Csak olyan sértés ütközhet ilyen mértékű tiltakozásba, aminek jócskán van igazságtartalma. Hiszen ha nem volna, akkor mindenki legyintene, hogy hülye, aki mondta.

A sztori ugyebár, hogy Klinghammer István ex-államtitkár „borotválatlan kockás ingeseknek” titulálta a kormányzati intézkedésekkel egyet nem értve tüntető tanárokat.

Akik ha nem azok lennének, akkor arisztokratikusan felvonták volna a szemöldöküket, hogy ejnye; vagy talán még nevetnek is egyet. De nem ez történt. Az történt helyette, hogy egy csomóan kockás inget húztak magukra – ország-világ előtt megmutatva, mennyire zsigereikbe mart a kritika.

Nagy a fejetlenség. | Fotó: psheart.blogspot.com

Nagy a fejetlenség. | Fotó: psheart.blogspot.com

Nem tudom, ki hogy van ezzel, ám én észrevettem: kizárólag arra a negatív visszajelzésre reagálok csípőből, látványosan, kézzel-lábbal tiltakozva, aminek a szívem mélyén rögtön tudom, hogy van alapja. Azért érnek célt a szavak.

Ha valaki viszont komplett baromságot állít rólam, nem szoktam érezni, hogy időt és energiát kellene pazarolnom a reakcióra. Mivel mindez nem csupán nálam van így, hanem alapvető pszichológiai törvényszerűség, ezért…

A kockás ingben pózolók sajnos nem Klinghammer Istvánt vagy a kormányzati politikát, hanem inkább saját magukat égetik.

Most felmerülhet az érintett olvasókban, hogy kurva anyámat (aki amúgy nem az ősi mesterséget űzi, hanem tanár, haha), rohadjak meg gyorsan. Nekik javaslom szeretettel, hogy ugorjanak vissza az előző bekezdésre, s addig ismételjék a folyamatot, amíg indulatmentesen el tudnak határolódni az eszmefuttatásomtól. Avagy addig, amíg rá nem jönnek, hogy esetleg véletlenül igazat beszélek – bár ez elsőre túl nagy lépés lenne.

Ha én tanár lennék, és mindenképpen jelezni szeretném, hogy egy politikus állásfoglalása nem tetszik, akkor nem kockás ingbe öltöznék.

Hanem úgy jelennék meg, ahogy egy pedagógusnak illik. Ami nem feltétlenül kiskosztümöt jelent. Sőt, nem is ruhát. Sokkal inkább egy olyan kiállást, ami magában hordozza azokat az intellektuális és emberi értékeket, amelyek klasszikus értelemben tanárrá tesznek egy tanárt.

Ezek az értékek nincsenek meg mindenkiben. Nem is baj, hiszen minden szakmában akadnak olyanok, akik tulajdonképpen nincsenek a helyükön – csak odatévedtek. A katedrán állva ők azok, akik nem tudnak mit kezdeni a diákokkal, úgyhogy felolvassák nekik az anyagot egy könyvből, vagy valami készen letöltött prezentációból. Szerintem ők az igazi „kockás ingesek”, akármit is viselnek éppen.

Mert a vak is látja, hogy a politikus szavai mindenről szóltak, csak a hirtelenjében szimbólummá vált ruhadarabról nem.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk: