Akinek nem kockás az inge, ne vegye magára!

Csak olyan sértés ütközhet ilyen mértékű tiltakozásba, aminek jócskán van igazságtartalma. Hiszen ha nem volna, akkor mindenki legyintene, hogy hülye, aki mondta.

A sztori ugyebár, hogy Klinghammer István ex-államtitkár „borotválatlan kockás ingeseknek” titulálta a kormányzati intézkedésekkel egyet nem értve tüntető tanárokat.

Akik ha nem azok lennének, akkor arisztokratikusan felvonták volna a szemöldöküket, hogy ejnye; vagy talán még nevetnek is egyet. De nem ez történt. Az történt helyette, hogy egy csomóan kockás inget húztak magukra – ország-világ előtt megmutatva, mennyire zsigereikbe mart a kritika.

Nagy a fejetlenség. | Fotó: psheart.blogspot.com
Nagy a fejetlenség. | Fotó: psheart.blogspot.com

Nem tudom, ki hogy van ezzel, ám én észrevettem: kizárólag arra a negatív visszajelzésre reagálok csípőből, látványosan, kézzel-lábbal tiltakozva, aminek a szívem mélyén rögtön tudom, hogy van alapja. Azért érnek célt a szavak.

Ha valaki viszont komplett baromságot állít rólam, nem szoktam érezni, hogy időt és energiát kellene pazarolnom a reakcióra. Mivel mindez nem csupán nálam van így, hanem alapvető pszichológiai törvényszerűség, ezért…

A kockás ingben pózolók sajnos nem Klinghammer Istvánt vagy a kormányzati politikát, hanem inkább saját magukat égetik.

Most felmerülhet az érintett olvasókban, hogy kurva anyámat (aki amúgy nem az ősi mesterséget űzi, hanem tanár, haha), rohadjak meg gyorsan. Nekik javaslom szeretettel, hogy ugorjanak vissza az előző bekezdésre, s addig ismételjék a folyamatot, amíg indulatmentesen el tudnak határolódni az eszmefuttatásomtól. Avagy addig, amíg rá nem jönnek, hogy esetleg véletlenül igazat beszélek – bár ez elsőre túl nagy lépés lenne.

Ha én tanár lennék, és mindenképpen jelezni szeretném, hogy egy politikus állásfoglalása nem tetszik, akkor nem kockás ingbe öltöznék.

Hanem úgy jelennék meg, ahogy egy pedagógusnak illik. Ami nem feltétlenül kiskosztümöt jelent. Sőt, nem is ruhát. Sokkal inkább egy olyan kiállást, ami magában hordozza azokat az intellektuális és emberi értékeket, amelyek klasszikus értelemben tanárrá tesznek egy tanárt.

Ezek az értékek nincsenek meg mindenkiben. Nem is baj, hiszen minden szakmában akadnak olyanok, akik tulajdonképpen nincsenek a helyükön – csak odatévedtek. A katedrán állva ők azok, akik nem tudnak mit kezdeni a diákokkal, úgyhogy felolvassák nekik az anyagot egy könyvből, vagy valami készen letöltött prezentációból. Szerintem ők az igazi „kockás ingesek”, akármit is viselnek éppen.

Mert a vak is látja, hogy a politikus szavai mindenről szóltak, csak a hirtelenjében szimbólummá vált ruhadarabról nem.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

7 Comments

  1. Sokban igazad van, Alexandra, de én kicsit más szemüveggel nézem ezt. Valami végre pöppet összerántotta ezt a kontraszelektált pedagógusgárdát, melynek jó harminc évig én is a tagja voltam, és magunkat szemlélve gyakran eszembe jutottak a közismert Ady-sorok:
    “…De ha a piszkos, gatyás, bamba
    Társakra s a csordára nézett,
    Eltemette rögtön a nótát:
    Káromkodott vagy fütyörészett.”
    Most ezért jókedvvel fütyörészek, és szeretettel üdvözöllek! :-)

    Kedvelés

  2. Szerintem nem sértődésből csinálják az egészet, hanem találtak egy jelet, ami összeköt, mindenkinek van otthon, és nem büntethető a viselete. A kokárdánál is kevésbé: csak szabad felvenni egy kockás inget? Forradalom van, Tempty! Kiállás a kockás ing, nem sértődés. Nem Klinghammer ellen tiltakoznak, hanem az ellen a sokéves folymat ellen, amelyben ilyenné züllött az oktatás, az intétzmények autonómiája. Amelyben a jó tanár már jó bürokrata.

    Nem nagyon tekinthetünk el attól sem, hogy a kockás inges (egyébként az én szövegeimben is) a lúzer, ízléstelen, hagnyag, rosszul öltöző metaforája. És ha Klinghammer ilyennek tartja és kommunikálja a tanárokat, az van olyasmi, mint a leniggerezés, lebuzizás, minek következtében ezek a szavak egy bizonyos körben, időre büszkén vállalt öndefiníciók lettek, pl. a Pride című filmben. Szerintem ilyesmi történik.

    Hogy van-e alapja? Nem tudom, de érthetetlen a rosszindulat és a bántani, leszólni akarás, mindig megdöbbent. Ezek nem építő kritikák, ez cikizés, gőg. Senki nincs hiba, gyarlóság nélkül, és nem olyan erős az énünk, hogy tudhassuk, ez BIZTOSAN nem igaz ránk. Ebben nincs abszolút igazság, van az a szemszög, ahonnan olyannak tűnünk, és ez rémisztő. A tanárok igénytelennek, én túl izmosnak és fitneszmánnak meg sznobnak meg rossz anyának, akármi. De nekem ezeket olyasvalaki mondja, olyan akar nyilvános vesszőfuttatást, akitől én nem akarok semmit, és nem bántottam soha, nincs közös ügyünk. Ettől döbbenet.

    Én is ugrok, mindenre, mert idegesít a rosszakarat, a nem nyugvó kötözködők, és szeretek erre a vislekedésre rámutatni a többiek miatt és előtt. Nagyon nehéz olyan bölcsnek lenni, olyanná válni, hogy (jól fejlett tanári attitűdökkel) ne akarjam megmutatni, miért téves és sztereotip az, amit írnk pl. a “túl” izmos nőkről.

    Kedvelés

    1. ó, köszi az érvelést, hiszen bennem fel se merült egyébként, hogy bármiféle forradalom lenne :O

      nem azért, mert vak volnék, hanem mert a forradalmárok általában tudják, mit akarnak és hogyan akarják. a magyar közoktatás tragédiája, hogy csak arról szoktunk értesülni, kinek mi nem tetszik. nincsenek sokak által elfogadott és hangoztatott irányelvek, nincsenek széles körben támogatott vezéralakok… márpedig úgy nem lehet nekilátni a falak lebontásának, hogy fogalmunk sincs, mit szeretnénk a helyükre építeni.

      egészség-életmód-sport témában viszont már vannak egymással versenyző elvek és személyek, így a dolog még akkor is előre visz hosszú távon, ha minden idők legfurcsább táplálkozási trendjeit éljük. bár maga a tény, hogy “reform” sütireceptek manapság negyed kiló vajjal kezdődnek, körülbelül annyira perverz, mint amilyen órákon oktatás címén részt vettem… :D

      testarányokról vitatkozni meg eleve felfoghatatlan abszurdum, hát mindenki legyen olyan, amilyennek boldog!

      Kedvelés

      1. A test, sajnos, nem csak döntés, hanem péksütibe torzult olcsó gyorskajálás, autós-okostelefonos-torrentes élet eredménye, és nem úgy tűnik, mint ha mindenki döntött, jól döntött volna, és jól lenne benne. Inkább megállíthatatlan, szükségszerűnek gondolt romlás, pedig olyan kapacitások és örömforrások vannak a testünkben! Ráadásul a test, a döntés nem csak a mienk, hanem terhet ró a környezetünkre, szeretteinkre is, ha szétcsúszik. De amikor az életmód jelei megmutatkoznak, akkor megmagyarázzuk, hogy az évek, az alkat, az anyukánk, meg ez így szép, így szeretjük…

        Kedvelés

      2. A forradalmak sosem egységesek, általános elégedetlenségből születnek, nem tűrhető tovább, ami van, és nem is fontos, hogy egységesek legyenek. Ha utánaolvasol, van rengeteg komoly érv, kezdeményezés, megfogalmazott irányok. Akár épp az autonómia, a központosítás helyett a sokféleség igénye.

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s