Trendi témákat díjaznak, nem pedig műalkotásokat

Még sehol sem láttam leírva: legalább nyolcvan százalékban a témaválasztáson múlik egy mű „díjazhatósága”. Mintha tabunak számítana – pedig nyilván mindenki tudja, hogy így van.

Ez most nem arról szól, hogy szerintem szar lenne a Golden Globe-ot bezsebelő, frissen Oscarra jelölt Saul fia. Nem is láttam. Más konkrét filmről sem szól, mivel nem vagyok egy filmnézős alkat. Sőt, nemcsak a filmekre vélem igaznak, hanem például zenére és a szövegekre is: dalokra, regényekre, cikkekre, versekre, novellákra.

Velem is előfordult már, hogy éppen a társadalom elevenébe vágó témáról firkálva éreztem: ebből valami lesz.

Nem mondom, hogy nem jó. | Fotó: NOL.hu
Nem mondom, hogy nem jó. | Fotó: NOL.hu

Valahol természetes és jó dolog, hogy az aktuális feszültségforrásokat tükrözik a kortárs alkotások. Mert ugye mi mást tükröznének? Lehetnének még történelmiek vagy merészen jövőbe tekintőek, de azoknak ritkán jár kitüntető figyelem.

Maga a tendencia nem zavar. Az viszont már picinykét böki a csőrömet, hogy az elismerésre esélyes filmekről mindig a következőképpen nyilatkozik az emberek többsége: „hát én ezt kurvára nem értettem, de a téma miatt biztos oszkár lesz belőle”.

Előfordulhat, hogy valami nem stimmel nálam észjárásilag, ám én csak olyasmit díjaznék, aminek az üzenetét sikerült közérthető eszközkészlettel tolmácsolni.

Nem követelmény, hogy a hat elemit végzett bivalypusztai Joli néni összehasonlító elemzésbe tudjon róla bocsátkozni, de a lényeg lényege azért jusson el hozzá is. Ne pedig csak annyi, hogy látott, hallott vagy olvasott „valami furát”, ami a furaság olyan szélsőséges kategóriájába tartozik, hogy „odafent” tutira el fognak tőle ájulni.

Az én kultúráról alkotott képemben nincs fent vagy lent, nincs elit vagy alantas, nincs jó vagy rossz. Csak „átjön” és „nem jön át” van. Előbbihez egy nyelvet kell beszélnünk az alkotóval. Most ezt nem úgy értem, hogy minden művésznek és tollforgatónak muszáj folyton „a nép nyelvén” szólnia. Egyszerűen úgy értem, hogy ennek az eszeveszett kettősségnek nincs helye. Annak a kettősségnek, hogy…

Az emberek nagy része nem is érti, amitől papíron illene hanyatt esni.

Azt pedig, hogy mitől illik hanyatt esni, pont olyan változékony divat határozza meg, mint a limitált szériás körömlakkszíneket. Persze, akadnak slágertémák, amik a klasszikus vörös módjára visszatérnek – csak hol rövidre vágott, hol pedig hosszú karmok jelentik a vászont.

Ez a tendencia sem zavar. Az viszont már egy kicsit igen, hogy mintha az adott tematikán belül valahogy sosem lenne olyan magas a mérce. Hiszen úgyis illik megnézni, meghallgatni vagy elolvasni – esetleg ami a legjobb: látatlanban másokéról kopírozott véleményt nyilvánítani. A trendkörön kívül pedig nehezebb a kortársak figyelmére méltót alkotni.

A divattémák viszont eleve reflektorfényben vannak. Lady Gaga partierőszakot taglaló száma például egy erről szóló dokumentumfilm betétdalaként járja végig a Golden Globe-tól az Oscar-jelölésig vezető diadalutat, noha a szövege csupán – az előadó egyébként gazdag szimbolikájához méltatlanul – néhány elkántált mondat. Olyan az egész, mint amikor egy újságíró ásítozva pötyög le egy olyan hírt, amit meg kell írni.

Pont ez a szomorú a trendi témájú műalkotásokban: születésüket és befogadásukat is gyakran körüllengi egyfajta kínos muszáj-szag.


Még több cikk:

 

4 Comments

  1. Azért vannak szintek – akár tetszik ez nekünk, akár nem – a különböző művészeti területeken, lásd a ponyva nem egyenlő az orosz nagyregényekkel, amelyek eleve nem lehetnek egyenlők pl. egy Kahlil Gibran-nal, mégis mindegyik lapra íródott meg betűkből áll. Ilyen a film is és minden művészet.

    Az Oscar-díj, vagy a Golden Globe az onanizáló nyugat lelkiismeretének csitítgatása hogy azért a “világ dolgaira nyitottak, meg ugye a művészet”… – meg a pénz, persze.
    Amúgy a témaválasztással kapcsolatban van ugye egy általános formula, miszerint pl. holokausztról filmet csinálni hálás feladat díj ügyileg, mert úgyis kap, esetleg Oscar-t is. Épp a 444-en foglalta össze valaki, hogy azért nem pont így van, mert volt az elmúlt 20 évben jó pár az előbbi témát boncolgató film (pl. Zongorista) mégsem kapott Oscart. Érdemes megolvasni, mert egy rahedli filmet felsoroltak benne.

    Én kíváncsi vagyok a Saul fiára, ha meg győzne, akkor meg felőlem a Margit híd tervrajzának kalandos történetéről is szólhatna, ami megjárta az Antillákat is egy meztelen utazó bőre alá varrva – ami nyilván nem igaz. :)

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s