Nem az a fő gond, hogy a britek megnépszavazták, hogy kilépjenek az EU-ból. Hanem az, hogy fogalmuk sincs, mire voksoltak, és most ők maguk is csodálkoznak, mi van.

A demokrácia előnye, hogy elvileg az van, amit a nép akar. Hátránya pedig, hogy a nép gyakran nem tudja, mit akar. Sőt: a nép azt se szokta tudni, mit lehet akarni, illetve az akarásnak mik a következményei.

Lehet a népet okosan, ügyesen vagy éppen rafináltan tájékoztatni – de szerintem csak egy egészen szűk rétegről szabad kijelenteni, hogy a megfelelő információk és a felelősség teljes tudatában bír dönteni. Mindenki más a vakvilágba ikszelget, aminek aztán gyönyörű a vége.

Jogos. | Fotó: Huffington Post

Jogos. | Fotó: Huffington Post

Ezt csinálták most a britek, ezt szoktuk csinálni mi, magyarok, és ezt csinálja ma már lényegében mindenki. A britek vagy mennek az EU-ból, vagy nem. Mi zsigerből teljhatalmat adományozunk, mert ahhoz vagyunk szokva, hogy a fejünk felett döntsenek.

A modern demokrácia fellegvárában, az Amerikai Egyesült Államokban pedig hót komoly esélyekkel indul az elnöki pozícióért Donald Trump – amiről egyébként eleinte meg voltam győződve, hogy kacsa, elvégre Donald.

Szóval mindenki szavaz fűre-fára, össze-vissza.

A felállás, amit ez eredményez, szerintem nem tekinthető rossznak vagy kedvezőtlennek, hiszen pont azt nyújtja, amit az adott ország lakóinak kollektíve meg kell élnie.

Engem nem a kül- és belpolitikai viszonyok gondolkodtatnak el az egészben, hanem maga a tény, hogy se nem racionális, se nem intuitív döntés mentén gyakoroljuk az egyik legküzdelmesebben kivívott jogunkat. Ráadásul azt a jogot, amit sokan – köztük én is – érdeklődés hiányában visszautasítanak, tehát nem szavaznak.

Megmondom őszintén, nekem tökmindegy, hogy a britek benne vannak-e az EU-ban. Valójában szerintem nekik is mindegy, hiszen ez az egész intézményrendszer nem más, mint egy idealista elképzelésen alapuló bürokrácialufi.

Az európai lélek nemzetállamban gondolkodik, csoporttudata a földrajzi vagy etnikai határokig terjed csupán, így semmi esetre sem strapálná halálra magát, hogy kölcsönös függőségi viszonyba kerüljön más országokkal.

Lehet úgy tenni, mintha. De az Európai Egyesült Államok úgyse jöhet létre, noha néhány politikus mifelénk is felér egy-egy vicces kacsával, akiknek a háttérből az üzleti élet Dagobertjei egyengetik útjukat.

A britek tehát most ott állnak, és nem tudják, mi a fasz van.

Mi több, maga az EU sem biztos benne, hogyan lehet egyáltalán kilépni őbelőle. Hiszen eddig mindig mindenki csak belépni akart, ugye. Egyébként már az ősember is tudta, hogy olyan barlangba nem célszerű bemenni, ahova csak befelé vezet lábnyom – az ilyen tudást azonban kiölte belőlünk a civilizáció.

Nem lakunk barlangban, késsel-villával eszünk, (nép)szavazunk. Ám hiába nagyobb az agytérfogatunk, ha nem használjuk.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: