Instant normálisságteszt: mi jut erről a képről eszedbe?

Az első három szót baromi gyorsan hadard el! Rögtön mondom az eredményedet.

De előtte álljunk csak meg! Mert fogós kérdés, hogy egyáltalán mi számít normálisnak, továbbá annak lenni erény-e.

Te például minek örülnél? Ha az lenne a villámdiagnózisom, hogy „igen, normális vagy”? Netalán pont az ellenkezőjének, hiszen úgyis a magadénak – vagy legalább „menőnek” – érzed a szembemenetelt? Akarsz-e normális lenni, bármit is jelentsen ez?

Nekem így is jó.
Nekem így is jó.

Miután ezen jól eltöprengtél, jöhet a lényeg. Amennyiben a jégcsapos hinta láttán bármilyen egészségügyi probléma eszedbe jutott, normális vagy a szó klasszikus értelmében. „Aki erre ráül, az megfázik”; felfázik, lefázik, összefázik, visszafázik, satöbbi. Legalábbis illik neki. Akár biztosra is veheted, hogy ha te megtennéd, tutira húszpercenként járnál utána pisilni.

Namármost… nekem a következő három szó ugrott be: „szép, szabadság, játék”. Ennek fényében vidáman ücsörögtem rajta, s a hólyagom tökéletes egészségnek örvend csodák csodájára.

Én elvileg nem vagyok normális, mert olyan vérlázító dolgokat gondolok például, mint hogy pusztán a hidegtől még soha, senki sem fázott meg.

Attól a tudattól viszont, hogy adott szituáció százszázalékos bizonyossággal náthát von maga után, már annál többen. A hintázást követő késő este egyébként szakadó januári ónos esőben száguldottam placcsogtam le futva a hegyoldalról. Persze, azért a fejem fölé tartottam a szamócamintás, Dániában igencsak megtépázódott kis esernyőmet, hogy meglegyen a fizikai komfort. És olyan kellemeset kocogtam tizenegykor, hogy hétágra sütő nap társaságában se lett volna jobb.

Anyukám például most biztos a szívéhez kapott olvasás közben, hogy „hát meg akarsz halni, kislányom, hülye vagy te?” Az idekattintók jelentős része pedig annál a mondatnál nyomhatott az ikszre a jobb felső sarokban, hogy a hidegtől nem lehet megfázni. Ekkora baromságot, mi? Egy ideig amúgy oltári kellemes ilyen előfeltevésekkel, beidegződésekkel, hitrendszerekkel vagy energiamintázatokkal élni, nevezzük őket bárhogyan is. Nyújtanak egy biztos alapot: ha ezt csinálod, az lesz, kész. Így jártak a felmenőid hetedíziglen, mint ahogy a társaid közül is mindenki.

Aztán jön egy magamfajta, aki azt mondja, hogy semmi bajod nem lesz a fagyos hintától meg az ónos esőben futástól.

Pedig én is normálisnak születtem: ennek megfelelően életem első évtizedét megfázva töltöttem. Elhittem, hogy a hőmérő higanyszálának lent maradása egyenesen az immunrendszeremet veszi célba. Elhittem, hogy ezt és ezt csinálhatom, ilyen-olyan keretek között, s iksz vagy ipszilon dolgot kapom érte cserébe. Mert a világ így működik. Aki máshogy véli, az vagy szektás, vagy kretén – vagy mindkettő, maybe. Én pedig tökéletesen normális vagyok, tehát azok hagyjanak engem békén.

Huszonhat évből huszonkettőt normálisságra való törekvéssel töltöttem. A kortárs csoportba csöppenéssel, azaz oviban kezdtem, tavaly fejeztem be végleg. Huszonegy tájt már unogattam, úgyhogy elkezdtem tudatosan vizsgálni, mi az, ami rám rakódott kívülről, és mi az, amiben legbelül hiszek.

Komplett faszságokat tekintettem egyetemes igazságnak, de nem haragszom magamra érte, mivel mindnek megvolt a maga funkciója akkor és ott az életemben.

Ügyesen megideologizáltam korábban, hogy melyik vágyam miért nem teljesülhet, s amikor ezektől a látszólagos törvényszerűségeket megkérdőjeleztem, először jött a teljesülgetés, utána pedig a kétely.

Mert tegnap is megcsúsztam ám az ónos esőben. Nagy léptekkel, tempósan sétáltam már egy ideje, amikor megszólalt az agyamban a vészcsengő, hogy „hú, bazmeg, lassíts, mert ez ónos eső, te is esel vele együtt!” Abban a szent pillanatban csúsztam vagy három métert, hogy aztán a következő húsz lépést rémülten totyogva tegyem meg. Tíznél megint megcsúsztam sikeresen.

Na, akkor vettem egy mély lélegzetet, és azt mondtam magamnak: csússzon, aki akar, de én most laza eleganciával hazamegyek, mert semmi kedvem pancser módra tipegni itten. Pláne kitörni a nyakamat, de a gondolat teremtő erejével óvatosan kell bánni, szóval ilyet még szófordulat gyanánt se eresztek meg. Kár, hogy Taylor Swift pont akkor dalolta a fülembe, hogy „twenty stitches in a hospital room”, de vele is közöltem képzeletben, hogy legfeljebb neked, kisanyám, nekem aztán nem!

Nekem már az a normális, hogy miután ezt lerendezem magammal és Taylorral, úgy sétálok haza a nyálkás úton, mintha csak korzóznék az üde májusi napfényben. Ha pedig olykor mégis megcsúszom, akkor igyekszem visszanyerni az egyensúlyom.

De az út hosszú, és előfordult már, hogy az időjárás közbenjárása nélkül is példásan seggre estem rajta.

Mert a „néha illik seggre esni” és a „rég estem seggre” kombinációja pont azt eredményezi, hogy vígan megy az ember az utcán, aztán egyszer csak eltűnik a képből lenti irányban. (Ja, náthás pedig három hete voltam, amikor nem fáztam ugyan, ám csöppet kicsináltam magam a melóval.)

Ha te még úgy érzed, hogy felfáznál a fagyos hintán, vagy éppen Tüdő Gyulával fognál kezet egy téli zuhés futás után, egyiket se próbáld meg egyelőre: az elvárásod ugyanis teljesülni fog – ha tetszik, ha nem. De már akkor is úton vagy az én normálisom felé, ha végigolvastad ezt…


Kapcsolódó poszt:


Még több cikk:

 

 

20 Comments

  1. Hát na megint olyat írtál, amire az első gondolatom, hogy hűbazmeg, mennyire egyetértek, és én is mennyire pont így.
    Aztán rájövök, hogy canis merga infortunatus magnus-t, már legalábbis az én is mennyire pont így-re. Ott kezdődik, hogy én sosem tudtam, és nem is akartam beilleszkedni, viszont igazán “telibe lázadni” sem mertem a rendszer pofáját. Ellavíroztam az oldalvizen, sem be nem törtem, sem ki.
    És ma is pontosan ezt csinálom, és kezd igazán tarthatatlanná válni.

    Kedvelés

  2. Nekem az a tanulság, hogy az utánajárás jobb, mint elhinni valamit csak úgy. A gondolat teremtő erejébe vetett hitet pedig továbbra is a vallás témakörébe sorolom. Ugyanis dönthet az ember, hogy eszerint éli az életét és gondolja a gondolatait, vagy nem, de ez csak rá fog tartozni.

    Kedvelés

    1. hm, nekem a hit és a vallás szerencsére két különböző dolog, mert vallásom nincs ugyan, a hitem viszont erős :) egyébként aki aszerint éli az életét, hogy a gondolatainak nincs teremtő ereje, azt fogja megtapasztalni, hogy nem is manifesztálódnak a céljai. ergo az ő gondolatai is beteljesülnek, csak épp nem veszi észre.

      Kedvelik 1 személy

    1. Ja, én ugyanígy voltam a valamelyik nem is igénytelen beteges-patikás weboldalon megjelent marhasággal a vágódeszkával kapcsolatban. Sőt, azóta sem sikerült még csak szaporát fosnom sem a deszkám réseiben minden bizonnyal milliárdszám tenyésző kis szörnyetegektől, nem hogy beléjük halni. :D

      Kedvelik 1 személy

      1. Én meg pont abban a hiszemben vagyok (a tv-ből vettem azt is), hogy a fa nem kedvez a baktériumoknak, ellenben a műanyagfelületeken jól tudnak szaporodni – bár az sem izgat. Szóval “nem nagy teljesítmény” ez…

        Kedvelés

  3. Ja és a hintáról meg az jutott az eszembe, hogy – miután kigyönyörködtem magam benne – leszedném a jeget, hogy ne ázzon át a gatyám (mert az főleg a frizurámmal együttesen olyan megjelenést kölcsönöz, hogy a hajléktalanszállók egymást taposva kínálnák a szolgáltatásaikat), aztán hintáznék rajta egy jót. :)

    Kedvelés

  4. Nekem az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne ezen a fagyott hintán állva hajtani magamat, mert akkor nem csak hintázni, de közben csúszkálni (korcsolyázni (?)) is tudok :D Így mi az eredményem a teszten? :)

    Ezt a gondolatteremtéses/bevonzós dolgot viszont még mindig szkeptikusan szemlélem (vagy csak rosszul értelmeztem, amit írtál, ha így van elnézést). Én úgy látom, hogy bizonyos dolgokért tenni kell valamit, hogy az meg is történjen. Pl. Hiába mondogatom magamnak, hogy nemleszbajom-nemleszbajom, (vagy fel sem merül bennem, hogy bajom lehet, vagy csak egyszerűen leszarom), ha nyáron felhevült testtel beugrok a Dunába nagy eséllyel szívgörcsöt kapok. Megfordítva a dolgot, azt mondogatom, hogy úristenmegfogokhalni!, nem fog bekövetkezni, ha szépen lassan, fokozatosan megyek be a hideg vízbe, miközben fröcskölöm magam, hogy a testem hozzászokjon a hőmérséklet-különbséghez.

    Kedvelés

    1. viccelsz? együtt is hintáztunk már, tehát tuti nem vagy normális :D:D

      mindenért tenni kell – és a hit, hogy sikerül, a legelső lépés. én a gondolati teremtésben azóta hiszek korlátok nélkül, amióta megtapasztaltam. a puszta földrajzi hollétem például a tudatos alkalmazásának köszönhető. egyszer majd írok erről is, csak az még nem tartozna a mainstream módon emészthető kategóriába :P (senki ne gondoljon semmi extrára, nem látványos-szertartásos cucc…)

      ami pedig a mondogatást illeti: a “nemleszbajom” helyett sokkal praktikusabb az “egészségesvagyok”, továbbá akkor működik a legjobban (vagy egyáltalán), ha nem tesztelni akarod a módszert, tehát nem direkt ellene cselekszel.

      Kedvelés

      1. Mondjuk igaz… Hinta Sistah! :D azóta én is hihetnék benne, ugye a magassarkú csizmás “úgysem a Gellért-hegyet másszuk meg” beszólásom óta :D
        Kíváncsian várom azt a cikkedet is :)
        Tuti kipróbálnom egyszer, csak sokszor hajlamos vagyok a dolgok negatív oldalát szemlélni. Van még mit fejlődnöm, de ez az élet része :)

        Kedvelés

  5. Imádom a hideget, a havat, a jeget. Tiszta és szép. Elsőre mégis a félelem szó ugrott be, de csak azért, mert gyerekkoromban féltem a hintán, ezért ezt legyőzendő kimentem a játszótérre, és hintáztam naponta egy órát. Attól féltem, hogy leszakad az akkori húsz kilóm alatt…:D A félelem azt hiszem, elmúlt.
    A halál volt a második szó, mivel megállt a hinta és be is fagyott. Mondjuk gyerekkor halála.
    És végül ahogy néztem a képet hosszan, a nyugalom jutott eszembe.

    Gyorsan nem tudtam három szót gondolni, nézegetnem kellett.

    Rendkívül jó a blogod, nagyon nagy szerencsének (?) tartom, hogy pont ide sikerült találnom, érdemes volt megnyomnom a “felfedezés” gombot. :) Nem jellemző amúgy, alig olvasok pár blogot, és én sem örvendek nagy népszerűségnek. Utóbbi érthetőbb.

    Kedvelés

    1. hú, hallod… nem sok ember van, akinek egymás után tud eszébe jutni pont ez a három szó, ráadásul ugyanarról a dologról :)

      és köszi <3
      én annyira nem vagyok nagy olvasó, hogy a "felfedezés" gomb létezéséről sem tudtam, de ilyen ajánló után hozzád benézek :P

      Kedvelik 1 személy

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s