Sajnos elkövettem, és rögvest meg kellett ígérnem, hogy többé nem adom ilyen esztelenségre a fejem.

Mindegy, hol történt, és hogy pontosan miről van szó. Szerencsére elég felé dolgozgatok a balladai homályhoz.

Annyi a lényeg, hogy icipici utánajárással és szakértői véleménnyel írtam egy kamu – azaz szándékosan megtévesztő, áltudományos – reklámmal hirdetett még nagyobb kamuról. Szerintem ez tök hasznos. Talán a leghasznosabb típusú ismeretanyag, amit az adott műfaj és téma megenged. Mégis azt az állásfoglalást kaptam, hogy ilyet többet ne.

Ne nyomozzá', pihenjé'! | Fotó: tvdags.se

Ne nyomozzá’, pihenjé’! | Fotó: tvdags.se

Munkáját szerető – pláne önellátó… – újságíróként úgy illene reagálnom, hogy rendben van, jó. Egyébként így is reagáltam, mert hát hogyan máshogy? De ettől még nem szégyellem bevallani, hogy fájt az eset. Hogy mimnek fájt, egyelőre még nem sikerült eldöntenem, mert néhány órára egy masszívan kavargó húbazmeggé változott a lelkem, aztán mély sóhaj kíséretében elengedtem a történetet.

Nem vagyok egy oknyomozó alkat. Eszem ágában sincs szimatolni, szöszmötölni és látványosan vizes lepedőt huzigálni. Senkin sem szeretnék bosszút állni. Elismerésem annak, aki megteszi, de nekem csak annyi kell, hogy ha belefutok valami nyilvánvaló néphülyítésbe, akkor finoman jelezzem a népnek: „hülyítve vagy, te!”

Nem vagyok álszent sem. Tudom, hogy a médiumok hirdetési bevételből élnek, és az anyagok megírásánál többnyire szem előtt kell tartani bizonyos… „irányelveket”. Ezek nagy részével békésen együtt élek.

Sőt, olyan is előfordul, hogy a népszerűsítendő termék vagy szolgáltatás véletlenül jó. Az egészség téma viszont gyenge pontom: ha valaki azzal baszakszik – például fogyókúrás talptapaszt, mindenmentes istennyilát vagy fura összetevőkkel teli ráncfelvarró krémet kínál –, akkor reflexből az asztalra csapok.

Van olyan sztorim, amelyiknél többek között azért jöttem el valahonnan, mert nem hagytam, hogy a nevemmel „Milyen egészséges az energiaital!” jelmondatú kampányt futtassanak.

Amit nekem kellett volna összeállítanom tematikailag. Még egy gyártó által bőven megfinanszírozott tanulmányt is kaptam, ami elvileg alátámasztotta, hogy az említett holmi kilencven százaléka víz, a többi pedig vitamin és áldásos anyagcsere-serkentő koffein, így napi ötöt nyugodtan benyomhat belőle bárki. Alkohollal keverve és várandós kismamák is.

A kampány lefutott, én pedig még előtte el, így a végén mindenki boldog lett. (Kivéve, akik a médiaüzenetet kritikátlanul befogadva tényleg megitták a napi ötöt, mert ők a kardiológia meg a cukorbeteg szakrendelés között futkosnak… szegények!)

Olyan is volt már korábbi megbízásomnál, hogy szóltam: figyeljetek már, ez a kárikittyom kapszula, amivel körbetapétáztuk az oldalt, kurvára nem fogyaszt! „Nem baj, eleget fizetnek érte, hogy azt mondjuk…” – szólt a válasz.

A mostani „indokolatlan tényfeltárásos” ügy pedig azért fáj még jobban, mert itt semmiféle üzleti érdek nem játszott szerepet a dologban. Nem hirdető cuccát „járattam le”, nem tapostam perelgetős multicég imidzsébe.

Egyszerűen csak arról van szó, hogy minek vállalni a szakmai felelősséget, ha ugyanaz a látogatottsági adat öt perc alatt, három laza sor odakanyarításával is hozható.


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk: