A szerénység meg aztán pláne nem erény

Inkább egy sunyi kis törpe, aki angyalkának öltözve suttogja a füledbe, miért nem illik szépnek, jónak és okosnak lenned. Hogy a benned rejlő potenciált még saját magad előtt is sürgősen tagadd le!

Nekem is megtanították annak idején, hogy az a jó kislány, aki szerény. A kisfiúknak nem tudom, mit tanítottak, de valószínűleg ugyanezt, hiszen az iskolában látszott, mennyire nem tudják kezelni a gyerekek, ha kitűnnek valamiben.

Vagy pironkodva álltak egyik lábukról a másikra, amikor véletlenül megnyertek egy tanulmányi versenyt, vagy pedig kábítószerként kaptak rá a külső visszajelzésre, és mellüket titokban veregetve függővé váltak tőle. Nálam mindkét végletes magatartásforma megvolt, mire rájöttem, hogy társadalmilag elvárt forgatókönyvet követek velük a zsigerből jövő reakcióim helyett.

Proud to be modest?
Proud to be modest?

Nézzünk csak egy hétköznapi példát a szerénységre. Tegyük fel, hogy megdicsérik a nadrágodat.

Erre legyinthetsz, hogy á, hagyjad már, tök régi darab. És dönthetsz úgy, hogy soha többet nem veszed fel, mert nem akarsz feltűnni benne. (Megfigyelted már, mennyire sokkolóan egyforma cuccokban jár az emberek többsége…?)

De dönthetsz úgy is, hogy veszel még három másik hasonlót, hiszen így a szerénységed megőrzésével, érdemeid hangoztatása vagy direkt mutogatása nélkül zsebelhetsz be minél több pozitív feedbacket. (Megvan az a tekintet, amivel az ultrafeszülős cuccba bújt nők néznek szét a villamoson, hogy felmérjék, vajon hányan bámulják őket?)

Észre se vettem, de én eljutottam arra a pontra, hogy mosolyogva megköszönöm a dicséretet, és gondolatban hozzáteszem: a nadrág még hagyján ahhoz képest, amit beletettem!

Azért csak gondolatban, mert a szerénységemből út közben ennyi maradt. Nem így néznének ki a mindennapjaim, ha a nagy szerénység mellett teszem le a voksomat. Nem így nézne ki az életem, és nem így néznék ki én sem. Nem feltétlen rosszabbul, de az fix, hogy máshogy. Mert akkor úgy nézne ki mindez, ahogy a szerénység egyetemes sztenderdje szerint ki kell néznie, nem pedig úgy, ahogy a belső indíttatásaim szerint a magaménak érzem.

Persze, nem könnyű kinőni a szerénységet. Ő gyakran kántálja a kedvenc mondatait, miszerint „jó ez így”, „mit akarsz még?”, „megvan mindened, ami kell”.

Mindenkinél eljön a pont, amikor eltöpreng, tényleg jó-e így, mit akar még, és valójában mi kell neki. A szerénység legalattomosabb vonása, hogy gyakran már az őszinte választ is megakadályozza. Miért ne lenne jó, ami mások szerint irigylésre méltó? Szabad-e akarni valamit, amiből csak a kiváltságosoknak – és főleg a szerényteleneknek – adatik? Elfogadható-e, ha más kell, mint a többségnek?

Szerintem akkor álltam át a szerénytelenek közé, amikor azt mondtam magamnak: merek nagyot és sajátot álmodni.

„Nagy” alatt nem valamiféle objektív csillámpóniságot értek, hanem azt, hogy én magam nagyszerűnek éljem meg a helyzetet. Ehhez először is (f)el kellett ismernem, miben vagyok nagyszerű. Úgy álltam neki, hogy „hát ebben meg ebben nem vagyok annyira rossz, de lehetnék sokkal jobb is sajnos”. Most már ki tudom mondani, ha valamiben jó vagyok, és szívből örülök neki, hogy abban is mindig lehet fejlődni.

Most már nem pottyanok bele abba a csapdába, hogy önmagam helyett inkább erényesnek akarjak látszani.


Még több cikk:

 

7 Comments

  1. Tökéletes poszt. Rávilágítottál egy fontos hibámra, amit tegnap elhesegettem. Röviden: Tegnap összefutottam a gimis osztálytársakkal és mikor a képzéseimről beszéltem, akkor “prefixként” ezt tettem hozzá:”áhh ez nem nagy valami”. Már akkor legbelül zavart engem, a saját magam becsmérlése, de persze azért pozicionáltam magamat alájuk, mert mindketten egyetemet végeztek (az más tészta, hogy mindketten teljesen mást csinálnak), szemben velem, aki csak OKJ végzettségekig jutott. Furcsa dolog ez, ezen dolgoznom keĺl.

    Kedvelik 1 személy

  2. Off: Rájöttem azért szeretem iszonyatosan a cikkeidet, (persze azon kívül, hogy kb. 95%-ban egyetértek velük és a stílus is majestic as fuck), mert valamennyire mindegyikkel azonosulni tudok. Elgondolkozom rajta, vajon én is csinálok ilyet/ én is ilyen vagyok, és ha igen/nem, akkor megvizsgálom a lehetőségét, hogy hogyan kéne jobb irányba változnom. Lehet, hogy ez most csöpögősen fog hangzani, de úgy érzem, hogy a cikkeid segítenek a személyiségfejlődésemben és ezt még mindig nagyon köszönöm neked! :)

    On: Szerintem az is közrejátszik, hogy az ember egy adott szituban szerénykedik vagy sem, hogy kivel társalog éppen. Én pl. ha olyan valakivel beszélgetek, akinek tudom, hogy valami miatt nem adatott meg az ami nekem és épp arról esik szó, akkor szerényebb vagyok, mint általában. (Folyton pattanásos barátnőm: Neked milyen szép a bőröd, sehol egy hiba, mintha fotoshoppolták volna. Én: Ugyan, ez csak genetika. (Pedig mondhattam volna egyszerűen, hogy köszi.) ).

    Egyébként meg: “Legfőbb erény a szerénység. Amit magamban szeretek, az a szerénységem.” :) Bakket, most tűnt fel. erény – SZerény. Nem lehet véletlen, hogy a magyar így képezte ezt a szót! :D

    Kedvelik 1 személy

    1. jaaj, de jólesett ez most, köszönöm <3
      mert én közben úgy élem meg, hogy a magam kedvéért nyomom itt a vakert, viszont már azért is simán megéri, úgyhogy kibékültem vele :)

      egyébként lábatlannal én sem osztok meg futós élményt, ez alap…

      a magyar nyelvben pedig semmi se véletlen, pláne berényi miklós neve!!

      Kedvelik 1 személy

      1. “…mert én közben úgy élem meg, hogy a magam kedvéért nyomom itt a vakert…” ez valami tudatalatti dolog lehet, mert ha tényleg csak a magad kedvéért írnád a cikkeidet, akkor arra egy sima word doksi is megfelelő lenne :)

        Kedvelés

        1. nálam az a furaság van, hogy miután kiírtam magamból valamit, a lelkemnek nagyjából mindegy az utóélete. ezért nem is szoktam vitatkozni a posztok alatt, mert ha valaki nem ért egyet, akkor ritkán érzek kísértést a további fejtegetésre.

          de tagadhatatlan, hogy rejlik némi szellemi magamutogatás az egész blog dologban :D

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s