetsz ilyen kis szerencsétlen. De mondom: nem baj, mert a sors kegyelmének ékes bizonyítékaként itt vagyok melletted.

Segítek. Ha kéred, ha nem. Megoldom helyetted a problémádat szívesen.

Vagy azért, mert szeretlek, így fontos vagy nekem, és nem akarom, hogy szenvedj. Vagy pedig azért, mert elképesztő küldetéstudatom révén úgy érzem, kutyakötelességem valamennyi felebarátom helyes útra terelése. Nyilván azt is jobban tudom, mi számít örömnek vagy szenvedésnek, jutalomnak vagy büntetésnek, nagy célnak vagy tévedésnek.

Te még nem tudod, mert csacsi vagy, ejnye-bejnye. Kis tudatlan, kis szertelen. Bezzeg én már egy csomó önismereti könyvön meg tanfolyamon túl vagyok, így az összes többi embert is jól ismerem.

Az a helyzet, hogy saját magadnál is jobban ismerlek téged.

Mert te benne vagy a saját kis játszmáidban, küzdelmeidben – én pedig egy zacskó pattogatott kukorica társaságában kívülről nézem. És mindent látok, persze. Látlak téged, látom az álmaidat, látom a kapcsolataidat… hadd tegyelek már helyre!

Mert pontosan tudom, hol a helyed. Ne tiltakozz, hogy szerinted nem ott, ahol én mondom!

A végén úgyis rájössz: igazam volt.

Akkor majd nagyon hálás leszel nekem, amiért együtt egyenesbe hoztuk az életedet. Vagyis én hoztam egyenesbe, s erre minden adandó alkalommal emlékeztetni is foglak miheztartás végett. Hátha megint rászorulsz egy kis segítségre.

Tudod, hol találsz – bár ha nem keresel, úgyis utánad megyek.

Mert olyan kis butus vagy nélkülem!


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s