Kimondani a dolgokat úgy, ahogy vannak

Néhány napja történt, hogy egy munka kontextusú levélben a „csinájjá valamit, mert ez rohadt égő, bazmeg” szófordulatot alkalmaztam a közbenjárás szükségességének kiemelésére.

Ez önmagában még csöppet sem szokatlan. Az viszont annál inkább, hogy miután a címzett is egyetértett a helyzet súlyosságával, egyszerűen továbbította az e-mailemet a megoldásban illetékes elvtársnak.

Akit amúgy nem ismerek, és ezek után valószínűleg nem is tudna őszinte mosollyal kezet nyújtani nekem, hiszen indokolatlan mennyiségű felkiáltójel kíséretében kiakadt, hogy „nem ezt érdemlem!!!”

Van ez így. | Fotó: hexjam.com
Van ez így. | Fotó: hexjam.com

Hát persze! Azt a fajta százszázalékos nyíltságot, amit semmiféle külső elvárás nem árnyékol be, nem lehet csak úgy lépten-nyomon rázúdítani mindenkire. Főleg egy ismeretlenre. Úgyis mondhatnám, hogy kevesen érdemlik meg.

Az én világomban minden gondolatnak és érzésnek alanyi joga van a lehető legkifejezőbb megnyilvánulásra. Onnan tudom, ha egy helyzet nem az enyém, hogy meg kell válogatnom benne a szavaimat.

Mert nemcsak az számít, hogy az ember mint ír vagy mond, hanem az is, hogy miként írja vagy mondja.

Sokan nem tudnak mit kezdeni a meg nem válogatott szavakkal. Annyira ráálltak az ilyen-olyan megfelelési igényre, hogy már a megfogalmazódás előtt bekapcsol náluk a cenzúra. És ha meglátnak vagy hallanak egy kósza bazmeget, akkor a szívükhöz kapnak, mert erre ’86 óta nem volt náluk példa.

Pedig verbális eszköztárunk nem véletlenül tartalmaz „csúnya” szavakat. Akinek a lábára lépnek a buszon, feltehetően nem úgy nyilvánul meg ösztönösen, hogy „Drága felebarátom, kérlek, legalább helyezd a másik alsó végtagodra a teljes testsúlyodat, ha már ekképp teszed tiszteletedet az intim zónámban!” Létezik erre kevésbé szofisztikált kifejezésmód is, amely figyelemfelhívó jellegének köszönhetően képes gyorsan és hatékonyan tenni a szituáció megoldásáért.

A korlátok nélküli eszmecsere nem feltétlenül foglalja magában a káromkodást, bár én imádom behozni oda is, ahol nem elvileg nem lenne helye.

A „mocskos” száj tisztább emberi kapcsolatokat enged.

Nincs zsákbamacska. Nincs agyalás. Nincs olyan, hogy „jaj, tényleg úgy gondolta?” Mert kijön az, ami van, és úgy, ahogy van.

De mondom: ehhez feltétlenül kellenek „csúnya” – vagy akár „szép” – szavak. Előfordult már, hogy nagy büszkén mutattak be egy megbeszélésen valami nagyléptékűnek tartott szerkesztőségi rendszerfejlesztést, amit szemlátomást olyanok alkottak meg, akiknek a mindennapi munkafolyamatokra nincs semmi rálátásuk. Egy csepp se. Ezt minden jelenlévőnek tudnia kellett, ám mégis én voltam az, aki megszólalt, hogy hát szerintem ennek semmi értelme, de azért köszönjük szépen.

Mert aki kimondja az ilyeneket, az egy kicsit a többiek helyett is kimondja őket.

A többiek meg számítani kezdenek rá, így lesz belőle megmondóember. Régen belecsúsztam ebbe a szerepbe, aztán rájöttem, hogy egy fenét fogok én mások helyett megmondani mindent. Még így is belecsúszom néha: például a fenti helyzetben, amikor a szavaimmal ragyogóan oldalba lehetett bökni egy számomra ismeretlent. Csak hát hanyatt esett tőle szegényke, mert nincs hozzászokva a finomítás nélkül áradó őszinteség elemi erejéhez, amit nem nyom el a jó öreg „tetszeni akarok” kényszer.

Pedig szerintem így lenne természetes.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

 

10 Comments

  1. Benne lehetett ebben az is, hogy egy ismeretlen ne engedjen már meg ilyen hangnemet? Ismerőstől többet szoktak tolerálni.

    Én mondjuk ha kapnék ilyen mailt, nem forwardolnám csak úgy, hogy lássa, egy számára ismeretlen személy mit írt, hanem megírnám, gebasz van, a közöttünk használt közvetlenebb nyelven.

    A rögtön mindent magamra veszek erejét sem szabad alulbecsülni :D Legártalmatlanabb megjegyzésből is olyanok tudnak kerekedni!

    Én pl. nem szeretem ha ismeretlenek csak úgy letegeznek, tapasztalatom szerint ilyenkor akarnak valamit (pl. eladni, saját érdeket bekajáltatni velem), és így akarják a személyesebb légkört megteremteni. Néha ilyenkor belém csap a “maga engem ne tegezzen” attitűd, de nem mondom ki, csak ha olyan erősen nyomul, hogy az már visszatetsző. És ilyenkor is van, hogy megindokolják: mert Amerikában is ilyen laza a stílus… Khm, ott sem minden you=te.

    Kedvelés

    1. De hát nem is vele szemben engedte meg. Ő egy továbbított levelet kapott, ami a főnökének/megbízójának szólt. Ha valaki nem tudja értelmezni a [FWD] taget, az szerintem nem a küldő hibája. :)
      A többivel amúgy egyetértek.

      Kedvelés

    2. az angolból állítólag a tegezés kopott ki, és a magázás maradt meg nyelvtanilag egyszerűsítve :P

      egyébként igen, ennek az elbírásához kell egyfajta bizalmas légkör. de valahol az is igaz, hogy ha továbbítasz egy formabontó levelet, azzal egészen különleges hatást érhetsz el, mert anélkül vállalod, hogy osztozol a benne foglaltak tartalmában és stílusában, hogy te magad kimondanál dolgokat.

      Kedvelés

  2. Ez LOL, mert én is elég sokszor mondok cifrákat, a 2 és fél éves gyerekem előtt is. Mindezt olyan természetességgel, hogy eszébe sem jut utánozni! (Kicsit én is tartottam attól, hogy jaj, majd hogy fog beszélni a gyerek. Hát pont úgy, mint mindegyik másik. :P Mivel a normál kifejezéstáram része pl. az “ó, hogy bassza meg!”, nem tűnik komiszkodási lehetőségnek a gyerekem szemében, ha utánam mondja, így hát nem is fárasztja magát egy ilyen bonyolult hangsorral.)
    .
    Amúgy is egy csomó energiám elmegy arra, hogy a mások által érthetővé csomagoljam a mondani valómat. Így legalább a barátaim felé nem kell még egy réteg papundekli.
    .
    „Drága felebarátom, kérlek, legalább helyezd a másik alsó végtagodra a teljes testsúlyodat, ha már ekképp teszed tiszteletedet az intim zónámban!”
    Na ezt tuti kipróbálom. :)

    Kedvelés

    1. ez nagyon jó gyerek előtti stratégia, mert előttem tabuizálták a “csúnya” szavakat, ezért az összeset megjegyezve képes voltam random pillanatokban felsorolni őket. nagyon hamar beszéltem, és egyszer például minden előzmény nélkül megszólaltam a babakocsiban, hogy “bassza kutya istók faszát lófaszt” :D

      Kedvelik 1 személy

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s