„Mondd meg nekem, hogy mi baj van a mai nőkkel? Én igazán nem várnék el tőlük sokat, mégse lelem a páromat!

Régimódi srác vagyok. Nekem csak annyi kell, hogy rendes lakás, tiszta ruha és meleg étel várjon otthon. Mellettem egy lánynak nem kell dolgoznia, mert szerintem nem az a dolga.

Múltkor is felmentem valakihez, aki azt mondta, hogy rendszerető meg minden… hát ne tudd meg, mi fogadott, amikor beléptem! Rögtön fordultam is kifele. Rendetlenség, kosz, amit csak el bírsz képzelni. Hát hogy lehet úgy élni?

They want to break free.

They want to break free.

Aztán volt olyan lány is, aki az első éjszaka után felkelt, és két és fél órát sminkelte magát. Amit amúgy is utálok! Pláne, hogy annyi idő alatt simán kitakaríthatta volna a lakásomat.

Meg is kérdeztem tőle, hogy nem jutott eszébe. Visszakérdezett, hogy mi takarítanivaló lenne rajta, mert ő nem látja. Ja, mondom, akkor mindegy, hagyjad. Igazából rend van nálam, meg tisztaság, mert én eléggé rendmániás vagyok, ez az egy izém van. De takarítani akkor is mindig van mit!

Nem szégyellem, hogy szoktam takarítónőt hívni, ha úgy adódik. Bár a múltkor kidobtam az egyiket, mert mondom ez nem takarítás, amit ő annak nevez. Sőt arrébb tette a dolgaimat, pedig arra nagyon érzékeny vagyok, hogy mi hol van. Mindennek megvan a maga helye, ahova raktam. Ez jogos, nem?

Szóval én igazán nem várok sokat, csak hogy rend legyen.

Mindenféle korosztállyal próbálkoztam már. A nálam fiatalabbakkal nem tudok normálisan beszélgetni. Őket két dolog érdekli: a lóvé meg a kocsi. Volt, aki első körben rákérdezett ezekre. Azt válaszoltam, hogy munkanélküli vagyok, kocsim meg nincsen. Autókereskedésem van amúgy, de mindegy. Szerintem az lehet a baj, hogy nagyon sokat költök a nőkre. Nekem magától értetődik, hogy meghívom erre-arra, aki egy kicsit is tetszik, csak hát baleknak néznek, és jól le akarnak húzni.

A nálam idősebbekkel az volt a baj, hogy folyton az évek számán túráztak. Hajtogatták, hogy öt-hét évvel öregebbek nálam, pedig engem aztán nem zavart. A beakadt lemez viszont már zavart. A velem egykorúak a legjobbak, olyanokat keresgélek most már főleg. De kezdem azt hinni, hogy reménytelen. Pedig nekem csak egy rendes, kedves lány kell.

Nem ilyen szépségkirálynő, akire ha ránézek, akkor rögtön tudom, hogy nem stimmel.

Mármint külsőre stimmel, csak én tudom, hogy nekem nem olyan kell.

Hanem olyan, aki vár otthon és szeret. Meg kivasalja az ingjeimet.

Én amúgy mindent vasalok, csak a fehérneműt nem. Még sima pólókat meg a farmereket is, mert úgy szeretem. Pedig utálok vasalni, ez igazából női munka lenne, csak hát ugye nő az nincsen. Most gondold el, mennyi mindent kivasalhatott volna két és félóra alatt az, amelyik sminkelt!

Mit röhögsz azon, hogy az első reggelen megkérdeztem tőle, miért nem takarít ki? Már régebb óta ismertük egymást, akkor szerintem már igazán meg lehet kérdezni. Meg amúgy se raboljuk a másik idejét. Annyi sminkkel igazából már mindegy is volt, hogy akar-e takarítani…

Szóval nekem ez az egy rossz tulajdonságom van, hogy régimódi vagyok meg szeretem a rendet.

Vagyis ez lehet kettő, de végül is ugyanaz, nem? Hallod, ha tudsz olyan lányt, aki szeret mosni, főzni meg takarítani, akkor add már meg a számát! Én komolyan nem értem, miért nem találok ilyet. Pedig még dolgoznia se kéne mellettem! Hát köszi a biztatást, hogy majd csak lesz.

Figyelj, te merre mész tovább? Ja, hogy az ellenkező irányba? Pedig olyan jól elbeszélgettünk… Akkor szia!”


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: