Így lettem „kis picsa” – avagy a nő szükségszerűen butácska?

Miközben kedvesen magyarázták nekem, mi az a mobil alkalmazás, majdnem felemeltem a kacsómat, hogy állj.

Korábban írtam róla, hogy soha, semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem ért a nemem miatt. Nem is értettem azokat, akik erről dumálnak. Azóta fordult a kocka.

Maga a folyamat alig tudatosult bennem: az egyik kép, hogy a munkám során úgy kommunikálok a másik nem tagjaival, mint „férfi a férfival” – tehát tárgyalok, megoldok és továbbállok –, a következő pedig, hogy keresztbe tett lábakkal pislogok, miközben úriemberek készségesen fejtegetik nekem a nyilvánvalót.

A helyzetet fokozza, hogy szerintem elég bambán tudok pislogni olyankor.

Azért csinálom, mert nem értem, hogy szerintük miért nem értem alapból, de ők meg nyilván azt hiszik, hogy még akkor sem értem… szóval kívülről nézve biztos viccesek ezek az első tizenöt másodpercek. A tizenhatodikban úgyis felteszek egy kérdést (nem odazúdítok hatot, mint régen), amiből lejön, hogy a kompetenciám esetleg meghaladja egy zsák lepkéét. Közben ott motoszkál bennem: miért?

A bambán nézés profizmusa.
A bambán nézés profizmusa.

Kedden – pont nőnapon… – történt, hogy a húbazmeg-kapcsolóm néhány óra leforgása alatt egymás után háromszor kattant ki.

Ráadásul éppen munka kontextusban, ahol aztán végképp nem tartom elveszettnek magam. Egy délelőtti megbeszélésen – egyébként aranyos srácoktól – megtudtam, hogy a fejlesztés alatt álló mobilalkalmazást meglepő módon mobil eszközökre szánják. Itt magától megoldódott a pikantéria, miután rákérdeztem néhány lényegi dologra.

Délután valaki másnál érdeklődtem, hogy vegyek-e céges routert, mert épp olyan boltban jártam – és azt a választ kaptam, hogy á, én úgysem tudom, milyen kell, szóval ő majd intézi, hagyjam csak. Neki azt mondtam, hogy sejtem éppenséggel, de rendben, köszi szépen.

Nem láttam értelmét kifejteni, hogy alkalomadtán ülve pisilő egyének is képesek hálózatot konfigurálni.

Később pedig egy harmadik alany jóvoltából megokosodhattam, miképpen működik a weboldalakba ágyazható Facebook lájk doboz, hátha sohasem volt szerencsém javascript (vagy bármilyen) kódhoz…

Így amikor estefelé egy kollegina – aki jóval többet látott-tapasztalt már nálam, és sírva nevetősen nyílt szókimondásban vagyunk egymással – ezeket hallva őszinte lelkesedéssel átnyújtott nekem egy cuki rózsaszín reklámajándékos zsebtükröt „úgyis olyan kis picsa vagy” kommentárral, ikdszé fejjel rávágtam, hogy köszcsy, s rögvest kinyitottam.

Farkasszemet néztem magammal. Rápillantottam az egy hónapja semmi sminket nem látott arcomra. Eszembe jutottak az idők, amikor azt hittem, hogy a vakolat lehet az egyetlen nőies dolog rajtam és bennem. Egy éve még úgy volt, ma már történelem. Akkor még haragudtam a kerek részeimre, hogy miért nem szögletesebbek, a szögletesekre pedig azért, hogy miért nem kerekebbek. Gyerekként éltem otthon all-inclusive ellátással, és más dolgom sem volt, mint hogy melózzak és határozottan tárgyalgassak. Úgy éreztem biztonságban magam.

Most meg… kívül-belül máshogy van. Annyira, hogy…

felfedeztem egy higgadt belső tartást magamban, aminek köszönhetően senkinek se tépem le a fejét, amikor a nulladik körben síkhülyének butácskának néz.

Inkább csak szelíden rávilágítok: nyugodtan mondhatod a lényeget, muci. De ha nem mondod, úgy is jó, addig majd legfeljebb a tükörrel szórakozom…


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s