Nem is az úszásról szól Hosszú Katinka balhéja

Engem nagyjából annyira érdekelnek a sporthírek, mint eszkimót az akciós hűtőszekrények. De ez a hosszúkatinkás történet mintha nem is az úszásról szólna valójában. Hanem inkább „a világok harcáról”, hogy úgy mondjam.

Vagyis tudom, hogy leginkább sehogy se illene mondani, mert sokan lesznek, akik magukra veszik, és alaposan meg fognak sértődni. De itt most szerintem az történik, hogy egy magyar lányka félig már amerikai lett, így többé nem tud az itteni dolgokkal mit kezdeni – s azok se tudnak vele, hogy teljes legyen a kép.

Egyébként sem az amerikai, sem a magyar „dolgok” nem jók vagy rosszak önmagukban. Csak hát ugye polaritásról van szó szemléletmódban. Egy szabadabb és egy kötöttebb kultúra. Egy individualista és egy kollektivista.

Ez most komoly. | Fotó: faktor.hu
Ez most komoly. | Fotó: faktor.hu

Ott elképzelhetetlen lenne, hogy egy sportolónak ki kell állnia az olyan alanyi jogon járó támogatásért, ami itt kevesek kiváltságának számít. Ott máshogy áramlik a pénz, mást jelent az ön- és a csoporttudat, más érzés embernek lenni. Nem jobb, nem rosszabb – ismétlem megint.

Szóval én úgy gondolom, hót mindegy, ki milyen pozícióról mond le a magyar úszószövetségben, kivel ordibál Hosszú Katinka férje, vagy éppen maga a bajnok hol tartózkodik éppen. Úgysem az úszásban leledzik konfliktus gyökere.

Van ez a fogalom, hogy magyar mentalitás. Beletartozik egy csomó minden. Ez egy identitás, egy magatartásminta, egy attitűdkészlet. Minél kevésbé multikulti egy ország, annál mélyebben véstek kőbe mindent. Tehát nálunk nagyon, mert mindig is etnikailag homogén nemzetállamról álmodtunk. Hiába sírják sokan vissza a naaagy Magyarországot, történelemből tudjuk: nehezen toleráltuk a földrajzi kiterjedéssel járó népességbeli változatosságot.

Ha jönne a csodaturul, hogy visszaállítsa azokat a bizonyos Trianon előtti állapotokat, rögtön felszólalnának egy csomóan, hogy deportáljuk már a régi-új határokon kívülre a szlovákokat, az ukránokat, a románokat és másokat. Csak magyarok maradjanak, akik magyarul beszélnek és gondolkodnak.

Hosszú Katinka ideje nagy részében már amerikaiul beszél, s úgy is gondolkodik.

Természetes folyamat, ha az ember pont ott találja meg a szakmai és magánéleti kiteljesedést. Ezzel semmi baj nincs. Azzal sincs, hogy az ottani értékeket igyekszik hazahozni. „Milyen értékeket, höö?” – bődülhetnek fel azok a díszmagyarok, akik miatt a szelíd értelmiségnek már esze ágában sincs hangoztatni, hogy „magyar vagyok”. Pedig értékek akadnak mindenhol.

Amerikában az az egyik érték, hogy alapvetően mindenki kiállhat önmagáért, és szabadon viselheti ennek következményeit.

Magyarországon az az érték, ha az ember tekintettel van másokra, és nem bánt meg senkit.

Aki e két utat minden élethelyzetben ötvözni szeretné, nemes egyszerűséggel beledöglik. Vagy legalább iszonyúan megszívja, mert két szék között a pad alá esik. Mindkét beállítottsággal lehet boldogulni. Mindkettővel lehet sikeresnek lenni. Sőt, az a legjobb szerintem, ha valaki egészségesen és önazonosan el bír közöttük lavírozgatni.

Csakhogy Hosszú Katinka most olyan szituációba került, amiben a külvilág szerint tökéletesen kellene alakítania a magyart, az amerikait meg a sportolót is. Ja, plusz a nőt, elvégre edzősködő férje révén a magánélete is terítékre került. Ilyen alakítás még az Oscar-esélyesek között sincs. De azért én drukkolok neki, hátha mégis el tudja játszani.


Kapcsolódó posztok:


Még több cikk:

 

2 Comments

  1. Tök jó, nagyon tetszik, hogy egy kicsit felülről, összefüggéseiben, nem szokványos szemszögből nézed. Lájk. :)

    Az egy érdekes felvetés, hogy “Amerikában az az egyik érték, hogy alapvetően mindenki kiállhat önmagáért, és szabadon viselheti ennek következményeit.
    Magyarországon az az érték, ha az ember tekintettel van másokra, és nem bánt meg senkit.”. Ha úgy nézzük, hogy a szólásszabadság az, amit ez az XKCD oldal: xkcd.com/1357/ elmond, akkor az ott van. Ha azokat a híreket nézzük, amik az egyetemeken jellemző ultimately polkorrektség erőltetéséről szólnak, hát akkor Magyarországon sokkal kevésbé szempont a másik meg nem sértése. (Oké, lehet azt mondani, hogy ők (mármint az amerikai egyetemisták) mélységesen egyetértenek azzal, hogy bárki kiálljon a saját véleményével, legfeljebb a gyakorlatban az történik, hogy mindenhonnan kiközösítik, ha nem tetszik a véleménye. Hát Istenkém, ez a következmény, tessék vállalni.)

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s